2021. augusztus 14. szombat
Múzeumlátogatást terveztünk erre a napra. Megreggeliztünk a Saiakangi Kohvikban, kivártuk, amíg csitul a hirtelen jött zivatar, majd elsétáltunk a természettudományi múzeumba. Még Tartuban láttuk a plakátját az Eesti Loodusmuuseum denevérkiállításának, ami a Hirmus armas nahkhiir címet viselte (Szörnyen aranyos denevér). Ezekben a napokban tartották Tallinnban a Vanalinnapäevadot, ami azt jelentette, hogy a Raekoja platson esténként koncertek voltak (pont lemaradtunk pár nappak a Trad.Attack-ról.), napközben előadások, városjáró séták. Egy programon se vettünk részt, de az óvárosi napok örömére ingyen lehetett több múzeumot is látogatni, és a Loodusmuuseum is köztük volt. Pont jókor mentünk. 🙂

A múzeumban többségben voltak a gyerekek, viszonylag kevés felnőtt látogató volt, ők is inkább kísérő szülők voltak. A denevéres kiállítás egyszerre volt rövid, de közben borzasztó informatív és interaktív. Játékosan adta át az információt a denevérekről úgy, hogy az a felnőtteknek is érdekes legyen, nem csak a gyerekeknek. És nagyon élveztem. Interaktívság alatt olyanokat értek, hogy volt például egy sötét sarok, ami a denevérek lakhelyét imitálta. Be lehetett bújni és elképzelni, hogy denevérek vagyunk, és egy szűk kis helyen elbújtunk.

Egy nagy kagylóval megnagyobbíthattuk a fülünket és kipróbálhattuk, hogyan hallanak a denevérek. Simogathattunk denevérbundát imitáló anyagot, nyomkodhattunk gombokat, sőt, még egy rúdra is fel lehetett kapaszkodni és fejjel lefelé lógni. Nagyon jó buli volt az egész! Próbáltam az észt szövegeket olvasni, de közben telefonról hallgathattuk az online audioguide-ot. Ez is mennyire király! Felmész a múzeum wifijén a múzeum honlapjára, és menet közben hallgathatod az audioguide-ot.

Ha már ott voltunk, megnéztük a földtörténeti kiállítást és az észt flóra és fauna bemutatását, de ezek kevésbé voltak izgalmasak.

A múzeum után kisétáltunk az óvárosból és a Kalamaja felé vettük az irányt. A Kalamaja Tallinn hipszter negyede. Régen halászközpont volt, aztán gyárak, csarnokok épültek ide, végül kávéházak, kocsmák, éttermek települtek az ipari épületekbe. Nem véletlen, hogy a stockholmi Fotografiska kistestvére, a pár éve nyílt tallinni Fotografiska is itt talált helyet magának. Nem csak ipartelep volt itt, a régi faházak ezen a környéken maradtak meg a legjobb állapotban.

Az egész negyed középpontja a Telliskivi, ami tényleg nagyon modern, mindenfelé cuki graffitik és kis szobrocskák vannak, a kocsmákban kézműves sört mérnek, az a tipikus bohém városrész a pénzesebb fiatalok kiszolgálására. Itt találkoztunk Fox régi cimborájával, aki egy ideje Tallinnban él. Először a Fika kohvikban kávéztunk, aztán a Pudel baarban kézműves söröztünk.

Jól eltöltöttük a délután a Kalamajában, vacsoraidő volt, mire visszamentünk az óvárosba. Nem akartunk semmi komolyat enni, úgyhogy pizzázni ültünk csak le valamelyik olasz étteremben. A sok sörtől már kicsit becsiccsentettem, vacsora után szerintem visszamentünk a szállásra pihenni, talán aludtunk is.

Este még lehet, hogy sétáltunk egy kicsit a városban, de nem biztos, mert másnapra terveink voltak. El akartunk menni a “budget lápba”, megnézni a Tallinn külvárosában található kis lápot, a Paljassaareet, amihez viszonylag sokat kellett buszozni a központból.