Green Run 10K

A Green 6.5 egy környezettudatos futóverseny, ahol nincsenek feleslegesen kinyomatott szóróanyagok, nincsenek műanyagpoharak, érmet és pólót is csak az kap, aki kéri és fizet érte. A 6.5 június 6-ra utal, ami a környezetvédelem világnapja. Eredetileg a Mátrában túráztam volna a kószákkal a verseny hétvégéjén, de friss próbaidősként inkább a városban maradtam. A futóverseny  szellemiségével teljes egészében tudok azonosulni, nagy heppem a környezetvédelem. 
Június 2-án már reggeltől voltak környezetvédelemmel kapcsolatos programok a Margitszigeten, napközben kisebb sportprogramok és kirakodóvásár, este koncertek és szabadtéri mozi. A futás is csak este indult: a kisebb, gyerekeknek való távok már 5-6 körül lementek, a hosszabb távok rajta 19:30-kor volt. 
Nem sokat vaciláltam, neveztem a 10 km-es távra. Kicsit túl bátor voltam, azt hittem, bőven fel tudok majd készülni a versenyre, de az utóbbi időben nagyon ritkán mentem el futni, és idén még nem is futottam le 10 km-t egyben. A verseny napján meglehetősen paráztam, de másfél óra volt a szintidő, annyi idő alatt gyors sétával is be lehet érni. Kicsit aggasztott, hogy dögmeleg volt, de délután volt egy kisebb zápor. A rajtszámot még esőben vettem át, de mire átöltöztem és vártam húgékat a Margitszigeti Atlétikai Centrum lelátóján, már duplaszivárványban gyönyörködhettünk. 
Útvonal
Sokat nem agonizálhattam a tényen, hogy mindjárt futás, ráadásul 10 km, mert már mehettem is a rajtkapuhoz. Nem voltunk sokan, így végig családias, barátságos volt a hangulat. Több látássérült futót is láttam az indulók között, és a Suhanj! Alapítvány is nagy számban képviselve volt. A kerekesszékesek kaptak két perc előnyt, majd megindult az 5 és 10 km-es táv is. A kisebb távon csak a Lánchíd előtti fordítóig kellett elfutni, majd onnan vissza a szigetre, 10 km-en még a szigeten kellett futni egy kacsakringós kört. (MAC – Margit híd – Pesti alsó rakpart – Lánchídnál fordító – Margit híd – MAC- Margitsziget aszfalt útjai – MAC) Én nem terveztem nagy loholást, kényelmes tempóban, egyenletesen akartam futni. Az elején előzgettem embereket, de mindig túl gyorsan indulok el, úgyhogy próbáltam tudatosan lassítani magam. Kellett is ez energia később. 
Úgy a fordítóig fasza volt minden, jólesett a futás, elvoltam. Aztán kezdtem lemaradozni, de tudtam, hogy vannak még azért mögöttem, nem én leszek az utolsó. A fordító után viszont még jobban belassultam, és elkezdett bekúszni az agyamba a gondolat, hogy amúgy még ká sokat kell futnom, biztos menni fog? Elhessegettem a gondolatot, menni fog, csak akarni kell. Küzdöttem rendesen, de ha lassan is, de gond nélkül beértem az első kör végén az Atlétikai Centrum futópályájára.  A poén, hogy mikor én ráfordultam a futókörre, akkor húzott el mellettem a 10 km-es táv első helyezettje, aki már a teljes táv legvégén járt. 😀 Ilyenkor mindig olyan kis nyomingernek érzem magam. 😀 
Frissítés – szigorúan saját pohárral, nem volt semmi eldobható műanyag -, aztán indultam neki a táv második felének. Ez nagyon fura élmény volt, ugyanis azt vettem észre, hogy totál egyedül maradtam: se előttem, se mögöttem nem láttam versenyzőt. Én lennék az utolsó, és mindenki, akit magam mögött hagytam, az 5K-n futott volna? Kicsit zavarban is voltam, hogy most mi van, és egyedül is éreztem magam. Kiértem egy olyan szakaszra, ahol már jöttek szembe a futók, akik már előttem jártak, az jó volt, mert kaptam hajrákat. Utána megint magányos szakasz, aztán én is ráfordultam a hosszú egyenesre, ami a célhoz vitt. Ott már találkoztam másokkal, és láttam, hogy még vannak mögöttem páran. 
Érem
Még tartott a Carbonfools koncert a céltól nem messzi színpadon, amikor közeledtem. Futottam kicsit a zene ütemére, aztán már tényleg nem volt sok hátra. Beértem a futópályára, ott már csak egy kis kört kellett megtennem, és be is értem. Húg és sógor a lelátón integettek, annak örültem a legjobban. Az érem, amit a nyakamba akasztottak, fából van, és nagyon szépséges.
A végén szinte sajnáltam, hogy nem én értem be utoljára, mert az utolsó versenyző olyan ünneplést kapott, amilyet még az első sem. 😀 Külön díjat adtak át neki, őt ünnepelte az összes szervező, a még ott lévő versenyzők és a közönség, ami nagyon szép gesztus. Nem egy olyan versenyen vettem már részt, ahol a mezőny vége úgy ér be, hogy közben kezdik bontani a célkaput, az éremadókat alig találni, egyszerűen érzi az ember, hogy ő a vége, róla nem annyira szól a rendezvény, őt már nem tisztelik meg azzal, hogy tisztességgel bevárják. Annyira jó, hogy vannak versenyek, ahol erre is figyelnek! 
A fejemet hagyjuk is szerintem 😀 
Összességében is azt tapasztaltam, hogy nagyon összeszedett, nagyon profi a szervező csapat. Egyszerűen ha akarnék, se tudnék belekötni semmibe. Az, hogy viszonylag kevesen voltunk, szerintem betudható annak, hogy aznap volt a Moonlight Run a Dunakanyarban és a Crazy 5K Dunakeszin, sokan ezekre mentek. Nagyon jó volt látni és tapasztalni, hogy tényleg lehet szuper versenyt szervezni felesleges hulladék termelése nélkül is, egyáltalán nem hiányzott a szóróanyagokkal megtömött rajtcsomag vagy a frissítésnél a műanyagpohár. Jó lenne, ha más szervezők is felelősen követnék a jó példát. Én nagyon remélem, hogy sok Green 6.5 lesz még, egy élmény volt!

Ja és az eredményeim: 1 óra 14 perc 59 másodperc. 144 indulóból 137. lettem. Én lepődtem meg a legjobban, hogy ennyi idő alatt beértem, rosszabbra számítottam, pláne hogy nem is igazán készültem. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s