Március első napján a kószákkal mentünk volna a budai hegyekbe kirándulni, de későn feküdtünk, és reggel túl fáradtnak éreztük magunkat az induláshoz. Nem akartunk mozgás nélkül maradni, ezért délután elbuszoztunk Pilisborosjenőre. 

Egy 10 km-es kis körsétát néztem ki, ami érinti a Teve-sziklát, az egri várromokat és a Köves-bércet. A leírás 3 órásra saccolta a séta időtartamát, úgyhogy nem siettünk, délután 2 után értünk a településre.

Forrás: https://kirandulastippek.hu/budapest-kornyeke/pilisborosjeno-egri-var-romjai-teve-szikla-koves-berc

Útvonal: Pilisborosjenő – Teve-szikla – Egri vár – Jenői-torony – Balázs-lépcső – Köves-bérc – Pilisborosjenő
Táv: 10.5 km

Indulás előtt még kávéztunk egyet a Kis-kevély sörözőben. A túra egy része ismerős terepen haladt, a Teve-sziklánál és az egri várnál már többször is jártam.

Teve-szikla

Az idő kellemes volt,  kabátomat is levettem.  A szikla és a vár környékén sok kirándulóval találkoztunk.

Úton

Azért is ezt az útvonalat választottam, mert fox szerette volna megnézni a várat, amiről állította, hogy nem járt még ott. Mikor odaértünk, kiderült, hogy de, volt már ott, amikor tavaly a kollégáival túrázott a Nagy-Kevélyen. Sebaj, most volt időnk rendesen körbejárni, mert én is csak az Intersport Túranapokon voltam a várnál, amikor mindig rohanni kellett tovább.

Az egri vár másolata

Ezúttal kényelmesen körülnéztünk.

A másik oldalról

Olyan borzasztó sok mindent nem lehet itt csinálni, az üres romokat hamar be lehet járni.

Kapuk

A karácsonyra (és szülinapra és Mikulásra és minden lehetséges ünnepre) kapott új gépemmel fotóztam, hatalmas felüdülés, hogy alig kell a képeket utólag szerkeszteni, mert alapból tök szép fotókat tudok vele lőni. Még szelfit is csináltam magunkról, és az is teljesen használható lett.

Nikon szelfi

Agyagos, egyenetlen földúton sétáltunk a vártól. A Solymári-völgybe vezetett az út, ahol az árok szélén haladtunk egy keskeny ösvényen.

Függőhíd

Egy leszakadóban lévő függőhídon lehetett valaha átkelni a túloldalon fekvő harcászati gyakorlótérre. A deszkák már nagyrészt leestek, a drót még kitart, de nem hiszem, hogy bárki használná ezt a hidat. Mindenesetre nagyon jól néz ki az erdő mélyén a pusztuló híd, remek fotótéma.

Jenői-szikla

Fel-le másztunk a domboldalban. Az út a Jenői-torony mellett haladt el. A dolomitszikla egy kaptárkő, négy faragott üreg található az oldalában. (A kaptárkövek létezésének oka a mai napig rejtély. Azokat a sziklákat nevezik így, amikbe üregeket, mélyedéseket faragtak. Nem tudni, pontosan miért készítették őket.)

Moha

A Házi-réti víztároló előtt kanyarodott el az út, és kerültünk a Malom-erdőbe. Itt történt a legaranyosabb dolog evör. Szembejött egy idősebb pár, elsőre semmi feltűnő nem volt rajtuk. Kutyát sétáltattak, kistestűt, elég gyakori ez az erdőben. Kérdezték, van-e velünk kutya. Azt hittük, az ő kutyájuk miatt kérdezik, de nem, ahogy elhaladtak mellettünk, akkor vettük észre, hogy egy macska sétál mögöttük pár méter távolságban. Cicasétáltatás! ^_^

A háttérben a víztároló

A nap még nem ment le, de picit kezdett sötétedni. A Balázs-lépcsőhöz gyanúsan sokat kellett lefelé menni, tudtuk, hogy ez csak egyet jelenthet: legalább ennyit vissza is kell majd mászni.

Balázs-lépcső

A lépcső egy árokba vezet le és fel a túloldalra. Az árok oldalába vájták a lépcsőfokokat, de földből van az egész.

Az árok

Természetesen alapos mászás várt ránk ezután egy meredek domboldalban. Utána megint lefelé ereszkedtünk, az erdő szélén sétáltunk egy darabon, aztán a Köves-bércre megint mászni kellett. Közben lement a nap is, amit nagyon sajnálok, mert mire felértünk olyan helyre, ahonnan lett volna kilátás, már sehol sem volt a naplemente.

Fox nézelődik

Innen már nem volt messze Pilisborosjenő. A kéken mentünk még egy keveset, és kiértünk az erdőből.

Kőtornyok

A falun keresztül sétáltunk vissza a kocsmáig. Pont volt időnk meginni egy jutalomsört a busz indulásáig. Szép volt ez a túra, örülök, hogy Pilisborosjenő környékét jobban felfedeztük.