Normafa és a budaörsi kopárok

Múlt hétvégén fox otthon volt vidéken, így ketten maradtunk Bumbikával. Nem akartam egész hétvégén a négy fal között lébecolni, ezért szombat este kifeküdtem a Városligetbe olvasni, vasárnap pedig Minccel túráztunk. Semmi durvulás, 14 km körüli karikát csináltunk a Normafáról és a budaörsi kopárok érintésével. 
Kilátás a Normafáról
Esőt mondtak délutánra, párás is volt a levegő. Már dél előtt a Normafán voltunk, ez volt az induló- és érkezőpontunk. Mivel reggeliznem nem sikerült, gyorsan betoltam egy túrós-barackos rétest indulás előtt. A zöld keresztet követve távolodtunk a civilizációtól, egészen Makkosmáriáig ezen az úton maradtunk, ahol aztán átváltottunk a sárga jelre. 
BTSSZ emlékhely
Tettünk egy kitérőt a BTSSZ emlékhelyre, ami csak pár lépésre volt az úttól. Sosem jártam még itt, nem is tudtam a létezéséről. Az emlékhelyet a Budapesti Természetbarát Sportszövetség hozta létre 2010-ben egy régi kőfejtő helyén azért, hogy elhunyt túratársaiknak emléket állítsanak. Kicsit kísérteties a sok kis emlékfa a jelentős mennyiségű névvel, de egyébként békés a hely. Van tűzrakóhely és padok pihenésre. 
Erdei virág
Nemsokára a piros jel rácsatlakozott a sárgára, onnantól azt követtük. Ahogy közeledtünk Budaörshöz, egyre gyakrabban hallottunk morajlást a távolból. Amikor kiértünk az erdőből, megpillantottuk az okát is: sötét viharfelhők gyülekeztek a távolban. Minket még sütött a nap és melegünk volt, de láttuk, mi vár ránk. 
Repülős emlékmű
A repülős emlékműhöz felmásztunk – ilyen közelről még sosem néztem meg, eddig valahányszor ott jártam, mindig tömeg volt körülötte, most szinte senki. Letelepedtünk a domboldalban, én megettem egy almát, közben néztük a fenyegető viharfelhőket. Nem is maradtunk sokat, úton voltunk, mire szegényes ebédemet befejeztem. Nem akartunk nagyon megázni, úgyhogy elindultunk visszafelé. 
Fenyegető viharfelhők
Kis ideig jelöletlen úton haladtunk, aztán újra a sárga úton jártunk. Egyszer túráztunk már erre, és szeretem ezt a részt. 
Sorrento sziklák
Elmentünk a Sorrento sziklák mellett, ami alapból elég izgalmas, és a fenyőfák között zöld mezőkre néz a panoráma. Utána egy vadregényes, keskeny ösvényen kerültük meg a hegyet. Nagyon tetszett, hogy a fák ágai közt ki se lehetett látni, körbevett minket az üde zöldesség. 
Kilátás a Sorrento sziklától
A Mária útig kellett egy kicsit mászni, de onnantól szintben és lejtőn mentünk szinte egész végig Makkosmáriáig
Alagút
A templom előtt újratöltöttük a kulacsokat, nagyon jólesett a friss, hideg víz. Néha szemerkélt az eső, de továbbra is párás meleg volt. Makkosmáriáról már csak vissza kellett mászni a Normafára. Mondanám, hogy sima liba, de azért már elfáradtunk a végére. 
Korhadó fa
Már a normafai rétesezőnél ültünk az újabb adag rétessel, amikor leszakadt az ég. Tökéletesen időzítettünk. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s