Salzburgi hétvége: Hochensalzburg és karácsonyi vásár

November utolsó hétvégéjén kishúggal elutaztunk Salzburgba. A tavalyi bécsi karácsonyi vásározásnak álcázott múzeumlátogatás után kezdtünk el elmélkedni, hogy idén hova menjünk. Kishúg járt már Salzburgban, de nem emlékszik rá, én még sosem, de eredetileg ide akartam Erasmusra menni (egy cseppet se bánom persze, hogy végül Prága lett belőle). Salzburg télen is mesés, van karácsonyi vásár, hegyek, hó! A tervezés során az eggyel későbbi hétvégével számolunk, de egyszerűen annyival drágábbak voltak akkor a szállások, hogy korábbra tettük – gondolom a karácsonyi az egyik főszezon Salzburgban, és decemberben megtehetik a szállásadók, hogy az addigi ár dupláján hirdetik meg a szobákat. Emiatt a bükfürdői wellnesshetem pár nappal megrövidült, csütörtökön már visszamentünk Pestre, hogy péntek reggel 7:40-kor már a vonaton ülhessünk. 

Salzburgot Mozartstadtnak is nevezik, mert itt született 1756-ban a híres zeneszerző. A terület az újkőkorszak óta lakott, a római időkben a Germániába vezető út legfontosabb városa volt Iuvavum néven. A 7. századra csak romokban állt a település, a Salzburgi Szent Rupert püspök alatt épült újjá, ekkor kapta a Salzburg nevet. 1166-ban Barbarossa Frigyes hűbéresei lerombolták, de a 14. századra önálló város lett a Német-római Birodalomban. 1805-ben a Habsburg Birodalom annektálta, gyakorlatilag azóta Ausztria része. Az Anschluss után a város zsidóságát deportálták, zsinagógáját lerombolták. A II. világháború alatt hadifogoly táborok működtek a városban, és légitámadásban az épületek 46% elpusztult. A barokk épületek nagy része épségben maradt. Ma 150.000 lakosa van, az óváros 1996 óta a Világörökség része. 

2019. november 29. péntek
A vonatút alatt megterveztük a következő napok pontos programját. Online megvettük a belépőt a Hohensalzburg várába még aznapra. Átgondoltuk a másnapra tervezett Bad Gatstein-i kirándulásunkat is: rájöttünk, hogy a Stubnerkogel függőhídhoz nem tudunk felmenni, mert csak egy hét múlva indul a síszezon, addig a felvonók se járnak, emiatt inkább Salzburg közvetlen közelébe terveztünk egy kis kirándulást. Tűkön ülve vártuk, hogy végre feltűnjenek a hegyek, és úticélunk közelébe  érjünk. Délután 1 óra előtt nem sokkal szálltunk le a salzburgi vasútállomáson.

Graffiti a szállás közelében

A The Keep Eco Residence volt a szállásunk, ez egy ökohostel a vasútállomástól 10 perc sétára. Már a képeken nagyon jól nézett ki, és a valóságban is nagyon tetszett: a bútorok természetes anyagokból készültek, szelektíven gyűjtötték a szemetet, a közösségi hely csillárja is uszadékfákból készült, nagyon menő volt.

Csillár a hostelben

3-tól foglalhattuk volna el a szobát, de hamarabb felengedtek, mert már végeztek a takarítással azon a szinten. A szoba bár pici volt, de baromi jól nézett ki.

Kilátás az erődre a Müllner Steg hídról

Kicsit pihentünk, aztán elindultunk a központba. Pár perc séta után a Müllner Steg hídhoz értünk, ahol azonnal megértettük, miért mondják olyan gyönyörűnek ezt a várost.

Folyópart
Leányok

Végigmentünk a Salzach folyó menti sétányon, egészen az óvárosig, ahol a karácsonyi vásár kezdődött. Ezúttal csak átszaladtunk rajta, a siklóhoz siettünk, ami felvitt a várba. A várba vett belépőjegyünk a siklóra is érvényes volt, sorba se kellett állnunk. Épp kényelmesen elhelyezkedtünk, amikor egy ázsiai turistacsoport  nyomult be sok-sok emberrel a kis kabinba – az út végéig nem is láttam kishúgot. 😀 Másfél perc se kellett, és már fent is voltunk Hochensalzburg erődítményében.

A város a siklóból

Az impozáns erődítményt 1077-ben építették, és az évszázadok során folyamatosan építettek hozzá az aktuális uralkodók, míg az 1500-as évekre elérte mai formáját.A Festungsbergen álló várat egy alkalommal ostromolták csak meg, 1525-ben, akkor is sikerültelenül. 1892 óta lehet siklóval megközelíteni.

Hegyek!

Ahogy felértünk, azonnal a kilátóponthoz siettünk, ahonnan elképesztő látvány fogadott minket: felhőkbe burkolózó havas hegycsúcsok!

A toronyból

Kerestünk egy információs pontot, mert nem volt egyértelmű, hogy a jegyünkkel hova mehetünk be. Kiderült, hogy az összes kiállítást megnézhetjük. El is kezdtük a nézelődést. Zárásig nem volt sok hátra, kb. 2 óra, úgyhogy tudtuk, hogy nem fog minden beleférni.

Középkori konyha

Mint kiderült, ez nem volt olyan borzasztóan nagy baj. A kiállítások elég logikátlanul lettek összerakva, valahogy pont a vár történetéről nem tudtunk meg túl sokat, ellenben például első és második világháborús katonai egyenruhákat és fegyvereket nézegethettünk kedvünkre.

Karácsonyi vásár a várban

Közben tartottunk egy szünetet a várudvar karácsonyi vásárában. Nagyon finom forralt bort ittunk, úgyhogy jókedvűen folytattuk a vár felfedezését.

Arany terem

Ami izgalmas volt, az a hercegi lakosztály az arany teremmel és két arany szobával. Itt az eredeti berendezést láthattuk cserépkályhával, titkos lépcsővel, hercegi wc-vel.

Cserépkályha

Zárásig maradtunk, az egyik utolsó siklóval mentünk vissza a városba. Belevetettük magunkat a karácsonyi vásárba: én lelkesen, húg kevésbé. Az első, amit vettem, egy szappan volt – mostanában nagyon rápörögtem a szappanokra, tusfürdőt vagy folyékony szappant nem is használok már egyáltalán.

A vár odalentről

Persze nagy tömeg volt a vásárban, csak akkor kezdtek el szállingózni az emberek, amikor csöpögni kezdett az eső. Én egy forralt bort még elszürcsöltem, és igen elégedett voltam, mert akárcsak a várbéli vásárban, itt is finom volt a bor. Érezhetően nem olyan pancsolt borból készült, mint nálunk.

Karácsonyfa

Szemeztem még egy másik szappanossal is, de úgy döntöttem, alszom rá még egyet, és ha másnap is mindenáron eukaliptuszos és mentás szappant akarok venni, akkor legyen. (Spoiler: naná, hogy akartam.)

Itt már esett az eső

Salzburg egyébként rendesen kitesz magáért karácsonyi vásár terén: a fények mesések, a kis bódék is hangulatosak, és kórus is énekelt, mikor arra jártunk. Az áruk tipikus karácsonyi vásári holmik, de egy fokkal talán értelmesebbek, mint Bécsben. Sajnos a tömeg viszont megközelítette a bécsit, főleg a fő útvonalon: volt árus, ahova egyszerűen nem fértünk oda, annyian állták körbe, és haladni is csak csigalassan lehetett. A környező kis utcákban is ünnepi fények égtek, azok is tele voltak emberekkel. Próbáltunk kevésbé népszerű utcákon kijutni a tömegből, de nem volt egyszerű.

Esti séta

Mikor meguntuk a vásárt, még vettünk magunknak vacsorát, majd visszasétáltunk a hostelbe. A közösségi térben megvacsoráztunk, én még egy cidert is ittam az automatából (volt kaja-pia automata, benne sörrel, borral és ciderrel). Megterveztük a következő napot, a Gaisbergre készültünk reggel felmenni. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s