Salzburgi hétvége: Gaisberg, Mönchsberg és Sacher

2019. november 30. szombat

Reggelivel indítottuk a napot, amit a hostel szervezett. Becsületkasszás svédasztalos reggeli volt, mindenféle finomsággal: házi krémek és szószok, sajtok, teljes kiőrlésű kenyér, házi limonádék és szörpök, tojás, hummusz, minden, mi szem-szájnak ingere. Jóllakottan indultunk a buszmegállóba, ahonnan a 151-es busz indult. Elmentünk a Schloss Mirabell mellett, és megállapítottuk, hogy ide még visszajövünk alaposabban körülnézni.  
A 151-es busszal nagyon kényelmesen el lehet jutni a Gaisbergre. A Mirabellplatz 10 percre séta volt a szállástól, a sofőrtől tudtunk jegyet venni, már csak el kellett helyezkednünk a fűtött buszban, és várni a végállomást a hegy tetején. Az út volt vagy fél óra, de amint kiértünk a városból, nagyon izgalmas lett: szerpentineken jutottunk egyre feljebb, és a magassággal a hó mennyisége is egyre növekedett. Nagy örömünkre ami a városban eső volt előző este, a hegyen bizony hóesés, így friss hó fogadott minket. Ahogy a buszból kiszálltunk, megcsapott a hideg, csúszkáltunk a fagyott, jeges utakon, és elsüppedtünk a mély hóban. A hegy tetején voltunk, eszméletlen kilátással, nem is tudtunk betelni vele. 
Hegytető

Körbejártuk a csúcsot. Nem sokan voltak odafent, délelőtt volt még bőven. Egy kisebb körtúrát szerettünk volna tenni. A kiválasztott útvonalon elindultunk, és vidáman sétáltunk az igazi winter wonderlandben. Időnként rövidnadrágos futók szaladtak el mellettünk, túrabotos kirándulók és kutyasétáltatók.

Havas kilátás

Egy idő után kezdett gyanússá válni, hogy ez a körtúra nem is annyira kör, mert egyre csak lefelé haladtunk. Egy óra után visszafordultunk, mert így is eleget kellett visszamásznunk. Nem bántuk a sétát így sem, havas erdőben hegyen sétálni a legjobb! Közben szívtuk a friss levegőt, tapostuk a havat, gyönyörködtünk a hólepte erdőben. 

Nyomok

Mikor visszaértünk a csúcsra, már javában köröztek a hegy felett a siklóernyősök, tele volt velük a levegő és a rét. Közben egy felhő ért fölénk, és ámulva figyeltük, ahogy eltakarja előlünk a tájat, de a pereme alatt még ki tudtunk lesni a környező hegyekre. Legalább olyan különleges látvány volt ez, mint amikor az Ebenalpon egy felhő bukott át a hegyen. 

Mögöttünk a felhő csücske
Átbukik a felhő a hegyen

A sétában átfagytunk, kapóra jött a Kohlmayr’s Gaisberspitz étterem. Tele volt melegedni vágyó, éhes túrázóval, de akadt egy asztal nekünk is. Forralt boroztunk, ahogy télen illik, és a minőséggel itt is elégedettek voltunk.

Melegedő

A hely maga is olyan volt, mint egy képeslapon: súlyos fa asztalok, meleg párnák a padokon, karácsonyi dekorral meghintett facsillárok. 

Salzburg a magasból

A melegből kilépve csapott meg újra a jeges hideg, de ez nem tartott vissza attól, hogy még egy kört menjek a csúcson, és Salzburgot is lefotózzam 1288 méterről. Vicces volt figyelni, hogy míg mi hóban jártunk, odalent minden tiszta zöld volt.

Padon üldögélős

Jól tettük, hogy már kora délelőtt felmentünk, mert így láttuk a napsütéses tájat, és a felhős délutánit is. 

Fent hó, lent zöldellő mezők

Fél 2-kor indult vissza egy busz, azzal visszamentünk a városba. Pihentünk egyet a szálláson, a hegyi hideg meglepően le tudta szívni az energiánkat. 

A város felett

Már ment le a nap, mikor újra Salzburg utcáit róttuk. Vissza akartunk menni a karácsonyi vásárba, de egy hirtelen ötlettől vezérelve fellépcsőztünk a Mönchsbergre, és onnan figyeltük, hogyan sötétedik rá a városra.

Esti fények

Nagyon jó, hogy felmentünk, egy új szemszögből láttunk rá a környékre. Találkoztunk egy cicával is a Museum der Moderne előtt, engedte, hogy megsimogassuk. A hegyről macskaköves úton lépcsőztünk le. 

Salzburgi cica

Kishúgnak volt egy háttérkép a telefonján, ami egy helyi templomot ábrázolt, azt kerestük meg következőnek. A Bürgerspitalkirche St. Blasius templomról van szó, ami tényleg elég látványos. Elkészítettük a portfólióképeinket itt. 

Templomfotó kishúg

Templomfotó én

Mivel még mindig akartam az előző este kinézett szappanokat, visszamentünk a vásárba. Azóta se bánom, hogy megvettem őket, alig várom, hogy az előző elfogyjon és használhassam.

Karácsonyi vásár

Nagyon fontos állomása következett a hétvégénknek, a salzburgi Café Sacher meglátogatása. Kishúg még nem evett igazi Sacher tortát, úgyhogy mindenképpen meg akartam mutatni, meg én se hagynék ki egy alkalmat sem, amikor igazi Sachert ehetek. A hely nagyon elegáns volt, és szinte tele volt folyamatosan. A torta zseniális volt, minden eurót megért. Kishúg végül appfelstrudelt evett, ő arra van nagyon rákattanva. Akkora adagot kapott, hogy az beillett egy rendes vacsorának is. 

Vacsora

Innen már csak vacsorát vadászni mentünk a vasútállomáson lévő Sparba, már csak az volt nyitva. A szálláson vacsoráztunk, és szomorúan vettük tudomásul, hogy másnap már mennünk kell haza. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s