![]() |
Rohelise Maja |
A viljandi buszpályaudvarra még hárman mentünk, de a tartui buszra már csak ketten szálltunk fel foxszal – Bogi Tallinnba ment, ahonnan hazarepült Budapestre, várták az egyetemi teendők. Fox végigaludta a buszutat, míg én azon nosztalgiáztam, hogy egy éve erre tekertünk bringával, és mindig örültem, ha a konkrét helyszínek előcsalták az emlékeket.
A szobát még nem foglalhattuk el, de a hátizsákokat lerakhattuk egy zárható helyiségben. Terheinktől megszabadulva indultunk a belvárosba sétálni.
![]() |
Csókolózó ifjak |
Kicsit bajban voltam, mit is mutassak meg foxnak. Tartu belvárosa alapvetően nem túl nagy: ha szigorúan vesszük, egy hosszabb sétálóutca, mögötte a dómhegy, másik oldalon pedig a folyópart, mindez nem túl nagy kiterjedésben. Felmentünk a dómhoz, sétáltunk a Rüütlin, megnéztük kívülről a városházát és az egyetemet, megmutattam, hol volt az IFUSCO.
![]() |
Katedrális |
Tarturól tavaly már elég sokat írtam, nem akarok mindent megismételni. Észtország második legnagyobb városa, egyetemváros, emiatt mindig tele van fiatalokkal meg külföldiekkel, és általában pezsgő élettel. A 5. század óta biztosan lakott, 1030-ban említik először a kijevi krónikákban: Yuryev néven emeltetett itt erődöt Bölcs Jaroszláv. A Kijevi Rusz része volt egészen addig, míg a livóniai lovagrend, a Kardtestvérek Rendje el nem foglalta a várost a 13. században és át nem nevezték Dorpatnak. Ezután lett a Hanza szövetség része.
![]() |
Park |
A livóniai háború után hol lengyel, hol orosz uralom alatt állt Tartu. A város zászlaját Báthory Istvántól kapta, aki jezsuita gimnáziumot is alapított itt. A 17. században svéd terület lett, ekkor alapították az egyetemet. Később orosz kézre került, ez 1920-ig tartott, amikor a város elnyerte függetlenségét, és Tartu néven létezett tovább. 1940-ben bevonultak a szovjetek, és csak 1991-ben lett újra szabad, észt város. A Szovjetunió idején katonai repülőteret üzemeltettek a mai nemzeti múzeum területén, és nukleáris bombákat is tároltak ott.
![]() |
Emajõgi partja |
Megéhezvén az IFUSCO alatt már jól bejáratott Ruunipizzába ültünk be. Ebéd után elfoglaltuk a szállást, ekkor már elmúlt 4 óra, és a két lecsúszott cider után kicsit meg is pihentünk. Esteledett, mire újra a városban mászkáltunk.
![]() |
Megvan a jószág |
Az Emajõgi partján sétáltunk. Megtaláltuk a disznó szobrát, amit már tavaly is meg akartam nézni.
![]() |
Itt éppen zöld |
A folyópart mindkét oldalán gyalogsétány fekszik, és több helyen pad helyett hintába vághatja magát az ember. A fűben fiatalok üldögéltek, a sétányon futók tartották meg az esti edzést, a távolban pedig a színváltós híd pompázott változatos színekben.
![]() |
Folyó a másik irányból |
Nyitva találtunk még egy boltot, ott vettünk limonádét. Viljandi óta pörögtünk az észt limonádén, az egyik kávézóban annyira finomat ittunk, hogy onnantól mindenhol azt a márkát kerestük. Persze nem találtuk meg, sőt, Tallinnig kellett mennünk érte, de cserébe sokfélét kipróbáltunk, és azok is finomnak bizonyultak. Limonádét kortyolgatva sétáltunk tovább.
![]() |
Városháza éjjel |
Másnap reggel 8-kor indult a buszunk Narvába, nem maradtunk kint nagyon sokáig. Egy boltba még beugrottunk, mert annyira ízlett a limonádé, hogy a szálláson is akartunk inni belőle. 😀 A boltban beszereztem a legindokolatlanabb dolgot, amit el tudok képzelni: vettem egy észt nemzetiszínű gyertyát.
![]() |
Nemzetiszín gyertya |
Nagyon jó az illata egyébként. 😀