Üetliberg

Azt mondják, az Üetliberg a zürichiek Normafája. Abban az értelemben van benne valami, hogy mindkettő könnyen megközelíthető kirándulóhely a várostól egy köpésre. A fő különbség, hogy csekély 400 méterrel magasabb az Üetliberg (870 m) a Normafa legmagasabb pontjánál (Sváb-hegy 470 m).

Planetenweg kezdete

A Hauptbahnhofról kb. 20 percenként indul hétvégente az S10-es vonat a hegyre. Csak kisétáltunk a vonathoz, automatából megvettük a jegyeket, és 20 perc alatt ott voltunk a végállomáson. A jegyvásárlás annyiból bonyolult, hogy zónák szerint van felosztva a város, és jegyet is zónákra lehet venni. Állítólag van külön csak Üetlibergre érvényes jegy, de mi nem találtuk meg, úgyhogy sima single ticketet vettünk három zónára: a HB 110-es zóna, ami kb. Zürich belvárosa, az Üetliberg megálló viszont már a 154-es zóna, de még átmentünk a 154-esen is. Svájcban a vonatozás nem olcsó, ez még a kevésbé drágák közé tartozott, 8.8 CHF-ből, azaz kb. 2500 HUF-ból fejenként megúsztuk.

A kilátóból

Az Üetliberg megállóban egy önkiszolgáló étterem található, ott vettünk jégkrémet, és elfogyasztása közben találtuk ki az útitervet. Sok opciónk nem volt valójában, ha a hegyen akartunk maradni és a gerincén sétálni: a Felsenegg libegőállomást néztük ki úticélnak. Ez egy 6 km-es kis túra, ami a Planetenweget, azaz bolygók útját követi. Ez az ismeretterjesztő szabadtéri kiállítás a Naprendszert modellezi le úgy, hogy a kiindulóponttól, az Üetlibergtől kezdve méretarányosan és távolságban is arányosan helyezi el a Napot és a bolygókat.

Kilátó másik irányból

Szinte még el se indultunk, de a Napot megtaláltuk. Onnan nem volt messze a Merkúr, a Vénusz és a Föld sem. Mielőtt tovább kutattunk volna az égitestek után, felmentünk a nagy kilátóhoz. A fém lépcsők egy kapuhoz vezetnek, amin fejenként két frank befizetése után lehet csak átmenni, ám ezt akár bankkártyával is ki lehet perkálni a kihelyezett automatán. Érdemes ennyi pénzt rááldozni, mesés a kilátás fentről.

A Zürichsee a magasból

Kénytelenek voltunk meginni egy sört a kilátó alatti étteremben, hogy tudjak a tekerős gépből emlékérmet gyártani – gyűjtöm ezeket az érméket, és ha meglátok egy ilyen masinát, muszáj szereznem aprót. Csak papírpénzünk volt, azt váltottuk fel egy sörrel.

Tv torony, mellette a kilátó és az étterem, lent egy házikó
A Zürichsee távolabbi fele

A sör és az érmenyomás után visszatértünk a már megkezdett útra. Az erdei út jól járható, a hegy gerincén visz végig, és lépten-nyomon grillező- és pihenőhelyekbe, a mesés kilátásra néző padokba, és több helyen is igényes mosdókba botlottunk. Komolyan, elkényeztetve éreztük magunkat!

Szaturnusz

A nap tűzött, határozottan meleg volt, sikerült is lepirulnom a nap végére. Végre egy rendes ország, ahol hétközben van hűvösebb, borongósabb idő, hétvégén pedig rendes nyárias.

Tiszta idill

Kiscsit talán túlságosan is nyárias.

Kukoricaföldek

Utunk egy hosszabb szakaszán majd megtikkadtunk a tűző napon, és menekültünk be a fák közé, ha végre arra kanyargott az ösvény. 

Indokolatlanul zöld fű.
Kolompoló tehenek, kirándulók és biciklisek keresztezték utunkat. 
Libegő
Azt feltehetően kevesen sejtették, hogy a fejlett turisztikai infrastuktúrán való ámuláson kívül egy témánk volt egész végig: az élet kialakulása a Földön. Mire elértük a Felsenegget és a libegőt, pont elérkeztünk a jelenkorhoz. 😀 Lelibegtünk a hegyről, majd vonattal visszamentünk a Zürichsee partjára. Gyors boltkör, utána megkerestük a többieket, és becsatlakoztunk a grillpartiba a tó partján – mobilgrill rulz. A nagy hőségben csobbanással enyhítettünk kínjainkon.
Naplemente 
Eszméletlenül jó a Zürichseeben fürdeni: a víz kristálytiszta, de nem jéghideg, a meder simára csiszolt kövekből áll, halak, hattyúk és kacsák úszkálnak együtt az emberrel, és a hajóforgalom is messze van a partoktól. Imádom. 
A kék csúcsos torony a Fraumünster, tőle jobbra a Szent Péter templom
Már sötétedett, mire elindultunk, ami az jelenti, hogy lehetett vagy fél 10. 
Glossmünster
A Limmat partján sétáltunk megint, csak ezúttal a másik oldalon. 
A kedvenc épületem, a Zunfthaus Zimmerleuten étterem.
A belváros minden napszakban szép. 
Szent Péter templom tornya és a Storchen szálloda
Azért nem buliztunk hajnalig a tóparton, mert másnapra energiaigényes programot terveztünk: túrát a Pilátus-hegyen. Az is egy jó kaland volt. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s