10. K&H mozdulj! velencei-tavi úszónap, 1500 m

Nem voltam soha egy nagyon jó úszó: tudok úszni, de az éves úszásmennyiségem általában kimerül abban, hogy egyszer-kétszer kiúszok a Balatonban a bólyáig meg vissza, meg Bükfürdőn úszok néhány hosszot az úszómedencében. Viszont évek óta álmom átúszni a Balatont, ami sajnos idén se jött össze, mert pont akkor voltunk Észtországban. Ha már a Balatont nem úsztam át, a Velencei-tóban még úszhatok – gondoltam, amikor a 10. K&H mozdulj! velencei-tavi úszónap eseményleírását nézegettem. Sokáig vaciláltam, de mikor csütörtökön kiderült, hogy az időjárás megfelelő lesz, és szombaton megtartják a rendezvényt, azonnal be is neveztem. 
Az úszónapot augusztus 3-án tartották a gárdonyi Sport Beachen. Minc csatlakozott hozzám, mindketten az 1500 m-es távon indultunk. Ő már megúszta ezt előző évben, nekem meg fogalmam se volt, ez úszásban mennyit jelent. Azt tudom, hogy 1.5 km futva az nem sok, de úszni más. Az eggyel kisebb távot, az 500 m-t kevésnek éreztem, Minc is biztatott a nagyobb távra, így az M-esre, az 1500 m-re mentem. 
Kényelmesen elvonatoztunk Gárdonyba, a vasútállomástól párszáz méterre volt a strand. A versenyzők külön bejáraton jutottak be, strandbelépőt külön nem kellett fizetni. Átvettem a rajtcsomagot, ami egy karszalagból és egy pólóból állt – a póló szerintem tök felesleges, úszáshoz nem veszi fel senki, egy ezredik pizsamapólóra pedig nem sok szükségem volt. Átöltöztünk, leadtuk a hátizsákokat, aztán mentünk is rajtolni. 9:30 és 12:30 között bármikor elindulhattunk, mi 11 körül szálltunk vízbe. A karszalagunkon volt a vonalkód, amit leolvastak az időméréshez, és már a tóban is voltunk.  
A pálya végig jelölve volt bólyákkal, több helyen csónakok álltak, ahonnan szőlőcukrot lehetett kérni. Az úszás maga annyiból nem volt nagy kihívás, hogy végig leért a lábam, de én becsületbeli ügynek éreztem megállás nélkül végigúszni. Kényelmes mellúszást választottam, ezt az úszásfajtát szeretem a leginkább, és amúgy se terveztem semmi vadulást, ez egy próba volt, hogy mennyire megy nekem ez az úszás dolog. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy egész okésan. Mármint semmi kiemelkedő teljesítményt nem csináltam, de gond nélkül végigúsztam a távot, a legnagyobb problémám az volt, hogy a végére elég unalmas volt már, úgy éreztem, semmit nem haladok. A táv közepénél, ahol a nyílt vízen voltunk és nem védett a nádas, erősebb volt a hullámzás, ott azért kaptam vizet az arcomba rendesen, nyeltem is, a fülem is telement és alig hallottam, de túléltem. Egy orrcsipesz segítene legközelebb, a fülem meg a szemem nem zavar, de ha az orromba megy a víz, azt utálom. 
53 perc 57 másodperc alatt úsztam végig az 1500 métert. Érem nem volt, a befutócsomagban a szokásos csoki, alma, müzliszelet mellett egy alkoholmentes sör is volt, azt a parton megiszogattuk, utána mentünk csak haza. 
Úszólányok
Közvetlenül a verseny után nem éreztem, hogy elfáradtam volna, de mikor hazaértem (tettem egy macskaszitteléses kitérőt), akkor elkapott az ólmos fáradtság, aludtam is egy kicsit délután. Nagyon még így se mondanám megterhelőnek, inkább kellemesen elfáradtam, és jólesett a mozgás Úgy érzem, képes lennék ezt a távot leúszni többször is, bár kétségtelenül unnám egy idő után. Ha minden jól megy, jövőre megpróbálom a Balaton-átúszást.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s