KÖMT 2017

Szervezőként mindig nehéz arról nyilatkozni, milyen is volt egy rendezvény. Pláne ha ez a rendezvény a KÖMT, ami mindenkinek a szíve csücske. A tavalyi volt az első őszi találkozós szervezésem, és valószínűleg úgy megy ez, mint a táboroknál: az első mindig a legjobb. Jó csapat gyűlt össze idén is – de valahogy sose tudtam elvonatkoztatni attól, hogy tavaly mi hogyan volt. Idén kevesebbet találkoztunk személyesen, ami sose jó, és jóval többen is voltunk. Így, hogy konkrét keretjátékos brigád gyűlt össze, néha nem láttam át, ki mit csinál éppen. Számomra munkával teli volt az elmúlt bő másfél hónap, ez azon is látszik, hogy még blogolni se volt időm. Igaz az is, hogy a Lassi nyomdába juttatásán is sokat dolgoztam ezzel párhuzamosan, és a kettő együtt tényleg minden kapacitásomat igénybe vette.

Seregélyestől kicsit féltem. Zebegényhez vagy Esztergomhoz képest a világ vége, lejutni is macerás. Szerintem alap és elvárható is volt, hogy szerveztünk különbuszt meg fuvarokat, a résztvevők meg nem problémáztak; alkalmazkodtak, és a távolság ellenére is eljöttek. Egyébként is nagyon rugalmasak voltak, amiért nagyon hálás vagyok. Az iskola nem volt rossz, kifejezetten nagy, jól felszerelt, de nem olyan hangulatos mint az esztergomi. Szerencsére a dekor zseniális lett, totál meghozta a hangulatot.

Egyetlen bajom volt az egésszel: ott voltam KÖMT-ön, de nem éreztem magam KÖMT-ön. Egy háromnapos MTT-s találkozón voltam, ami jól sikerült ugyan, de mintha mégse KÖMT lett volna. Most első este ért utol a mélypont, meg voltam győződve róla, hogy az emberek utálnak mindent, a helyszín szar, a program se elég változatos, és különben is, mit keresek én itt, de ez hálistennek csupán néhány sör utáni érzelmi túltöltöttség volt, másnapra elmúlt.

Sör, na igen. Utólag azt mondom, hogy nem volt jó ötlet mindhárom este alkoholt árulni. Konkrétan kiábrándító volt, hogy péntek este megérkezés után azonnal elkezdtek sörrel a kezükben mászkálni az emberek. Egyszerűen megölte a hangulatot. Úgy érzem, hogy eltolódtak így az arányok a napközbeni kreatívkodás és az esti ivás között az utóbbi irányába. Én is ittam minden este, nem kellett volna, de ha már úgyis mindenki azt csinálta… Jövőre biztosan nem fogom ezt támogatni – utolsó este lehessen inni, az oké, úgyse lehet megakadályozni, de ne végig. Nem a piálásról kéne szólnia a KÖMT-nek.

A műhelyek és rendek szuperek voltak: voltam modern táncolni a Bélteki lányoknál, na ott meghaltam, nem számítottam ilyen durva bemelegítésre és órára. Szombaton körbebringáztam a Velencei tavat Adáékkal, nagyon kellett az a fél nap távol az iskolától, teljesen feltöltött. Nati színjátszós rendjében fel tudtam oldódni, pedig kifejezetten féltem ettől a rendtől. Kicsit direkt kib*sztam magammal: a múltbéli énem röhögött, hogy nyehehe, jelentkeztem egy rendbe, ahol produkálnod kell magad, pedig utálod, most aztán hajrá, oldd meg! Szoktam ilyen módon feszegetni a határaimat, nem mindig jön be, de most nagyon betalált. Élveztem a játékokat, és nagyon befogadó meg támogató volt a csapat, még a bizalomjátékot is úgy letoltuk, hogy elhittem, nem fognak elejteni. Tényleg nagyon fun volt az egész rend, ezentúl nem fogok félni máskor is színjátszani.

Utolsó este nagyon élveztem, hogy én küldhettem haza az embereket. A farsangra összeállított szettemet toltam le, mert februárban nem tudtam végigjátszani. Egy idő után az emberek tényleg „hazamentek”, amit nem bánok cseppet se, tudom, hogy egyedi a zenei ízlésem, és legalább nyugodtan ugrálhattam az üres aulában, és még udmurt rapet is játszhattunk Bogival.

A hajnali sörösdoboz és szemétszedés nem esett jól, cserébe fél 12ig aludtam, amennyire bírtam. Kicsit nehéz, ha üvölt közben a zene a hangosbemondóból. Késő délutánra értem haza,és hiába próbáltam ébren maradni, egyszerűen nem sikerült.

Összességében nem volt rossz ez a KÖMT, amennyi időnk volt mindent elintézni és megszervezni, csoda, hogy ilyen flottul ment minden. Szerintem jók voltunk, és remélhetőleg nagyon rosszul nem érezte magát senki. Nálam meg úgy tűnik, az a módi, hogy minden második évben nagyon király a KÖMT, amúgy meg okés – ez valami tendencia vagy átok nálam. 😀

Főleg pozitív visszajelzéseket hallottam eddig, néhány negatívat – én mindenesetre sokat tanultam a szervezésből megint. Jövőre még jobb lesz a KÖMT. 🙂

fun fact így a végére: 2013-ban ezen a napon jelölt ismerősnek facebookon a pasim. Ültünk a vonaton Bogival KÖMT után, robogtunk vissza Budapestre, és Bogit kellett megkérdeznem, ki ez a srác, aki bejelölt. 😀 
func fact2: Az imént állított haza egy doboz bonbonnal, hogy boldog friendfordulót. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s