Észtország vol.2 – Tartu

Az ember azt gondolná, már unom Tartut, annyiszor voltam ott, de ez nem így van. Az IFUSCO végére kicsit tényleg mentem volna már máshova, hiszen Észtország olyan nagy (muhaha, 45.226 km², egy fél Magyarország), az idő meg oly’ kevés.
Ébredés után még akartunk inni együtt egy kávét, de az előző nap felfedezett kávéház zárva volt. Az internet segítségével fedeztük fel a Rohelise Maját, ami egy biobolt és kávézó egyben, és nagyon cuki hely! Még jó is, hogy zárva volt a másik kávézó, így legalább jártunk itt is.

Rohelise Maja

A viljandi buszpályaudvarra még hárman mentünk, de a tartui buszra már csak ketten szálltunk fel foxszal – Bogi Tallinnba ment, ahonnan hazarepült Budapestre, várták az egyetemi teendők. Fox végigaludta a buszutat, míg én azon nosztalgiáztam, hogy egy éve erre tekertünk bringával, és mindig örültem, ha a konkrét helyszínek előcsalták az emlékeket. 

Tartuba érve a pályaudvaron megpihentünk, egy kávé elkortyolása után indultunk csak lepakolni a szálláson. A Downtown Hostelbe foglaltunk egy kétágyas szobát. A hostel a Tartui Egyetem egyik kollégiumának a része, és nagyon menő. Háromszobánként van saját konyha, mosdó, fürdőszoba, és minden csillog-villog, modernek a bútorok. Ha a kollégiumi szobák is hasonlóak, akkor a tartui egyetemisták nagyon jó körülmények között  laknak. Komolyan, ilyen tiszta hostelben szerintem életemben nem voltam még.

A szobát még nem foglalhattuk el, de a hátizsákokat lerakhattuk egy zárható helyiségben. Terheinktől megszabadulva indultunk a belvárosba sétálni.

Csókolózó ifjak

Kicsit bajban voltam, mit is mutassak meg foxnak. Tartu belvárosa alapvetően nem túl nagy: ha szigorúan vesszük, egy hosszabb sétálóutca, mögötte a dómhegy, másik oldalon pedig a folyópart, mindez nem túl nagy kiterjedésben. Felmentünk a dómhoz, sétáltunk a Rüütlin, megnéztük kívülről a városházát és az egyetemet, megmutattam, hol volt az IFUSCO.

Katedrális

Tarturól tavaly már elég sokat írtam, nem akarok mindent megismételni. Észtország második legnagyobb városa, egyetemváros, emiatt mindig tele van fiatalokkal meg külföldiekkel,  és általában pezsgő élettel. A 5. század óta biztosan lakott, 1030-ban említik először a kijevi krónikákban: Yuryev néven emeltetett itt erődöt Bölcs Jaroszláv. A Kijevi Rusz része volt egészen addig, míg a livóniai lovagrend, a Kardtestvérek Rendje el nem foglalta a várost a 13. században és át nem nevezték Dorpatnak. Ezután lett a Hanza szövetség része.

Park

A livóniai háború után hol lengyel, hol orosz uralom alatt állt Tartu. A város zászlaját Báthory Istvántól kapta, aki jezsuita gimnáziumot is alapított itt. A 17. században svéd terület lett, ekkor alapították az egyetemet. Később orosz kézre került, ez 1920-ig tartott, amikor a város elnyerte függetlenségét, és Tartu néven létezett tovább. 1940-ben bevonultak a szovjetek, és csak 1991-ben lett újra szabad, észt város. A Szovjetunió idején katonai repülőteret üzemeltettek a mai nemzeti múzeum területén, és nukleáris bombákat is tároltak ott.

Emajõgi partja

Megéhezvén az IFUSCO alatt már jól bejáratott Ruunipizzába ültünk be. Ebéd után elfoglaltuk a szállást, ekkor már elmúlt 4 óra, és a két lecsúszott cider után kicsit meg is pihentünk. Esteledett, mire újra a városban mászkáltunk.

Megvan a jószág

Az Emajõgi partján sétáltunk. Megtaláltuk a disznó szobrát, amit már tavaly is meg akartam nézni.

Itt éppen zöld

A folyópart mindkét oldalán gyalogsétány fekszik, és több helyen pad helyett hintába vághatja magát az ember. A fűben fiatalok üldögéltek, a sétányon futók tartották meg az esti edzést, a távolban pedig a színváltós híd pompázott változatos színekben.

Folyó a másik irányból

Nyitva találtunk még egy boltot, ott vettünk limonádét. Viljandi óta pörögtünk az észt limonádén, az egyik kávézóban annyira finomat ittunk, hogy onnantól mindenhol azt a márkát kerestük. Persze  nem találtuk meg, sőt, Tallinnig kellett mennünk érte, de cserébe sokfélét kipróbáltunk, és azok is finomnak bizonyultak. Limonádét kortyolgatva sétáltunk tovább.

Városháza éjjel

Másnap reggel 8-kor indult a buszunk Narvába, nem maradtunk kint nagyon sokáig. Egy boltba még beugrottunk, mert annyira ízlett a limonádé, hogy a szálláson is akartunk inni belőle. 😀 A boltban beszereztem a legindokolatlanabb dolgot, amit el tudok képzelni: vettem egy észt nemzetiszínű gyertyát.

Nemzetiszín gyertya

Nagyon jó az illata egyébként. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s