Két hete Várpalotán jártunk kishúggal húgnál, ahol megnéztük a legújabb lakhatását, a legfrissebb kismacskát, és tettünk egy kisebb túrát a közeli Bátorkő várához.

Útvonal: Várpalota – Vár-völgy – Bátorkő vára – Várpalota
Táv: 10 km

A városból jelöletlen úton sétáltunk ki, ahonnan ráláttunk a környező dombokra. Én sosem gondoltam volna, hogy Várpalota közvetlen közelében erdő van, mindig csak a csupasz dombokat láttam, mint a lenti képen.

A földút mellett bárányok legelésztek, és ahogy elmentünk mellettük, mérgesen bégettek felénk. Az egyik még fenyegetően utánunk is sétált kicsit, de szerencsére ennyivel megúsztuk, nem balhézott. 😀

Lemásztunk a dombról, és a piros turistajelen indultunk el a Vár-völgyben fekvő romokhoz. A völgy népszerű a helyiek körében, sok kirándulóval találkoztunk, de a többség a várig nem jött el, az út menti számos szalonnasütőhely valamelyikénél megálltak.

Az erdei út a völgy mélyén fut, igazi szurdokszerű szakaszokkal, sziklás oldalakkal, magasba törő fákkal. A Kálistó csontszáraz medre mellett is elhaladtunk. Nem sokkal a vár előtt a Gazsi-lik nevű kis barlangba kukkantottunk be. A széles bejárat után hamar beszűkül a járat, csak négykézláb tudtunk volna bemenni, ha egyáltalán, úgyhogy inkább kihagytuk ezt az élményt.

Egyszer csak feltűnt utunk mellett a magas szikla, rajta a várrommal, de a bejárathoz még meg kellett kerülni a sziklát. Így is elég meredek volt az ösvény, amin feljutottunk. Felmásztunk a még álló falakig, bontottunk egy győzelmi sört, és körbenéztünk.

Pontosan nem tudjuk, mikor építették Bátorkő várát, de valószínűleg a 13-14. századból származhat. 1326-ban említi először oklevél, akkor a Csákok tulajdonában állt. A török uralom idején pusztulhatott el, azóta Pusztapalota néven emlegetik.

1559-ből még van róla említés, de a század második felében már romosan állt. A 19. században villám csapott az épületbe, még inkább lerontva az épület állapotát. Ezen a linken van egy videó, ami bemutatja, hogyan is nézhetett ki fénykorában.

Visszafelé másik útvonalon, a piros kereszten mentünk, ez a domb tetején, azaz szélén vezetett végig. Több olyan kilátópont is volt, ahonnan még ráláttunk a várra, és nagyon szép volt a panoráma.

A domb tetején alacsony növésű fák között vezetett az ösvény, néha pedig legelők mellett sétáltunk el. Mielőtt visszatértünk volna a völgybe, még Várpalotát is megcsodálhattuk a távolban.

Abszolút meglepetés volt ez a kis túra, egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen szép lesz. Tanulság: ne legyenek előítéleteim egy környékkel kapcsolatban.