Gdansk, Lengyelország – 01. nap – Gdansk óváros

Gdanskról már nagyon sok képet láttam, és évek óta terveztem, hogy egyszer megnézem ott a karácsonyi vásárt. Amikor Máté megkeresett egy keddi napon, hogy nem mennék-e el vele szombaton Gdanskba, mert a barátnője családi okok miatt nem tud menni, akkor először sajnálkoztam, hogy ez megoldhatatlan, aztán egy gyors kereséssel rájöttem, hogy vasárnap reggel igazából minden probléma nélkül, olcsón el tudok repülni Varsóba, onnan pedig 3 óra vonattal az út. Osztottam-szoroztam, anyagilag is belefért, szabadságot is ki tudtam venni következő hét szerdájáig (nagyon örülök, hogy ilyen könnyen elengedtek a munkahelyemről), úgyhogy eldöntöttem, hogy megyek. A hét további részében a hazautat tervezgettem, mert azt nem tudtam ilyen egyszerűen megoldani: az tűnt a legolcsóbb, de nem teljesen elvadult megoldásnak, ha szerda reggel elrepülök Malmöbe, és onnan megyek haza az esti géppel. A többi opció nagyon drága lett volna: mehettem volna Varsóból 110.000 Ft-ért LOT-tal, vagy Gdanskból düsseldorfi átszállással hasonló áron. 
2020. február 9. vasárnap
Február 9-én kibumliztam a reptérre, és a tervek szerint jutottam el Varsóba, onnan pedig egy nagyon modern intercityvel zötyögtem Gdanskba. A vonaton még vizet is kapott minden utas – mondjuk a vonatjegy ára egészen borsos volt, ennyi figyelmesség talán elvárható is volt. Máté a vasútállomáson várt, örültünk egymásnak, már ezer éve nem találkoztunk. A szállás 5 perc sétányira volt, egy kellemes kis apartman egy újépítésű lakóházban. Aztán Máté elmesélte a családi okokat, és a a jókedvnek hamar vége lett. Hamar elkezdtem magam kínosan érezni, hiszen annak, hogy én ott lehettem, oka volt. Az első estére ez eléggé rányomta a bélyegét, szinte lelkiismeretfurdalásom volt attól, hogy ott vagyok, de aztán ha már ott voltunk, megpróbáltuk jól érezni magunkat. 

Gdansk első írásos említése 999-ből származik, ahol azt írják le, hogyan keresztelte meg Prágai Szent Adalbert a város lakóit. Feltételezik, hogy I. Mieszko lengyel fejedelem emeltetett Gdansk helyén 980 körül egy erődöt, ezzel indulhatott a város története. 1260-ban kapott városi jogokat. Történelme során gyakran változott a város uralkodója, kedvező fekvése miatt sokan próbálták az évszázadok során elfoglalni. Lengyel hercegek, Brandenburg, Nagy-Lengyelország, Német Lovagrend, a Porosz Szövetség, mind uralták a várost hosszabb-rövidebb ideig. 1455-ben a város különleges jogokat kapott, ellenőrzés nélkül szállíthattak árut, és amolyan szabad városként működött. 1577-ben Báthory István is megerősítette ezeket a jogokat. A 18 században porosz fennhatóság alá került, majd Napóleon foglalta el, aki megalapította a Danzigi Köztársaságot. 1920-tól Danzig Szabad Városként különleges jogokat kapott. 1939. szeptember 1-jén elkezdődött a második világháború, amikor Németország megtámadta Lengyelországot, egy csatahajó Gdanskra adott le sortüzet. A háború alatt és közvetlenül utána a szovjet megszállás alatt az óváros nagy része elpusztult. A város Lengyelország része lett, az óvárost az ’50-es és ’60-as években újjáépíttették – a német építészeti elemek kihagyásával. 1970-ben a hajógyárban sztrájk kezdődött, a fegyveres erők felléptek a rezsimellenes megmozdulás ellen. 1980-ban Gdanskból indult a Szolidaritás. Ma 460.000 ezren lakják, fő bevételi forrása a turizmus, a hajógyártás és a vegyipar.      

Bár már elkezdett sötétedni, látni akartuk a várost, és elvillamosoztunk az óvárosba.

Piwna utca

Gdansk épületei igazán baltinak hatnak, az egyedi tetőhomlokzatok igazi északias hangulatot kölcsönöznek nekik.

A Gdanski Képzőművészeti Akadémia épülete

A Piwna utcán sétáltunk, és szinte lépésben haladtunk, mert mindig találtunk valami fotóznivalót.

Ásító nagycica (Máté fotója)

Nem tudtunk sok időt az utcákon tölteni, mert hideg volt és erős, jeges szél fújt. Kezdtünk éhesek lenni, úgyhogy kerestünk egy éttermet.

A Szent Mária Templom toronyórája – bemenne nem tudtunk, éppen átépítés alatt állt. 

A Pierogarnia Stary Myln pirogozóba ültünk be, ami nemcsak hangulatos volt, de a pirog is finom volt – igaz, egyszer a sörömet keverték el, majd a kajámat, de legalább finom volt mindkettő. 

A kikötő házai

Vacsora után még kisétáltunk a kikötőöbölbe, ahol még erősebben fújt a szél. Kicsit bóklásztunk még a városban, aztán visszamentünk a szállásra. Vettünk egy-egy sört a boltban, amit az apartmanban elkortyoltunk, aztán én ki is dőltem a fárasztó nap után.  

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s