Prágai Erasmus: Karlštejn

A 2011-es tavaszi félévet Prágában töltöttem Erasmuson. Eredetileg Salzburgba szerettem volna menni, de egy hely volt csak az egész főiskoláról, és azt nem én nyertem el. Az akkor még BKF, ma már Budapest Metropolitan Egyetem néven futó intézmény kommunikáció szakos diákjaként mentem ki. Prágában a Univerzita Jana Amose Komenskehoba jártam, ami egy magánegyetem, ahol leginkább média, turizmus és üzleti szakokon lehet tanulni. Az Erasmus alatt ismerkedtem meg Ralitsával és Karellel. Rali a szobatársam volt, Karel pedig gyakran lógott velünk. Pár hónapja voltunk kint, amikor ők összejöttek, és azóta is együtt vannak. Sok szép emlékem van erről a félévről, bulik, barátságok, séták és városnézések, nagyon imádtam a kezdeti sokk után. Mivel egy ideig még nem megyünk külföldre, felidézek néhány csehországi kirándulást. Az első egy mesekönyvbe illő vár, Karlštejn bevétele lesz. Az eredeti bejegyzést 2011. május 2-án írtam, előző nap jártunk a várnál.

Karlštejn (2011. május 1.)
Egyik nap az útikönyveimet nézegetve akadtam rá egy képre Karlštejn váráról és azonnal megragadta a fantáziámat. Felvetettem a társaságnak, hogy meglátogathatnánk, tetszett nekik az ötlet, így tegnap délelőtt Karellal és Ralival felkerekedtünk.

Távolról (Az egyetlen saját fotóm, mobillal)

Kisebb bolyongás után eljutottunk a faluba és parkolóhelyet is találtunk. Induláskor Prágában még borult volt az idő, Karlštejnben már sütött a nap.

Karlštejn vára (Fotó: Rali)

Az első dolog, ami feltűnt, hogy igazán festői környezetbe érkeztünk. Körülöttünk fenyvesekkel tarkított erdő, dombok, pont, ahogy egy középkori várhoz illik. Kirakodóvásárral övezett sétálóutcán haladtunk végig, míg elértük a várat. Nem volt egy könnyű menet.

Vadregényes (Fotó: Rali)

A várat csak idegenvezetővel lehet megnézni. Szerencsére angol nyelven is indulnak utak és még csak nem is kellett sokat várni. Elég népszerű helynek tűnik ez a külföldiek között. Nem is csoda, hiszen Csehország egyik leglátványosabb váráról van szó. Az építkezést IV. Károly rendelte el 1348-ban kezdődött, és rekordidő alatt, 17 év alatt el is készült. (Ő volt a legjelentősebb király Csehország történetében, ő alapította a Károly Egyetemet és a Károly híd építtetése is az ő nevéhez fűződik. Kisebbik fia Luxemburgi Zsigmond, magyar király volt.)

Várfal és torony (Fotó: Rali)

A várat kétszer támadták meg, egyszer a huszita mozgalom idején 1422-ben, az sikertelen volt, egyszer pedig a 30 éves háborúban, akkor a svédek sikeresen bevették.

Szent Katalin harangjával (Fotó: Rali)

A vezetés alatt sajnos fényképezni nem lehetett, ezt a feladatot amúgy is Rali látta el, én okosan a koliban felejtettem a memóriakártyámat… Pedig rengeteg érdekes dolgot láttunk a vezetés alatt, a helyreállított tróntermet, a királyi hálót, az ebédlőt, az őrség pihenőhelyét, a cseh korona másolatát..

Belső út (Fotó: Rali)

A kedvencem egy krokodil koponyája volt, amelyre akkoriban azt hitték, hogy a Szent. György által legyőzött sárkány koponyája. 🙂 A másik érdekesség, hogy a trónteremben a trón szándékosan két ablak közé volt állítva, hogy a király láthassa a látogatóit, de ő maga árnyékban maradjon.

Felvonóhíd (Fotó: Rali)

A vezetés után sétáltunk és fotóztunk a várban. A kilátás egyszerűen gyönyörű. Vettünk képeslapokat, az egyiken a havas vár látható, ha lesz rá alkalmam, mindenképpen visszajövök egyszer télen is megnézni.

A csodaszép Ralitsával (Fotó: Rali – ez esetben Karel)

Találtam egy kis könyvet magyarul a várról, muszáj volt megvennem. Azt már csak itthon vettem észre, hogy igen pongyola módon sikerült elkövetniük a fordítást magyarra, hemzseg az ilyen jellegű mondatoktól, mint “bejárat a felső várba kapun vezet, ez a kapu Jan Bořita Martinici kő címerjével van díszítve, aki a 16. században itt szolgált mint várnagy”. Elég idegesítő ragozási hibák ezek, élvezhetetlen teljesen, de érdekességnek tökéletes.

Egy bejárat (Fotó: Rali)

Túránk után egy kis vendéglőben ebédeltünk meg, falán ez a festmény volt.

Falfestmény (Fotó: Rali)

Sikerült enyhe napszúrást kapnom, így visszaérkezésünk után muszáj volt aludnom egyet. A fejem még így is fájt, amikor Feodor megérkezett és elindultunk tüzet rakni. Végül a szokásos helyünkön volt egy társaság, de magukhoz invitáltak minket, csehek és erasmusosok vegyesen. Nem maradtunk túl sokáig, megittunk egy üveg bort, üldögéltünk a tűz körül. Éjfél felé szállingóztunk haza. Reggelre szerencsére elmúlt a fejfájás.

***

Oh igen, rendszeresen raktunk tábortüzet a Strahovon, ahol a koli volt, és csak az erasmusos félévem legvégén világosított fel minket valaki, hogy ez egyébként tilos. 😀 Hát soha senki nem szólt ránk, úgyhogy ez volt az  egyik rendszeres esti programunk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s