2021. augusztus 20. péntek
A reggelt a Florencen kezdtem, ahova húg busza érkezett Budapestről. Ő nagyon fel volt dobva, én alig álltam a lábamon az álmosságtól. Húg azt tervezte, hogy iszunk egy kávét, lepakol a szálláson, és kezdjük is a városnézést. Arra tudott csak rávenni, hogy a Táncoló háztól tegyünk egy kört a folyó két partján, utána muszáj volt még kicsit pihennem. Szokatlan volt látni a hajnali várost, alig voltak emberek az utcán.

Végül húg is pihent kicsit, utána indultunk csak el sétálni egyet. Elsétáltunk a Petřín lábához, és lanovkával mentünk fel a hegyre. Megnéztük, nyitva van-e a Restaurant Petřín, és ittunk ott egy welcome sört. Utána megkerestük a kedvenc kilátópontunkat a parkban, és onnan sétáltunk le az Újezdre. Ha már ott jártunk, beugrottunk az Angelatoba fagyizni.

Kora délután visszamentünk a szállásra, húg is bejelentkezett és a mellettünk lévő szobát kapta.

Délután esett, miközben a botanikus kert felé haladtunk. Egy óra volt kijutni a városból, eléggé kint van már a külvárosban. Az állatkert buszmegállójában találkoztunk Ralival, és innentől négyesben folytattunk a napot.

A prágai botanikus kert nagy szintkülönbségű területen fekszik: az 52 hektáros, változatos talajú területen tengerszint felett 179 és 276 méter között változik a szintkülönbség. Viszonylag újépítésű kertről van szó: 1968-ban fogalmazódott meg az ötlet a létrehozására, egy év múlva pedig meg is alapították. A projekt többször elakadt, pénzhiánnyal küzdött, és 1989-ig a kert egyáltalán nem volt látogatható. Teljesen csak 1992-ben nyitották meg teljesen a publikum előtt, addig csak nyílt napokon lehetett bejutni. A kert folyamatosan fejlődik, és ma kb. 25 hektár látogatható.

A Fata Morgana pálmaház 2004-ben nyitott meg. A 2200 négyzetméteres épületben három szinten különülnek el a növények ( és néhány állat): trópusi esőerdő, pozsgások és félsivatag, valamint az Andokra és Új-Zélandra jellemző klímájú hűtött üvegház.

Mi is itt kezdtük a sétát: végignéztük az összes termet, amit csak találtunk. A pálmaház megdöbbentően nagy, és tényleg olyan, mintha esőerdőben járnánk. Nem csak egzotikus és szép növények nődögélnek itt, néhány állattal is találkoztunk. Vannak halak, kis hernyók rágták a leveleket, és hatalmas lepkékkel is találkoztunk.

A konkrét kertbe kis sétával jutottunk el, és egy újabb bejáraton mentünk be. A kertben tematikusan vannak elrendezve a növények: van japán kert, szőlőkert, észak-amerikai erdő, mocsár, kaktuszok, nem is tudtuk az egészet bejárni.

Amikor a kinti részeken sétáltunk, a nap is kisütött végre. Nemcsak a növények voltak izgalmasak, hanem a kilátás a városra is szép volt. Egy olyan oldalát láthattuk innen a prágai nevezetességeknek, ahogy eddig nem láthattuk őket. A fenti képen a vár és a Petřín hegy is látszik.

Szó szerint majdnem ránk zárták az ajtót, a jegyárus néni után sétáltunk ki.

Visszabuszoztunk a városba, és a változatosság kedvéért megint a hajókocsmáknál kötöttünk ki estére. Úgy volt, hogy Karel is csatlakozik hozzánk, de későn értünk vissza a belvárosba, Rali meg másnap dolgozott, úgyhogy nem tudott sokáig maradni, így mire Karel odaért volna, már indulhattak volna haza. Mi még maradtunk kicsit, miután Rali hazament.