 |
| A malom kívülről |
Valószínű, hogy 1714-ben épült, erre utal a mestergerendájára vésett dátum. Két további évszám látható még: 1835 és 1889, ezek a nagyobb felújítások időpontjai lehetnek.
 |
| És belülről |
A malmot 1963-ban kollektivizálták, és csak 1992-ben került vissza a Keresztes család jogos tulajdonába.
 |
| Faliszőnyeg |
Bent megnézhettük a malmot működés közben, a szomszédos szobában a szövés mesterségét lehetett kipróbálni. A háziak nagyon kedvesek voltak, mindent megmutattak és szívesen meséltek.
 |
| Szövés |
A malomnak híres látogatói is akadtak: Károly herceg, akinek Zalánpatakon van vendégháza, családjával a kisbaconi malomban is járt. A Telegraph cikke ennek a látogatásnak járt többek között utána – a kedvencem, ahogy ‘Neni Etelka’-ként hivatkozik Etelka nénire, majd következetesen családnévként használja a ‘Neni’-t: “Neni has an extraordinary photograph of herself on the back of a huge motorbike with her arms firmly clasped around Prince Harry, who came here at Easter during a road tour with friends.”
 |
| Kis vízesés a malom gátjánál |
 |
| A Benedek-kúria |
1969-ben avatták fel a Benedek Elek Emlékházat, ami nagy eseménynek számított. Olyan híres erdélyi magyar szerzők vettek részt a megnyitón, mint Sütő András, Kányádi Sándor vagy Sylvester Lajos.
 |
| Az ablakon azért befényképeztem |
Nem is időztünk tovább Kisbaconban, mentünk tovább Bodvajra. A bodvaji kohó 1831-ben épült, Gábor Áron itt öntötte a háromszéki önvédelmi harc első két ágyúját a ’48-49-es szabadságharc alatt.
 |
| A bodvaji kohó felújított vashámora |
A kohó épületén emléktábla van, rajta idézet Gábor Árontól: “Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lesz, amennyi kell. Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, és azokkal a próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tíz lépésnyire az ágyú elébe céltáblának.” Az idézet alatt a szöveg: “Itt öntötte Gábor Áron első ágyúit, eszközt és hitet adva a székelység szabadságharcának”
 |
| Koszorúk |
Van egy olyan érzésem, hogy mi Magyarországon nem mérjük kellően Gábor Áron jelentőségét. Most olvasom wikipédián, hogy mikor Sepsiszentgyörgyöt feltétel nélküli megadásra szólított fel a császári erők tábornoka, és megfelelő fegyverzet híján már-már beleegyeztek volna ebbe, akkor állt elő Gábor Áron a fenti idézettel. Az elkészült ágyukat a hídvégi csatában vetették be először és meg is nyerték az ütközetet. A bodvaji kohót az osztrákok hamarosan feldúlták, de a Gábor Áron máshol folytatta az ágyúöntést. 93 ágyút öntött ki élete során. Végül a végzete utolérte, a kökösi csatában ágyúgolyó találta el a bal mellét.
 |
| Kilátás a kohó tetejéről. Ilyen böhöm nagy teherautók közlekednek az erdei úton, sokszor alig fért el mellettük a busz. |
Ami még nagyon megmozgatta a fantáziámat, a bodvaji erdei temető. A kohótól nem messze az egyik domboldalon található, a régiek oda temetkeztek, ma már csak néhány sírkő található ott. Ilyen a kardosréti régi temető is, amit nemrég fedeztem csak fel az erdőben, teljesen benőtték a fák. (Erről úgy látszik, nem készítettem fotót, mert nem találtam egyet sem.)
 |
| A kohón |
Innen Barótra mentünk vissza, megebédeltünk a Rózsa vendéglőben. Délután kezdődött a Barót Napok, a szakadó eső miatt a kultúrházban volt a megnyitó, ahol papámék is felléptek. Utána meglátogattuk baróti ismerőseinket, este vacsora szintén a Rózsában, majd divatbemutató az iskolában (a lányok maguknak varrtak ruhát, azt mutatták be), később szakadó esőben sörsátorban söröztünk. Elég későn értünk haza, pedig másnap reggel korán keltünk.
Az esti sörözésből az rémlik még, hogy nagyon olcsó volt a kürtőskalács, és Ciuc sört ittunk. Teljesen odáig voltam azon, hogy amikor otthon már sötétedik, Baróton még világos volt.
