Pilatus-hegy

A Pilatus nem egy hegyecske, ez bizony egy rendes hegy. Magas, meredek, időnként felhőgombolyagok ölelik körbe, július elején is akad némi hó a csúcsnál, és ránézésre is olyan igazi, mint a filmekben. 2132 m a legmagasabb pontja, ilyen magasan ezelőtt még nem jártam.

Térkép innen: https://www.pilatus.ch/fileadmin/files/informieren/broschueren/Pilatus_Bergfuehrer_DE_EN.pdf

Zürichből egy óra vonattal Luzern, ahonnan helyijárat visz a Pilatus lábához Kriens településre. (Az oda-vissza jegy erre a távra 57 CHF, azaz durván 16.000 HUF.) Kriensből indul egy libegő fel a hegycsúcsra, de mi egyrészt túrázni akarunk, másrészt minél fentebb szállunk be a libegőbe, annál olcsóbb a jegy. Az eredeti terv az volt, hogy a második megállóig, a Fräkmünteggig gyalog megyünk. Haha.

Elindultunk felfele
Annyira ostoba vagyok, annyiszor írtam már a magyarországi kis hegyekre is túrák tanulságaként, hogy “tiszteled a hegyet, a hegy az hegy, ne becsüld le”. Erre pont egy 2100 m magas hegyre hittem azt, hogy én majd szépen megmászom.

Haladunk
Haha. Komolyan azt hittem, hogy akár fel is sétálhatunk a csúcsig, hiszen csak 10 km a táv. Aha. A szintemelkedés meg 1600 m. Említettem már, hogy ez egy hegy, klasszikus sziklás, köves hegycsúccsal? Elképesztő naiv tudok lenni.
Kriens, Luzern és a Vierwaldstätti-tó

Mindegy, nem volt ez nagy égés, csak magamban dédelgettem ezt az álmot, hogy én megmászom a Pilátust, és őszintén nem voltam csalódott, amikor már a libegő első megállójánál befejeztük a túrát. Nagyon meleg volt, nagyon sütött a nap, a hegy meg nagyon meredek. Bárcsak túloznék, de az elején tényleg 100 méterenként megálltunk, mert nem kaptunk levegőt. (Fúdejó, hogy nem dohányzom már.) Annak azért örültem, hogy mások is hasonlóan haladtak felfelé, nem csak nekünk volt megterhelő.

Virágos

Az állítólag könnyű túraútvonalon mentünk, és így is 2 óra 10 perc volt a Krienseregg állomás, ami térkép szerint 1 óra 30 perc. Kicsit sokat álltunk meg, kicsit nem ekkora hegyeken túrázunk Magyarországon, kicsit nem voltunk erre rákészülve. Az a világ legnagyobb vicce volt, amikor szembe jött egy kiscsalád kb. 8 hónapos terhes anyukával, apuka meg hátán vitte a másik gyereket, hát csak nevetni tudtunk kínunkban. 😀

Libegés

Amúgy már ez a kis túra is elképesztő szép volt, szóval a látvány végig kárpótolt, de örömmel pihentünk meg a Krienseregg éttermében. Egy sör meg egy apfelstrudel úgy éreztem, jár.

Hegyi idill

Nagyon sokat nem spóroltunk a jegyen, 10 CHF-el volt kevesebb az ára, mintha Kriensből indultunk volna.

Távolodik a Fräkmünteregg

A Fräkmünteggnél át kellett szállni egy másfajta felvonóba, ami nagyobb kocsis, negyed óránként jár, és 55 ember is elfér benne. Nagyon modern a rendszer, forgókapun lehet bejutni, és a jegy lecsippantásával egy képernyő jelzi, hány szabad hely van még a felvonóban. Elég népszerű ez a feljutási mód, nem nagyon szokott maradni szabad hely.

Ezzel jöttünk fel

A fellibegés közben látni lehetett, merre vitt volna tovább a túraút, és teljesen megerősödtem benne, hogy ezt egyszerűen nem tudtuk volna megcsinálni. Szinte végig a tűző napon baktattunk volna, egyre meredekebben, és az erdős szakasz végén már tényleg sziklák közt, köves úton kellett volna menni. Nem teljesíthetetlen, de a mi felkészültségünkkel az. Ha fel is értünk volna, esélyes, hogy nem érjük el az utolsó libegőt a hegyről lefele.

A világ tetején

Nehéz szavakba önteni, milyen érzés egy 2100 m magas hegyen lenni. Nem is teljesen tűnik valóságosnak, annyira pici fentről minden, de közben annyira gyönyörű, ahogy elvesznek a kicsi részletek, és a horizontot hegyek, tavak, erdők és településeket sejtető amőbaformák töltik ki.

Némi hó

Lenézve tudatosul, hogy baromi magasan vagyok, de mégis annyira valószínűtlennek tűnik az egész, hogy ha arra gondolok, hogy innen le is eshetek, valahogy alig bírom komolyan venni. Ezt a magasságot egyszerűen nem lehet felfogni.

Mosolyogj mert váááá szelfi!

Mivel viszonylag könnyű feljutni a hegyre, nagyon sokféle ember volt a hegytetőn: túrabotos hegymászók, kisszandálos szelfibotos lányok, korlátra kiállva fotózós szlávok, narancsruhás tibeti szerzetesek, nyugdíjascsoport, ázsiai mindentlefotózós turisták, indiai család, amit csak el lehet képzelni.

Hegyek! (fox fotója)
Tó a magasból (fox fotója)


Természetesen mindenki akart legalább egy jó képet magáról, ami időt és teret igényel, amivel persze egymást zavarták az emberek. Persze én is szerettem volna szép képeket magunkról és a panorámáról, és ilyenkor nehéz belőni, mi az, ami még okés és emlékbe készül kép, és honnantól céltalan önfényezés. Az biztos, hogy úgy tűnt, sokan elfelejtettek menet közben néha megállni és csendben szemlélődni – pedig az a legjobb rész.

Szédítő magasság (fox fotója)

A középkorban egyébként úgy tartották, sárkányok lakják a hegyet. Erre játszik rá  a libegő üzemeltetője a piros színnel és a Dragon Ride elnevezéssel.

Érkeznek a vonatok

A hegy másik oldaláról érkezdik a világ legmeredekebben járó fogaskerekű kisvasútja. A kisvonat 1889 óta jár ezen a vonalon. Van szakasza, ahol 48%-os emelkedőn küzdi fel magát. Nekünk ez az út most kimaradt, nem terveztünk vele, és már a hegynél voltunk, amikor rájöttünk, hogy jaaa, hogy ez az a fogaskerekű! Míg elkortyoltunk egy sört és bámultuk a tájat, azt figyeltük, hogyan érkeznek a kisvasutak fel a hegyre.

Luzern és a hegyek

Az utolsó aznapi libegők egyikével mentünk le a hegyről, és visszabuszoztunk Luzernbe. Zürichbe félóránként jár vonat, úgyhogy nem siettünk el a következővel, hanem megnéztük a híres Kapellbrückét.

Kapellbrücke

A híd arról híres, hogy 17. századi festmények vannak a tetője alatt, bár sajnos ezek egy része egy 1993-as tűzben elpusztult. A Kapellbrücke Európa legrégebbi fennmaradt faszerkezetű hídja.

Brücke

Persze itt is ment a tolongás ezerrel, mindenki beállt a híd közepére jó fotót készíteni, és nem lehet úgy végigmenni a hídon, hogy az ember ne sétáljon bele egy rakás fotóba akaratlanul is. Pedig a szomszédos hídról sokkal jobb képet lehet lőni.

Kapellbrücke és Pilatus

A híd után mentünk vissza a vasútra, túl fáradtak voltunk már még egy városnézéshez, és egyébként is este 7 körül járt már az idő. Időben kiértünk a vonathoz, így még akadt helyünk a később zsúfolásig telt vasárnap esti zürichi járaton. Újab fárasztó, de tartalmas napon voltunk túl. 

Egy hozzászólás

  1. Mi nyáron voltunk. Fogaskerekűvel mentünk fel, pazar panorámát láthattunk végig.Csodálatos volt a táj. Gyönyörűek a színek,a növények pompája. Azon az oldalon kacskaringósabb, de járhatóbb volt a turista út,ahogy néztem a gyaloglókat.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s