OKT 02 – A szajki tavaktól Sümegig

A kéktúra második szakaszát az augusztus 20-as hosszú hétvégén fejeztük be. Vicces, hogy amikor először beszélgettünk komolyan a kéktúrázásról, akkor még ezen a hétvégén akartuk elkezdeni. Örülök, hogy még májusban elindultunk.

A szajki tavakhoz nem egyszerű eljutni. Hacsak nem hajnalok hajnalán indul az ember, akkor egyetlen időpont van, amikor meg tud érkezni: délután 3-kor, akár Sárvár, akár Zalabér felől közelítjük meg. A következő pecsételőhely Ötvös környékén van, ahol nincs szálláshely, a legközelebbi kulcsosház pedig csak Sümeg előtt van. Kis fejtörést okozott, hogyan oldjuk ezt meg. A kószákkal éjszakai túrázás és erdőben alvás annyira bejött, hogy úgy döntöttünk, megpróbáljuk hárman is. A tavaktól 9.5 km-re van egy fedett erdei pihenő, azt néztük ki alvóhelynek.

2020. augusztus 20. csütörtök
11-kor indultunk Budapestről a zalaegerszegi IC-vel, Nóra Veszprémben szállt fel hozzánk. Zalabér-Batykon átszálltunk a sárvári buszra, és délután 3 előtt már a tavak megállójában voltunk. A strandolást ki nem hagytuk volna.

Szajki tó

Ezúttal sokkal kevesebben voltak, abszolút élvezhető volt az egész ottlét. Az éttermekben is elfértek az emberek, úgyhogy meg tudtunk ebédelni. A víz még mindig mesés. Úszkáltunk, beszélgettünk, én napoztam is, és feltöltődve indultunk el este 6-kor. A kisboltban vettünk egy-egy sört estére, vacsorára batyuzni akartunk.

Szemben ülök a nappal

Alig mentünk másfél kilométert, amikor fox egyszer csak nagyon kiáltott: majdnem belelépett egy hatalmas döglött vaddisznóba, ami az út mentén feküdt. Úgy tűnt, hogy nincs ott túl régóta, de valami már elkezdte rágcsálni a lábát. Próbáltunk keresni egy telefonszámot, ahol bejelenthetjük, de hiába rágtuk át magunkat egy rakás cikken, csak a Nébih ügyfélszolgálatát találtuk, de ők hétfőig nem dolgoztak. Ennyiben hagytuk a dolgot, de sokáig beszédtéma volt még a váratlan döglött vaddisznó.

Lens flare! Even more lens flare!

Az út a szállásunkig vegyes volt. Sétáltunk betonút, bogarakkal teli susnyásban, kerítések mentén, földúton, fák között. Lassan kezdett sötétedni, de sokáig csak az erdős részeken érzékeltük ezt, a réteken még sokáig világos volt. Olyan 500 méterre voltunk már csak a pihenőtől, amikor végre a térképeim egyikén is feltűnt a jelzés. Ennek nagyon megörültem, mert bár tudtam, hogy létezik, kicsit mégis aggódtam.

Köd

A megérkezésünk igazán horrorfilmesre sikeredett: a köd már leszállt a fák közé, be is sötétedett, és nem messze három piros fejlámpa fényét pillantottuk meg. A fejlámpákhoz emberek is tartoztak, akik leendő szerény hajlékunktól nem messze sátraztak. Szerencsére ahhoz elég messze, hogy ne zavarjuk egymás köreit, de ahhoz elég közel, hogy ha baj van, megtaláljuk egymást.

A pihenő egy kis nyitott házikó tetővel, egy asztallal és két paddal, előtte tűzrakóhely. Rögtön elkezdtünk tüzet rakni, de annyira vizesek voltak a fák az elmúlt napok esőzései miatt, hogy egy óra próbálkozás alatt feladtuk. Csak sistergett, de nem gyulladt be. Nagyon sajnáltam, mert hangulatos lett volna az erdőben a tűz fényénél sörözni, miközben sül a krumpli, sajt és hagyma a batyuban. Éhesek nem voltunk valójában, úgyhogy nem volt létszükség, de jó lett volna a biztonság illúzióját adó fény.

A szállásunk már reggeli fényben

Jobb híján fejlámpák fényénél söröztünk és beszélgettünk. Egyszer hallottuk, hogy valami nagy zajjal körülöttünk ólálkodik . Nem tudtuk mi lehet: róka? Nyúl? Rávilágítottam a fejlámpával, és egy icipici erdei egér volt. 😀

Hamar aludni mentünk, 10 körül már elhelyezkedtünk a hálózsákokban. Én az asztalon, húg függőágyban, fox az egyik padon. Hát nem ez volt életem legnyugalmasabb éjszakája. Nehezen aludtam el, mert egyfolytában füleltem, és valahogy védtelennek éreztem magam a nyitott pihenőben hiába tudtam, hogy nincs mitől félnem. Ha oda is tévedtek volna vadak, ők jobban megijedtek volna tőlünk, mint mi tőlük.

Hajnal 2-kor volt egy megzuhanásom, átkoztam magam a hülye ötletemért, hogy erdőben aludjunk, és azt kívántam, hogy otthon legyek a saját ágyamban. Egy órán keresztül kattogott az agyam, hallgatóztam, de csak a madarak visítoztak, tücskök ciripeltek, és termések potyogtak időnként az avarba. Valahol messze egy kutya ugatott fel néha, és vonatot is hallottam elmenni. A hajnal első fényei megnyugtattak, onnantól békésen aludtam. Egyszer még megébredtem, mikor világosodott, és elképesztő csend lett: a tücskök elhallgattak, a madarak is, ha ez sötétben történik, akkor igazán féltem volna

2020. augusztus 21. péntek
Hét után kinyílt a szemem, húg is ébren volt már. Fox még aludt kicsit, miközben mi pakolásztunk. Nyolc körül hagytuk magunk mögött a kis pihenőt. Éjjel még picit fáztunk, de gyorsan melegedett az idő.

Dagonya

Hatalmas dagonya következett, egészen az ötvösi pecsételőhelyig gyakran az út szélén egyensúlyoztunk, hogy ne essünk bele a ránézésre legalább bokáig érő pocsolyákba.

Húg pókhálószállal a hajában

Az ötvösi pecsét egy erdei út elején, egy fán található, ott megpihentünk és tízóraiztunk. Itt találkoztunk össze a sátorszomszédainkkal, akik utolértek minket, és innentől elég sokszor kereszteztük egymás útjait.

Árnyék sehol

Kicsit még erdőben haladt az út, aztán kezdődtek az igazi megpróbáltatások: országút mellett a tűző napon árnyék nélkül kilométereken át, majd ugyanez egy mezőn. Rendesen leszívta az energiánkat a nagy hőség és a napsütés. Ráadásul Kisvásárhely felé úgy tűnt, mintha párhuzamosan mennénk visszafelé a már végigszenvedett mezei út mellett, de a valóságban átlósan távolodtunk is tőle, de a lelki békénknek azért nem esett jól.

Kisvásárhely harangláb

Kisvásárhelyen a harangláb alá bújtunk be a padra, pecsételés után ott pihentünk. A zsákfaluból fák és cserjék között sétáltunk ki, aztán jött a rettegett Sümeg előtti autóút. Erre nagyon felkészítettem a többieket, hogy rossz lesz, de a korábbiakhoz képest nem volt annyira gáz.

Közeledik a vár, csak lassan

Sümegen a vasútállomáson pecsételtünk és elbúcsúztunk foxtól, aki visszautazott Pestre. Mi Zircre mentünk, ahova busszal tudtunk eljutni Veszprémen keresztül. Egy kisboltban vettünk sört, a nagy melegben gyorsan lehúztuk még a buszraszállás előtt. Otthon este még tüzet raktunk, hogy a batyuzásra hozott élelmiszer ne vesszen kárba.

Sümegi vár

Ezzel befejeztük a kéktúra második szakaszát, 143 km-t teljesítettünk összesen, az egész túra 12%-án vagyunk túl. A következő szakaszok távban jóval rövidebbek lesznek, de lassan komolyabb szintekkel is számolhatunk. Hamarosan folytatjuk a harmadik szakasszal.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s