KószaKommandó Nyár – Fekete-hegyi kulcsosház

Amikor elkezdték feloldani a vírus miatta korlátozásokat, Melian meghirdette a hagyományos Fekete-hegyi kulcsosházas eseményt, amire azonnal jelentkeztem, mert úgy sejtettem, hogy jó móka lesz.

2020. július 11. szombat

Útvonal: Kétbükkfanyereg – Fekete-kő – Pilis-nyereg – Fekete-hegy fennsíkja – Kulcsosház

Kószatúrához képest viszonylag későn volt a találkozó, de így is sikerült úgy elszöszölnünk a pakolással, hogy taxival mentünk Pomázra – így viszont már bőven sört kortyolgattunk a találkozóhelyként szolgáló kocsmában, mire a többiek odaértek. Pomázról busszal mentünk a Két-bükkfa-nyereghez, ahonnan gyors reggeli után útnak indultunk. Én arra készültem, hogy egész nap túrázni fogunk, és csak késő délután érünk a szállásra, a Fekete-hegy Sasfészek kulcsosházába. Kicsit meglepődtem, amikor kiderült, hogy csak 6 kilométer séta vár ránk.

Kilátás a Fekete-kőről

Hamar a Fekete-kő sziklájához értünk, ahonnan szép panorámát csodálhattunk, és a végcélt jelentő hegycsúcsra is ráláttunk.

Erdei kupaktanács

A séta a továbbiakban sem megerőltető, sem hosszú nem volt. Egy kis pihenőt tartottunk, mert a meleg miatt hamar kitikkadtunk, de kényelmes tempóban haladtunk. Hamar a szállásra értünk, még a házibácsik előtt, de rájuk se kellett sokat várni. A fekete-hegyi kulcsosház igazi nomád szállás: egy szobája van az emeleten 12 ággyal, ami 6 emeletes ágyat jelentett, a földszinten még egy szoba, ott ennél kevesebb hely van. Konyha van, de ivóvizet kannákban hoznak, fürdeni, zuhanyozni nem lehet, és a wc is pottyantós. Nem igazán zavartak a körülmények, fesztiváloztam és túráztam én már eleget, hozzáedződtem.

A kulcsosház erkélyéről messze ellátni

A kilátás gyönyörű volt: alattunk a Duna és Esztergom, még a bazilika is látszott, a háttérben már Szlovákia lankái.

Föggőágyban

A délután számomra elég unalmasan telt, közös program nem nagyon volt. Hintáztam, aztán kifeszítettem a függőágyamat, abban olvastam és tanulgattam észtül, de egyikhez se volt sok kedvem. Az idő is elromlott, kicsit esett az eső, a szél és a hűvös pedig egész napra velünk maradtak. Éles váltás volt a délelőtti kánikula után.

Megjöttek az esőfelhők

Késő délután hozzáláttunk a vacsora elkészítéséhez. Bár nem beszéltünk össze, mindenki batyuzásra készült. Tüzet raktunk, és zseniális kaját rittyentettünk, sose volt még ilyen finom a grillsajt krumplival és hagymával.

Készül a vacsora

Rájöttem, hogy az időkép egyik kamerája pont minket vesz, úgyhogy írtam az otthoniaknak. Vicces volt, hogy látták, amikor a kamera előtt integettem nekik.

A padon ketten üldögélünk foxszal (Screenshot: https://www.idokep.hu/webkamera/hg2qe3)

Az este valahogy unalmasan telt, a beszélgetések nem érdekeltek, új témát felvetni nem volt kedvem, foxszal társalogtam leginkább. A naplemente varázslatos volt a hegyről: bár borult maradt az ég, a nap rózsaszín csíkként azért megmutatta magát a felhők mögött.

Esztergom a kanyargó Dunával

A kintlevésnek a közelgő vihar vetett véget: a villámok egyre közeledtek, és végül leszakadt az ég is. A ház biztonságában voltunk, mikor igazán esett. Az erkélyről még sokáig bámultuk Esztergom fényeit, amikor éppen alábbhagyott az eső.

2020. július 12. vasárnap

Útvonal: Fekete-hegy – Pilis-nyereg – Klastrom-szirtek – Klastrompuszta (ebéd a Tölgyfa büfében) – Szontagh Ottó útja – Pilisszántó

Tíz és fél óra alvás után ébredtem fel reggel fél 9-kor. Az éjjeli horkolásokból semmit se hallottam, a magammal vitt füldugó szinte minden zajt kizárt. Reggelre ködben úszott a hegytető. Igazán autentikus októberi reggelünk volt július közepén, de nagyon szép volt. Esztergom szép lassan bontakozott csak ki a ködfelhőből.

Júliusi őszi reggel

Nem siettünk az indulással. Megkávéztunk, és 11 fele hagytuk magunk mögött a kis turistaházat. Éppen akkor érkezett oda a következő társaság, amikor mi elindultunk.

Felszállóban a köd

Klastrompusztáig nem volt hosszú az út, én mégis annak éreztem, mert kezdtem már megéhezni. Ahhoz, hogy leereszkedjünk a hegyről, egy meredek, köves-sáros vágaton kellett lemásznunk, na az nagyon nem volt kedvemre való, de elesés nélkül lejutottam.

Úton lefelé

A Tölgyfa büfében megebédeltünk, én a sült krumpli – saláta kombót, amit a legutóbbi ittjártamkor is ettem.

Szarvasbogár akadt az utunkba

Ebéd után a Szontágh Ottó úton közelítettük meg Pilisszántót. Ez az út már ismerős volt, május végén is pont erre sétáltunk. Egy kicsit talán még zöldebb lett a természet, de sok minden nem változott azóta. Illetve egy dolog változott: pár kilométerre a falutól egy fa dőlt az útra: a bátrabbak, mint fox, átmásztak rajta, mi többiek inkább megkerültük.

A famászó

Pilisszántó előtt aki akart, még felmászhatott a Boldogasszony kápolnához. Mi kihagytuk ezt a programpontot, hiszen nemrég jártunk ott.

Pilisszántó kilátás

Lesétáltunk inkább a faluba, és a következő busszal hazamentünk. Annak ellenére, hogy nem túráztunk sokat, sikerült elfáradnunk. Szép két nap volt ez, még ha nem is túl mozgalmas, de gyönyörű panorámákban bővelkedtünk, az egészen biztos.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s