Észtország 2021 – 07 Utazás Tartuból Tallinnba

2021. augusztus 13. péntek
Innentől lesz “izgalmas” ez a beszámoló, mert míg Tartuban minden este lejegyzeteltem a napi történéseket, Tallinnban ez már kimaradt. Bőven lesznek olyan részek, amik már homályosak, de igyekszem rekonstruálni a történéseket.

Tartui házikó

Reggel összecsomagoltunk, kicsekkoltunk a hostelből, és elsétáltunk a tartui vasútállomásra. A vonatútból már nem sok mindenre emlékszem, eseménytelenül telt. Útközben nézelődtem és zenét hallgattam. Kora délután volt, mire Tallinnba értünk.

A tartui vasútállomás felé

Az óvárosban foglaltam szállást, a Knight Hostelbe. Mikor először jártam Tallinnban, Bogival itt szálltunk meg, és szép emlékeim voltak erről a helyről. Úgy tűnik, Tallinnban nincs szerencsém a másodjára foglalásokkal. Míg 2018-ban a Kohver hostel is tök jó volt, egy évvel később a Laulupidura egy rakás kaka lett, és a Knight Hostel se volt egy jó élmény másodjára. Pár éve egy vidám, barátságos hostel volt kedves recepcióssal, és palacsintával reggelire, most egy rideg, barátságtalan alvóhely volt. A bejárati ajtót például nem lehetett zárni, csak az nem ment be, aki nem akart. A konyhában és az erkélyen mindig volt valaki, az erkélyt konkrétan befoglalta egy srác, aki ott lakott életvitelszerűen. Recepciós nem volt, csak nagyon ritkán, és reggelit sem kaptunk. A kvázi nappaliban is lakott valaki, nem lehetett kiülni se. A szobánk ráadásul elképesztő ocsmány volt, egy szekrény nem volt benne, az ágyrugó törött, úgyhogy ha belefeküdtünk az ágyba, begurultunk a közepébe, a falon pedig olyan foltok voltak, amikre nem is akarok visszagondolni. Olcsó szállás volt, ez tény, de pár éve sokkal minőségibb hely volt. Egy pozitívumot tudok mondani: mivel régi épület, vastagok a falak, és nem hallatszott át semmi zaj a szomszéd szobákból. Leginkább csak aludni jártunk ide.

Vírus Tallinnban

Nem volt semmi tervünk aznapra, csak járni egyet a városban. A Maiasmokk kohvikban sütiztünk, aztán kisétáltunk a tengerpartra. Mikor Foxszal 2018-ban Tallinnban jártunk, akkor fedeztük fel ezt a tengerparti kis parkot, ahol nyugalomban lehet naplementét nézni, besétálni a vízbe, sörözni, miközben mások kutyát sétáltatnak, grilleznek, vagy csak hozzánk hasonlóan chilleznek.

Ennyi maradt a parkból

Teljesen ledöbbentünk, amikor megláttuk, hogy a part le van zárva. De ami még rosszabb: lakóparkot építenek a helyére. Sírni tudtam volna a dühtől és csalódottságtól. Hogy a kapzsiság és pénzéhség idáig elér: a békés kis tengerpartot, ahol az emberek ingyen élvezhették a nyugalmat, feltúrták és eladták. Utánaolvastam, a kivitelező azt ígérte, marad egy sáv a tengerpartra vágyóknak, de az már csak valami mesterséges dolog lesz, nem az a természetes zöld terület, ami volt.

Linnahall a tenger felől

Csalódottan kóvályogtunk, nem tudtuk, hova is mehetnénk. Végül a Linnahall omladozó falai között átmászva találtunk egy partszakaszt, ami viszonylag csendes volt, de az ipari monstrum és a környéken bandázó tinédzserek eléggé elvették a romantikus hangulatot. Sokat nem is időztünk itt.

Fox és az indusztriál

A Linnahallra felsétáltunk a roskadozó lépcsőkön. Hihetetlen, mennyire sokat pusztult az alatt a pár év alatt, mióta először jártam itt. Egyre nagyobb részek vannak elkerítve, egyre mocskosabb és egyre több helyen hiányoznak belőle kődarabok. Élet az van rajta ettől függetlenül, punkok és tinédzserek járnak ide inni, de egészen kiábrándító az egész.

Chili!

Ezután még sétálgattunk a belvárosban, a portfóliómba próbáltam street fotókat készíteni. Aztán hogy ezután mi volt, na arra nem emlékszem. Valamelyik nap elmentünk a Karja Kelderbe, akár ez a nap is lehetett az, vagy a következő, nem tudom. Az is csalódás volt: míg régen a világ legjobb rántott sajtját ettem itt, most csak sajtgolyócskákat tudtam enni sültkrumplival, és az se volt valami nagy durranás. Tök üres volt az egész étterem, semmi hangulata nem volt. Tény, hogy a covid eléggé betett Tallinn-nak is, sok hely bezárt, sokkal kevesebb volt a turista is, de rossz volt úgy visszamenni egy egykor nagyon kellemes étterembe, hogy már csak árnyéka önmagának. Remélem legközelebbre összeszedi magát.

Sapkapróbálás

Valószínű, hogy este még beültünk valahova sörözni, de már nem emlékszem rá, hogy hova. Biztosan kihasználtunk minden lehetőséget, hogy ne a szálláson lógjunk, az tuti. Hát ennyire emlékszem az első tallinni napból. Jó hülye vagyok, hogy nem jegyzeteltem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s