egy hete szárazon

Eltelt bő egy hét, és nem ittam alkoholt. Közben volt egy céges ivászat, egy mtt-s szervezői hétvége, egy kömt retro, egy kamarázás. Meglepő módon egyáltalán nem jelent nehézséget megállni a piálást, remekül elvagyok az alkoholmentes sörrel és a limonádéval. Ahogy tavaly is, most is csak a kézműves sörök miatt fáj egy kicsit a szívem, de túl lehet élni.

Az tud csak macera lenni, hogy melyik kocsmában milyen alkoholmentes italt kapni. Minden vendéglátóipari egység legfeljebb egyfélét tart zéró sörből, nyilván  rájuk is rohadna az év nagy részében. Az Aurórában például egyáltalán nem volt alkoholmentes sör, ott limonádéztam. Tavaly Dreher 24-et ittam a legtöbbször, idén megkóstoltam a Heineken 0.0-t, ami kellemes meglepetés volt: egész kellemes, söríze van, kellemetlen utóíz nélkül. Az első korty kicsit fura, de amúgy finom. A Kamarában erre cserélték az alkoholmentes Sopronit, halleluja!

Azóta, hogy tudatosítottam magamban; nincs alkohol decemberig, nem nagyon lázadozik az elmém, nincs sóvárgás. Azt észrevettem, hogy a fejem néha fáj, főleg így a 6-7.nap óta. Magyar nyelvű cikket nem találtam erről, de angol nyelvű forrás több is van arra vonatkozóan, hogy mik az alkoholmegvonás hosszabbtávú következményei a szervezetre, és a fejfájás az egyik ilyen mellékhatás. Hát igen, bele se gondolunk, mennyire hozzászokik a szervezet a rendszeres alkoholbevitelhez. A hirtelen megvonásra meg nem tud azonnal reagálni, és jönnek a kellemetlen mellékhatások. Emlékszem, hogy tavaly is fájt a fejem, de akkor valamiért nem néztem utána rendesen.

Tegnap sokat gondolkoztam az alkoholhoz való viszonyomon és az alkohol társadalmi elfogadottságán. Tavaly elborzasztott, amikor ráébredtem, mennyire beépült a mindennapjainkba. Iszunk, ha van mit ünnepelni, és iszunk, ha fáj és felejteni akarunk. Iszunk, ha buli van, iszunk, ha összegyűlt végre a család. Iszunk, ha barátokkal találkozunk, iszunk a kollégákkal. Iszunk, ha le akarunk ereszteni, de akkor is, ha fel akarunk pörögni. Basszus borzasztó! Ami még jobban zavar, hogy mindenki folyton azt bizonygatja, hogy ő nem alkoholista. „Minden este megiszok egy pohár borocskát, de ez még nem alkoholizmus.” „Minden héten egyszer-kétszer lecsúszik 4-5 korsó sör, de nem vagyok alkoholista.” „Megérdemlem azt az üveg sört esténként, de az nem sok, nem vagyok alkesz”. Emberek, az az igazság, hogy de, azok vagytok. Nyugi, én is. Gondoljunk már bele, ha valaki heti két-háromszor befal 4-5 tábla csokit, arról azt gondoljuk, hogy csokifüggő. Aki naponta eltol egy füves cigarettát, az büdös drogos. Ha ugyanezeket alkohollal műveli valaki, az tök oké. Wtf?

Úgy szocializálódtunk, hogy inni jó és inni kell, és aki nem iszik, az gyanús. Pedig lehet az árral szemben úszni, lehet nemet mondani.

Magamon is tapasztalom, mennyi időt és energiát spórolok a nemivással. Kocsmázás után hazamegyek, józan vagyok, és tudok dolgokat aktívan csinálni, nem csak bedőlök az ágyba, nincs az a bénító homály az agyamon. És ez jó érzés. Ahogy tavaly, idén is azt tapasztalom, hogy mindegy, mit iszok valójában, az a lényeg, hogy legyen előttem egy pohár/korsó, benne ital, és tudjak kortyolgatni beszélgetés közben.

Arra kezd rávilágítani ez a száraznovember,hogy az alkohol és én tulajdonképpen nem is vagyunk akkora spanok, mint hittem.  

2 hozzászólás

  1. Alkoholmentes sörrel is kamara a kamara 😀 Decemberig átgondolom még ezt a sörözés dolgot, de valószínűleg fogok még sört inni ebben az életben. Csak lehet, hogy kevesebbet. 😉

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s