2021. augusztus 19. csütörtök
Reggel nem siettünk a felkeléssel, ráérősen kezdtük a napot. A Strahov könyvtárba készültünk, amiről nagyon szép képeket láttunk, úgyhogy szerettük volna élőben is látni.

A Strahov kolostort, amiben a Strahov könyvtár található, a 12. században alapították. A ma is híres könyvtár alapítását az 1670-től apátként funkcionáló Jeroným Hirnheim filozófus és teológus nevéhez köthetjük. A Teológia terme (Teologický sál) 1679-re készült el. A könyvtárban 200.000 kötet található, köztük 3000 kézirat.

A 18. század végén új könyvtárat építettek, ez lett a ma Filozófia termeként (Filosofický sál) ismert rész. Ez volt a kolostor utolsó nagy építkezése, az elkövetkező századokan már csak kisebb változtatásokat eszközöltek az épületen. A kommunista időkben a kolostort elvették a premontrei rendtől, a nemzeti irodalom emlékhelyeként működött. 1989 után az épületegyüttes visszakerült a szerzetesrendhez.

A két terem tényleg lenyűgöző, mégis kicsit csalódás volt: azt hittem, be lehet menni a termekbe, de nem. A bejáratuk előtt lehet megállni és bekukucskálni. Ez persze azt eredményezi, hogy mindenki ott tolong az ajtókban és próbál fotózni, mert arra esélyed sincs, hogy nyugodtan nézelődj.

A két terem bejáratát egy folyosó köti össze, ott elég vegyesen állítottak ki könyveket, térképeket, szobrokat. Itt is szűkös volt a hely, és pont egy turistacsoportot kellett kerülgetnünk, amikor mi is nézegettük volna a kiállítást. Akkor fértünk csak oda rendesen, amikor a csoport távozott.

Azt hittük, tovább fog tartani a könyvtárlátogatás, így maradt egy csomó időnk a Ralitsával való találkozóig. Beültünk kávézni a Questenberk Hotel teraszára, ahonnan rálátni a városra.

A kávé után lesétáltunk a Malostranskára, ahova a találkozót beszéltük meg Ralival. Ő késett, mi elkavarodtunk, végül mi is késtünk, aztán nem találtuk egymást. 😀 Nem volt egyszerű, de sikerült egy helyen lennünk egy időben.

Rali elvitt minket a Cerna Madona cukrászdába, ami a covid sütijéről híres. Nemcsak a vírust lehet megenni sütiben, hanem a vakcinát is. Nagyon sok gusztusosan megformázott sütit árultak, tele is volt a hely folyamatosan. Az ízük se volt rossz, bár én picivel jobbra számítottam, de a külalak kompenzálta az ízbeli gyengeséget. Innen az Agave étterembe mentünk mexikóit enni – elég mérges voltam, hogy megszórták a kajámat korianderrel, pedig kértem, hogy ne. Vacsora utána a folyópartra mentünk megint a hajókocsmára, ott ittunk meg egy sört az este zárásaként.