Kassai advent – 2. rész

Reggel kicsekkoltunk a hostelből. Szerencsére a hátizsákokat otthagyhattuk, így csak egy kis táskával indultunk neki a napnak. 
Kassa középkori ábrázolása – Forrás: Magyarország vármegyéi és városai

Felmerülhet a kérdés Kassa kapcsán, hogy jó, vannak szép templomok meg lakóházak, de hol a vár? Nem volt egy valamirevaló erőd sem, ahonnan védték? A válasz igen is meg nem is. A mai óvárost erős városfallal védték, de a kassai vár a várostól odébb, a Hradová (Várhegy) hegyen állt. Régen Kassa és Felkassa külön települések voltak, és ez utóbbi területén építtetett egy kővárat az Aba nemzetségbeli Amade nádorispán 1301-ben. Az építkezés jogtalan volt, mert a terület a felkassai polgároké volt, lett is nagy lázadás belőle. A nádor ráadásul új adókat vetett ki, korábbi jogaikban korlátozta a polgárokat, akik 1311-ben megelégelték mindezt, és megölték a nádort. A vár visszakerült a város polgárainak tulajdonába, akiket maga az épület nem érdekelt, és hagyták elpusztulni. Ma csak egy várfalat és egy bástya romját találni a területen, bár a régészeti ásatások nem tártak még fel mindent. A 17. században volt még egy ötszög alakú erődítménye is Kassának, de a Rákóczi-szabadságharc után elrendelték a lebontását, nehogy újra kuruc kézre kerüljön. 

Helló, öhm, vikingek?

Ezt a várat akartuk megnézni, és a mellette felállított kilátótornyot. Mehettünk volna busszal, de nem volt a közelben jegyautomata, és mire találtunk volna, a vasárnaponként nem túl gyakran járó busz elment volna, hívtunk inkább egy taxit, ezzel is gyorsítva az eseményeken. Egy magyar nevű srác jött értünk, beszélt is magyarul, de nem volt csevegős kedvében, pedig kivételesen szívesen beszélgettem volna. 10 perc lehetett az út, folyamatosan emelkedve, ködben, hóesésben. Sejtettük, hogy a kilátóba nem tudunk felmenni, mert rossz időben lezárják, de a várat látni akartuk.

Várfal és újabb szobrok

A parkolóig vitt taxisunk, onnan negyed órát sétáltunk ködben a csúszós erdei úton.

Várfal másik oldala

A várból tényleg nem sok maradt. A falmaradványon belül kis színpadot állítottak fel, nem messze pedig épületek állnak, jó időben itt tudnak enni, kávézni és megpihenni a vár látogatói – most persze minden zárva volt.

Kilátó

Lépcsőn másztunk fel a kilátóhoz, természetesen zárva volt az is. Nem csodáltam egy pillanatig se: odafent erős szél fújt, havazott, és jeges volt minden, már a lépcső és a korlát is nagyon csúszott, a kilátóba kínszenvedés lett volna feljutni.

Persze akadt, aki csalódott volt. Sad fox 😦 

 A 16 m magas toronyból az egész Kassai-medencét beláttuk volna szép időben. Next time.

Séta jeges fák között 

A bástyáig azért elsétáltunk a csúszós pallókon.

Vastag falú bástya

Remélhetőleg egyszer eljutunk még ide szép időben is. Illetve nekem ez is szép volt. 😀

Mesés

Visszacsoszogtunk a parkolóba, és egy újabb taxival visszavitettük magunkat a belvárosba. Újra a karácsonyi vásárba keveredtünk, és ha már ott voltunk, megint beültünk a Karczma Mlynbe. Olyan rántott sajtot ettem, hogy sírni tudtam volna a gyönyörtől: a panír fűszeres volt, a tartár is, elképesztően finom volt, sose ettem ilyen izgalmas ízvilágú sajtot. Szívem szerint életem végéig nem ennék semmi mást, csak ezt.

Balra a harangjáték

A Rodostói házhoz menet elhaladtunk a székesegyház mellett. A színház és a templom közötti parkban egy harangjáték található, ami minden órában muzsikál.

Két gyertya ég

Közben a koszorún már két gyertya égett, hiszen advent második vasárnapjába léptünk.

A ház a galériából fotózva

1906-ban nemcsak Rákóczi hamvai kerültek Kassára, hanem a rodostói ház ebédlőjének berendezése is. A Rodostói házat, a fejedelem által rodostói száműzetése során lakott ház hasonmását (nem pontos másolat) 1943-ben kezdték építeni az egykori Hóhérbástya udvarában. Egy lakóházat és egy istállót építettek át, de a munkálatokkal csak a rendszerváltás után, 1991-ben fejezték be, ekkor nyílt meg a ház a látogatók előtt.

Rákóczi szobájának és székének másolata

Mikor odaértünk, éppen egy hatalmas turistacsoport várakozott vezetésre, és a pénztárat kezelő hölgy némi sopánkodás közepette adta át a jegyeinket. Minket és még pár önálló látogatót elvezetett az emeletre, a többieket átterelte máshova. Eközben egy másik nagy csoport szállingózott kifelé a múzeumból, úgyhogy aznapra volt forgalmuk bőven. Itt nem kellett félni, hogy nem beszélnek magyarul, visszhangzott a magyar szótól a ház. 

Az eredeti ház makettje és az építkezés

A kiállítás nem nagy, és én picit hiányoltam információkat. Rákóczi élete, a szabadságharc bukása nagyjából mindenki számára ismert, viszont nagyon érdekelt volna, hogyan éltek a száműzöttek Rodostóban. Azt megtudtam, hogy kvázi saját kis kerületük volt, de nagyon érdekelt volna, hogyan töltötték a mindennapjaikat – jó, olvassam el a Törökországi leveleket, oké.

Eredeti bútorok

Annyit mindenesetre elért nálam a kiállítás, hogy meg akarjam nézni az eredeti házat is.

Eredeti stukkó díszítő elem – már amennyi a tükröződéstől látszik

Az alábbi videón részletesebben be lehet pillantani a házba.

A belépőnk érvényes volt a Miklós-börtönbe is, ami szintén a Hóhérbástya udvaráról nyílik. Ez egy kifejezetten nyomasztó hely. Az udvarból a hóhérlakba léptünk be, innen jutottunk át az egykori börtön épületébe, ami egy háromszintes, hideg, kegyetlen börtön volt. Az kifejezetten morbid, hogy a felső szinten, ahol a viszonylag enyhe büntetést töltötték a rabok, az egykori cellákban helytörténeti kiállítást rendeztek be: ez volt egykor a női tömlöc, de most tessék, itt vannak a régi gyógyszerészeti eszközök. Nos.

Egykor cella, ma tűzvészek elleni védekező eszközök bemutatóterme

Audio guide-ot hallgattunk, mert itt nem voltak magyar feliratok.

A kassai iron man
Miklós hóhér

Miklós hóhér, akiről a börtön a nevét kapta, hírhedt kivégző volt, különösen kegyetlen kínvallatásairól volt ismert. II. Rákóczi Ferenc idején ő volt a hóhér Kassán.

Lejárat

A pince tényleg nem egy szívderítő hely, itt már előkerült a sapka és sál, olyan hideg volt. Bele se akarok gondolni, mennyire fázhattak azok, akik itt raboskodtak.

Apró cella

A legalsó szinten már tényleg horror lehetett: itt történtek a kínzások, a konyhából egy vödörben engedték le az ételt, hideg kőfalak, döngölt padló, kicsi hely, tiszta borzalom.

Horror

Megkönnyebbülés volt kimenni innen. A Rodostói házban még vettünk hűtőmágnest emlékbe, és eligazítást kértünk a Kelet-szlovákiai Múzeumhoz, ahol a kassai aranyat őrzik. Nem hallottál még róla? Nem csoda, én sem, pedig 2010-ben Magyarországon járt a gyűjtemény, a Nemzeti Múzeumban lehetett megnézni. A Lőcsei-házban vacsorázás közben olvastuk végig Kassa történelmét a wikipédián, akkor hallottunk először a kincsről.

Arany!

A kassai arany egy nagyon különleges érmelelet, amit 1935-ben, az egykori Szepesi Kamara egyik épületének átalakításakor találtak meg munkások egy befalazott rézdobozban. A megtalálók megpróbáltak néhány érmét ellopni, ami kiderült, így a megtalálásért járó jutalomtól elestek. A gyűjtemény 2920 arany érmét, három aranymedált és egy reneszánsz aranyláncot tartalmaz. Az érmék nagy része Magyarországról, a többi szerte Európából származik, időben a legkorábbi érme az i.e. 4-3. századból származik, valószínűsíthető tehát, hogy olyasvalaki gyűjtötte össze, aki értett is hozzá, pénzügyi szakember lehetett. Esélyes, hogy Thököly Imre felkelése idején rejtették el, Thököly 1682-ben ugyanis elfoglalta Kassát.

Magyar érmék egy része

A múzeum negyed óra sétára található a Rodostói háztól. Az út két oldalán egymással szemben található a művészettörténeti és a történelmi múzeum, persze elsőre rossz helyre mentünk be, de átirányítottak a megfelelő épületbe. A belépő 3 euró körül volt.

További érmék, fox fotója

Az érmegyűjteményt a múzeum páncéltermében őrzik. Nagyon mókás egyébként, hogy a megtalálás után Kassán igazi kincsvadászat kezdődött, az emberek vadul ástak és bontottak falakat, hátha ők is találnak aranyat.

A széf bejárata

Van olyan vélekedés is, ami szerint az arany Rákóczi kincstárából származhat, de ezt még nem sikerült bizonyítani. Bámulatos egyébként ez a lelet, kár, hogy az üveg mögött nem lehet aprólékosan megfigyelni az egyes darabokat. Interaktív kijelzőn van erre lehetőség, de az nem ugyanaz az élmény.

A Gulity Donut karácsonyfája

Ezzel végére értünk a dolgoknak, amiket mindenképpen látni akartunk. A lista menet közben alakult, az óváros és a vár már az utazás előtt felkerült rá, a többi spontán, már a helyszínen alakult. Egy fánkot még ettünk a Gulity Donutsban, egész finom volt, forralt ciderrel öblítettük le. A hostelben némi kalamajka után visszaszereztük a hátizsákokat – az ajtó zárva volt, csöngetésre senki nem jött, a kiírt telefonszámot nem vették fel, közben egy német srácokból álló társaság is megjelent a táskáikért. Fox talált a kapun még egy telefonszámot, azt végül felvették, de a vonal végén a hölgy csak szlovákul beszélt. Végül rájött, mit szeretnénk, és ajtót nyitott sűrű bocsánatkérések közepette. Kellemetlen lett volna lekésni a vonatot, mert a következő reggel 6-kor indult. Nem késtük le, és még vásárolni is volt időnk a vasútállomás Lidljében, fél 10 körül pedig már Budapesten voltunk.

Nem gondoltam volna, hogy Kassa ennyire izgalmas és érdekes hely, szinte kevés volt ez a két nap. Kimaradt a Márai emlékszoba, a maratonfutó szobrát csak sebtében láttam, és a kilátóba is visszamennék még. A környék is szépséges képek alapján, túrázni is jó lenne erre. Nagyon jó választás volt Kassa, örülök, hogy itt töltöttünk egy hétvégét. A karácsonyi vásár pici, de nem különösebben egyedi, csak ezért nem érdemes menni, viszont maga a város nagyon hangulatos.

Kassai advent – 1. rész >>>>>>

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s