Prágából mondhatni szinte már mindent láttunk, nem is terveztünk ott nagyobb városnézést. Szerettem volna inkább a környéken körülnézni egy szép várnál. Egyszerűen beírtam a google keresőbe, hogy ‘castles near Prague’, és a találatok közül a Zvíkov kastély tűnt a legszebbnek, ami tömegközlekedéssel ha nem is egyszerűen, de azért megközelíthető. (Nagyon kéne már egy autó, baromi kényelmetlen ez az állandó buszhoz és vonathoz kötöttség.)

2020. augusztus 27. csütörtök
11-kor indult a RegioJet busza Písekbe. Bő egy óra utazás után érkeztünk meg, még pont volt időnk beszaladni a helyi Lidlbe, mielőtt továbbutaztunk volna Zvíkovské Pohradíba. Bár kb. a világ végére mentünk kis cseh falvak közé, a buszon lehetett kártyával jegyet venni, ami wow. A buszmegállóból még másfél km séta várt ránk. Van busz, ami a vár alatti parkolóig elmegy, a miénk pont nem olyan volt. Csipkedni kellett magunkat, mert Prága felé fél 4-kor indult busz, így szűk másfél óránk maradt a kastélyra.

A várfalakon belülre ingyen be lehet menni, csak a királyi palota termeibe kell belépő. Igazából egész gyorsan végig lehet járni az épületet, kevés a kiállított tárgy és a terem. A termeken belül a fő szövegek angolul is ki vannak írva, a részletesebb magyarázatok csak csehül.

A kasszánál egy angolt törve beszélő, de kedves cseh lány ült , ő igazított minket útba, hogy merre érdemes elindulni a királyi palotán belül. Fejenként 120 koronába került a belépő.

A Zvíkov kastély a Vltava és Otava folyók találkozásánál fekszik egy sziklanyúlványon.

A Přemysl-házba tartozó I. Vencel uralkodása alatt építették a 13. század elején, első említése írásos emlékben 1234-ből származik. A király szívesen időzött itt, ez volt a kedvenc kastélya.

Utódja, II. Ottokár (akinek második felesége a házasságra lépésükkor 16 éves Kunigunda, IV. Béla királyunk unokája volt) bővítette az akkor még kicsi erődöt: megerősítették a falakat és a királyi palotát is tovább építették.

A legnagyobb felújításokat IV. Károly (aki német-római császárként IV., cseh királyként I. Károly volt) végezte a kastélyon. Míg Karlštejn vára el nem készült, itt őrizték a cseh koronaékszereket. Ezután az épület gyakran cserélt gazdát.

1429-ben a huszita háborúban megostromolta a Táboriták serege, de nem tudták bevenni. Az erődrendszer annyira erős volt, hogy még a harmincéves háborúban sem foglalták el.

Idővel a kastély állapota romlani kezdett. 1829-ben az új kapu beomlott, és a királyi palota egy része a folyóba csúszott. A 19. század végén rekonstrukciós munkálatok kezdődtek, és a kastély újra régi pompájában tündökölt.

1947-ben az akkori tulajdonos Schwarzenberg családtól elkobozták a várat, és állami tulajdon lett. 1962-re készült el az Orlík duzzasztógát, ami a vár körüli folyók szintjét vagy 40 méterrel megemelte, így az egykor magas sziklaszirten álló, bevehetetlen falak a víz közvetlen közelébe kerültek.

Bejártuk a királyi palotát: a pincét, a királyi termeket, a kápolnát, és a toronyba is felmásztunk. A kastély legrégebbi építménye a Hlíza torony még az 1230-as évekből. 20 méter magas, falai 3.5 méter szélesek. Nevét -ami csehül ‘hagymát’ vagy ‘gumót’ jelent- onnan kapta, hogy 44 réteg, durván faragott blokkból áll, amik gumóra hasonlítanak.

A toronyhoz több legenda, szóbeszéd is fűződik. Az első szerint még a 2. századi germán törzsek építették – ez akár még így is lehetett. Egy másik szerint nem ajánlatos a toronyban aludni, mert a torony szelleme a mai napig ott kísért.

A falak köveiben az arra nyitottak titokzatos rúnákat vélnek felfedezni, amit titkosírásnak hisznek – gyanús, hogy ugyanilyen nyomokat látni egy közeli, hasonló technikával épült vár tornyán is, valószínűleg csak az építkezés során karcolódtak meg a kövek. Ja, és a torony alatt van egy titkos alagút is, amit izzó szemű démonkutyák őriznek. Van itt minden, kérem. 😀

A vár belső falai eredetileg festettek voltak. El tudom képzelni, milyen pompázatos lehetett fénykorában. Néhány terem ma is teljesen színes, és több helyen felfedezhető az eredeti, mára elhalványult falfestés.

A királyi palota után sétáltunk még egy kicsit a várfalakon belül, de nem sok időnk volt a buszig. Visszafele nem Písek felé mentünk, hanem Čimelicében szálltunk át a prágai buszra. Čimelice felé csak mi ültünk a buszon, de a prágai járat már tele volt.

Ahogy megérkeztünk Prágába, elmetróztunk a Náměstí Republikyra, ahol Ralival találkoztunk. Elvitt minket egy rooftop bárba, a Sluneční terasa T-Ankerbe, ahonnan ráláttunk az óvárosra. Nem is értem, miért nem fotóztam, valószínűleg túlságosan örültem Rali társaságának, eszembe se jutott a várost fényképezni, pedig tényleg nagyon szép volt odafentről.