Amikor elkezdték feloldani a vírus miatta korlátozásokat, Melian meghirdette a hagyományos Fekete-hegyi kulcsosházas eseményt, amire azonnal jelentkeztem, mert úgy sejtettem, hogy jó móka lesz.

2020. július 11. szombat

Útvonal: Kétbükkfanyereg – Fekete-kő – Pilis-nyereg – Fekete-hegy fennsíkja – Kulcsosház

Kószatúrához képest viszonylag későn volt a találkozó, de így is sikerült úgy elszöszölnünk a pakolással, hogy taxival mentünk Pomázra – így viszont már bőven sört kortyolgattunk a találkozóhelyként szolgáló kocsmában, mire a többiek odaértek. Pomázról busszal mentünk a Két-bükkfa-nyereghez, ahonnan gyors reggeli után útnak indultunk. Én arra készültem, hogy egész nap túrázni fogunk, és csak késő délután érünk a szállásra, a Fekete-hegy Sasfészek kulcsosházába. Kicsit meglepődtem, amikor kiderült, hogy csak 6 kilométer séta vár ránk.

Hamar a Fekete-kő sziklájához értünk, ahonnan szép panorámát csodálhattunk, és a végcélt jelentő hegycsúcsra is ráláttunk.

A séta a továbbiakban sem megerőltető, sem hosszú nem volt. Egy kis pihenőt tartottunk, mert a meleg miatt hamar kitikkadtunk, de kényelmes tempóban haladtunk. Hamar a szállásra értünk, még a házibácsik előtt, de rájuk se kellett sokat várni. A fekete-hegyi kulcsosház igazi nomád szállás: egy szobája van az emeleten 12 ággyal, ami 6 emeletes ágyat jelentett, a földszinten még egy szoba, ott ennél kevesebb hely van. Konyha van, de ivóvizet kannákban hoznak, fürdeni, zuhanyozni nem lehet, és a wc is pottyantós. Nem igazán zavartak a körülmények, fesztiváloztam és túráztam én már eleget, hozzáedződtem.

A kilátás gyönyörű volt: alattunk a Duna és Esztergom, még a bazilika is látszott, a háttérben már Szlovákia lankái.

A délután számomra elég unalmasan telt, közös program nem nagyon volt. Hintáztam, aztán kifeszítettem a függőágyamat, abban olvastam és tanulgattam észtül, de egyikhez se volt sok kedvem. Az idő is elromlott, kicsit esett az eső, a szél és a hűvös pedig egész napra velünk maradtak. Éles váltás volt a délelőtti kánikula után.

Késő délután hozzáláttunk a vacsora elkészítéséhez. Bár nem beszéltünk össze, mindenki batyuzásra készült. Tüzet raktunk, és zseniális kaját rittyentettünk, sose volt még ilyen finom a grillsajt krumplival és hagymával.

Rájöttem, hogy az időkép egyik kamerája pont minket vesz, úgyhogy írtam az otthoniaknak. Vicces volt, hogy látták, amikor a kamera előtt integettem nekik.

Az este valahogy unalmasan telt, a beszélgetések nem érdekeltek, új témát felvetni nem volt kedvem, foxszal társalogtam leginkább. A naplemente varázslatos volt a hegyről: bár borult maradt az ég, a nap rózsaszín csíkként azért megmutatta magát a felhők mögött.

A kintlevésnek a közelgő vihar vetett véget: a villámok egyre közeledtek, és végül leszakadt az ég is. A ház biztonságában voltunk, mikor igazán esett. Az erkélyről még sokáig bámultuk Esztergom fényeit, amikor éppen alábbhagyott az eső.

2020. július 12. vasárnap

Útvonal: Fekete-hegy – Pilis-nyereg – Klastrom-szirtek – Klastrompuszta (ebéd a Tölgyfa büfében) – Szontagh Ottó útja – Pilisszántó

Tíz és fél óra alvás után ébredtem fel reggel fél 9-kor. Az éjjeli horkolásokból semmit se hallottam, a magammal vitt füldugó szinte minden zajt kizárt. Reggelre ködben úszott a hegytető. Igazán autentikus októberi reggelünk volt július közepén, de nagyon szép volt. Esztergom szép lassan bontakozott csak ki a ködfelhőből.

Nem siettünk az indulással. Megkávéztunk, és 11 fele hagytuk magunk mögött a kis turistaházat. Éppen akkor érkezett oda a következő társaság, amikor mi elindultunk.

Klastrompusztáig nem volt hosszú az út, én mégis annak éreztem, mert kezdtem már megéhezni. Ahhoz, hogy leereszkedjünk a hegyről, egy meredek, köves-sáros vágaton kellett lemásznunk, na az nagyon nem volt kedvemre való, de elesés nélkül lejutottam.

A Tölgyfa büfében megebédeltünk, én a sült krumpli – saláta kombót, amit a legutóbbi ittjártamkor is ettem.

Ebéd után a Szontágh Ottó úton közelítettük meg Pilisszántót. Ez az út már ismerős volt, május végén is pont erre sétáltunk. Egy kicsit talán még zöldebb lett a természet, de sok minden nem változott azóta. Illetve egy dolog változott: pár kilométerre a falutól egy fa dőlt az útra: a bátrabbak, mint fox, átmásztak rajta, mi többiek inkább megkerültük.

Pilisszántó előtt aki akart, még felmászhatott a Boldogasszony kápolnához. Mi kihagytuk ezt a programpontot, hiszen nemrég jártunk ott.

Lesétáltunk inkább a faluba, és a következő busszal hazamentünk. Annak ellenére, hogy nem túráztunk sokat, sikerült elfáradnunk. Szép két nap volt ez, még ha nem is túl mozgalmas, de gyönyörű panorámákban bővelkedtünk, az egészen biztos.