Írottkő–Kőszeg havas tortúra

Húggal és sógorral pár napot Bükfürdőn töltöttünk a családi telelőhelyen. Mivel amúgy is jelenésünk volt egyik nap Bozsokon, kihasználtuk a lehetőséget, és a rokonlátogatást összekötöttük egy kisebb túrával. November 27-én reggel lelkendezve néztük a kezdődő hóesést, ami rendes havazásba ment át, mire Bozsokra értünk.

Örökmozgó plüsscica

Miután szanaszét simogattuk a ház újdonsült kiscicáját, jóapánk átdobott minket a határ túloldalára, hogy az osztrák oldal felől közelítsük meg az Írott-kőt (Geschriebenstein, 883 m), túránk kezdőpontját. 

Innen indultunk
Havas álomvilág

Elindultunk, és egy téli csodavilágba csöppentünk: körülöttünk havas fenyőfák, szűzhó a lábunk alatt, és a hó ha nem is nagy pelyhekben, de sűrűn hullott. Szélcsendről csak álmodhattunk: erős, hideg szél fújt, az aprószemű havat oldalirányból is bele tudta fújni a szemünkbe. Hamarosan láttuk, hogy itt bizony hófúvás van, és a hegyekbe bizony már megérkezett a tél. 

Hav

Az út a kilátóig rövid volt, de annál szebb, Norvégiát juttatta eszembe és a bergeni kirándulásunkat a Floyen hegy tetején. A kilátónál viszont a földi pokol fogadott: bivalyerős szél, vacogás, a viharos széllökésektől táncoló fák, lefagyni készülő végtagok. A kilátó tetején csak egy percet lehetett eltölteni maradandó károsodás nélkül – na jó, ha valaki kitartó, többet is, de konkrétan fájt, ahogy a hó az arcomat csapdosta. Fotózni is alig mertem, mert a szél majdnem kifújta a kezemből a telefont. 

Írott-kő kilátó

Az Írott-kő arról nevezetes, hogy az osztrák-magyar határ kettészeli a kilátót. Meg arról is, hogy innen indul (vagy végződik) az Országos Kéktúra 1989 óta – korábban a vasfüggöny miatt a Velem közeli Szent Vid kápolna volt a túramozgalom végpontja.

A kilátóból: szakadó hó, szél, apokalipszis

A kiállítótérben szusszantunk egyet, ittunk a termoszban kapott meleg teából. Én megkerestem a Kéktúra pecsétjét: ha már ott voltunk, elkezdtem az igazolófüzetbe a pecsétgyűjtést. Nem volt egyszerű, mert a pecsét majd odafagyott a tartójába, de sikerült a művelet. 

Már a magyar oldalon

Süppedős

Továbbindulva naivan azt hittük, hamar a hóhatár alá érünk, hiszen biztosan csak a magas részeken van hó, de a hóhatár csak nem akart elérkezni. Ellenben sokszor bokáig érő hóban, recsegő fák között haladtunk a viharos szélben.

Fehér erdő

A völgyekben, szélvédett helyeken kényelmes volt a séta, de a hó mennyisége nem akart csökkenni. Volt, ahol a napokig tartó szemerkélő esőzések után nem volt ideje megfagynia a sárnak, és a ráhullott falevelek és az arra rárakódott hóréteg miatt csak még jobban csúszott az út. 

Húg és a táj

Ami meglepett, hogy az utca cipőm csak a túra végére ázott be. Úgy látszik, ennyit ér, ha fiú gyerekcipőt vesz ember, egy női utcai tuti átázott volna az első km végére. Nem készültünk különösebben erre a túrára: azt tudtuk, hogy lesz hó, de azt nem, hogy az Írott-kőt már egy hete hó fedi, és az aznapi adag csak növelte a mennyiségét. 

Stájer-házak
Ez is arrafelé készült 


A Stájer-házak előtt elvétettünk egy kanyart, és már majdnem átsétáltunk Ausztriába, amikor észrevettük a tévedést. Nagyon sokkal nem lett hosszabb a túránk, csak párszáz méterrel, az útvonal ugyanis időnként közvetlenül a határ mentét érinti.

Mint egy mesekönyvben, komolyan…

Még vidáman

A túránk során egy lélekkel sem találkoztunk, két terepjárós erdész-vadász kinézetű férfit leszámítva. Még az erdei állatok is elbújtak előlünk.

Óház-tető kilátó

A képeken egy álomtájat mutatok be, én elképesztően élveztem a hóban sétálást – gyerekkorom óta az a módi nálunk, hogy ha hó van, akkor azonnal ki kell menni és sétálni a hóesésben. Volt viszont egy árnyoldala a havas kirándulásnak: ahogy fentebb írtam, nem igazán készültünk fel rá. Húg nagyon fázott, nem is volt rendes kesztyűje, és az öltözete se volt elég réteges. Én a combjaimat fájlaltam, a farmernadrág nem volt elég meleg, teljesen átfagytak, egy idő után alig éreztem őket. A cipőm bár meglepően sokáig bírta, az utolsó kilométerekre beázott, vele a zoknim is, ami egy nagyon kényelmetlen érzés. A széltől még jobban fáztunk, a hó belevágódott az arcunkba, a végére teljesen átfagytunk mindannyian. Nem sokkal a Hétforrás előtt, az Óház-tetőnél volt a mélypont: a kilátóba felmászva orkánszél fogadott minket, és még a forró tea se melegített az elgémberedett ujjainkon.

Óház-tető pihenőhely

Nem nagyon volt más opciónk, mentünk tovább. Csúszós, meredek domboldalon ereszkedtünk le a Hétforráshoz. Jártam már itt korábbi telelés alkalmával, de sok éve már. Akkoriban még nem volt annyira kiépítve, mint most: van fedett pihenő, padok, tűzrakóhely.

Hétforrás

A forrás kivezetőit a Millenium tiszteletére, 1896-ban alakították ki: hét csobogón folyik a forrás vize, mindegyik a hét vezér egyikéről lett elnevezve. Innen már csak olyan 5 km volt Kőszegig, ez  tartotta bennünk a lelket.

Itt már nem ért bokáig a hó

Ahogy közeledtünk Kőszeghez, úgy lett egyre kevesebb a hó mennyisége az erdőben. A Kálvária templomnál már alig akadt egy kis hó.

Kálvária

Mindig is utáltam a kőszegi Kálváriát. Szép a templom, hangulatos a dombtető, de magát a felfelé vezető utat nem szeretem, nagyon meredek, köves, csúszós. Most ezen mentünk le, hát egy élmény volt. A domb aljában van egyébként a rejtekhely, ahol a Szent Koronát őrizték bő egy hétig 1945 márciusában, mielőtt Ausztriába, és onnan Amerikába került volna. Most éppen felújítják, jövőre talán már látogatható lesz.

Kőszeg belváros

Kőszegen is akartam pecsételni, de totál félreértettem az igazolófüzetet, ahol az szerepelt, hogy “Kőszeg vá” a pecsét helye. Én azt hittem, hogy ez a vasútállomást jelenti, de nem. Nagy nehezen lekeveredtünk a vasútállomásra, de már csak ott olvastam a Kéktúra honlapján, hogy a tourinform irodában és egy étteremben lehet pecsételni. Addigra már fáradt, átfagyott és nyűgös volt mindenki, hagytam a fenébe. Úgyis el kell indulnunk ezen a túrán újra, amikor fox és húg is hozza az igazolófüzetét, pecsételek majd akkor.

Nem is az volt a baj, hogy elfáradtunk, hanem a hideg. Annyira fagytam át, hogy visszaérve hiába üldögéltem a termálvizes medencében, még ott is fáztam. Csak a szaunában sikerült felolvadnom. Legközelebb jobb időben vágunk neki, de így is nagy élmény volt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s