Prágai Erasmus: Brno

Az újabb korlátozásoknak hála az íráskedvem is jelentősen lecsökkent, hiszen nem is nagyon megyünk sehova. Az este 8 órától kezdődő kijárási korlátozás miatt a többnapos túráknak lőttek, így a kéktúrát se tudjuk folytatni. Újra nekiálltam a régi útibeszámolóimnak, jöjjön egy Brnóból.

2011. május 26.
Karel mesélte, hogy egy brnoi barátja meghívott minket egy borkóstolóra. Hezitáltam, mert pont csütörtöki napra esett a dolog, és pénteken volt az Erasmusos csapat kirándulása Kutna Horába, de végül lejátszottam a csatát a két város között az elmémben és nyert Brno. Kutna Horában már jártam 4 éve, a mostani meg csak egy villámlátogatás lett volna, annyira nem bánom, hogy kihagytam.

Szóval egy szép, napos csütörtök reggelen bepattantunk Karel kocsijába négyen, Rali, Karel, Feodor meg én, és kezdetét vette az utazás Brnoba. Karellal élvezet utazni, 50 km-enként megálltunk cigizni meg meglátogatni a secret place-t (Rali hivatkozott így mindig a mosdóra, azóta mind így használjuk). Viszonylag hamar odaértünk még így is, jóval hamarabb, mint busszal szoktam. (A Budapestre tartó buszok mindig megállnak Brnoban is). Fura érzés volt viszontlátni a várost, egyszer kiszámoltam és nagyjából félúton van Prága és Budapest között, egész közel éreztem magam Magyarországhoz.

Brno látképe a várból

Brno egyébként a második legnagyobb város Csehországban, Morvaország “fővárosa”. Számomra szokatlan, hogy a magyarban Morvaországnak nevezzük ezt a régiót, itt a beszélgetések alkalmával mindig Moraviaként emlegetjük. Azt is csak most tudtam meg, hogy sokáig Brünn volt a magyar neve és még ma is helyes ez a változat.

Jószág (Fotó: Ralista)

Első utunk Karel barátjához vezetett. A srácot Jiřínek hívják, Georgeként mutatkozott be, a beceneve Irka, ez utóbbin fogom emlegetni. Felmentünk a lakására és megnéztük a kis állatkertjét, ami egy leguánból, egy gyíkból, egy kígyóból, csigákból és néhány tarantulából áll. Nem mondom, hogy túl gusztusos volt ott kajálni. A többiek élvezettel simogatták az leguánt, én inkább kihagytam ezt az élményt.

Brno vára

Ebéd után Irka elvitt minket a belvárosba és rögtönzött nekünk egy kis idegenvezetést. Elsőnek a várhoz mentünk. A csehek Špilberknek hívják, mi Spielberg várának.

Hangulatos kis ajtó

Valamikor a 13. század során épült, 1277-ből származik az első írásos nyoma a létezésének. A 14. század közepén a morvaországi királyok székhelye lett, majd később erődként funkcionált, ez nem csak a huszita háborúban, hanem a Podjebrád György és Mátyás király közötti ellentétek során is megmutatkozott. (Mátyás egyébként pont Brnoban koronáztatta magát cseh királlyá) A 30 éves háború idején vált Morvaország legmasszívabb és legfontosabb barokk várává. 1795-ben itt raboskodott Kazinczy Ferenc.

Kút és harangok (Fotó: Ralitsa)

A várból lesétáltunk egy parkon keresztül a belvárosba. Irka mondta, hogy Brnóban elég kicsi a belváros, pláne a történelmi része. Séta közben kaptunk ingyen kólát, Irka meg is jegyezte, hogy Brnóban mindig kedvesek az emberek. Mondjuk ebben lehet valami, a prágaiak jóval hűvösebben viselkednek, mint a brnóiak.

Villamossínek a sétálóutca közepén

Amin nagyon meglepődtem, az a fenti képen látható: konkrétan a sétálóutca közepén futnak a villamossínek. Én már azon is ki voltam akadva, hogy Prágában az emberek össze-vissza rohangálnak a villamosok előtt/között/mögött, mindig azt hittem, hogy valakit el fog ütni. Valószínűleg itt hozzászoktak ehhez az emberek, hiszen ha annyira balesetveszélyes lenne, tettek volna már valami óvintézkedést. Turistáknak mindenesetre érdemes odafigyelni, elsőre én sem vettem észre, hogy a villamossínek között álldogálok.

A Parnasszus-kút (Fotó: Ralitsa)

Folytatva a sétát összetalálkoztunk Irka barátnőjével, innentől ő is velünk tartott. Teljesen véletlenül belefutottunk turistacsoportba angol idegenvezetésel az óvárosházánál, ahol megtudtuk, hogy a mennyezetről lelógó krokodil Brno egyik szimbóluma, a “brnói sárkány”, bár senki nem tudja, hogyan került oda. Ha emlékeztek, írtam, hogy Karlštejn várában is őriznek egy krokodilkoponyát, azt is egy sárkányénak tulajdonították.

A brnói sárkány (Fotó: Ralitsa)

A kép jobb oldalán látható Brno másik szimbóluma a “brnói kerék”, amelynek a történetére nem emlékszem már annyira, de az ördög művének vélték, mert annyira tökéletes volt.

Csoportkép a templomnál

A városnézés utolsó állomása a Szent Péter és Pál-katedrális volt, a vár mellett Brno legjellegzetesebb épülete. A Petrov-hegyen álló katedrálist a 13. században kezdték építeni gótikus stílusban egy román stílusú bazilika alapjaira, majd a 18. században barokk elemekkel gazdagodott, majd a 20. század elején visszaállították a gótikus állapotot. 1777 óta a brnói püspöki hivatal székhelye. Ottjártunkkor éppen mise volt, így csak benéztünk kicsit.

Homlokzat (Fotó: Ralitsa)

Mivel eggyel megnőtt a társaság létszáma Irka barátnője miatt, Karel kénytelen volt a csomagtartóban utazni. xD Visszamentünk Irka lakásához, összeszedtük a társaság többi tagját, majd három autóval elindultunk a közeli Popicére, ahol a borok már vártak ránk.

A szőlős és a raklapok, ahol aznap aludtunk (Fotó: Ralitsa)

Popice tipikus kis falu, 30 km-re fekszik Brnótól és 1000 alatt van a lakosainak száma. Egy szépen felújított kis borospincénél álltunk meg és vártuk a szőlőgazdát. Míg várakoztunk, bemutatkozott mindenki, volt velünk két lengyel, Irka barátai, és egy pasi ahogy meghallotta, hogy magyar vagyok, “jó napot”-tal köszönt nekem. 🙂 Mondták, hogy hideg lesz a pincében, nem árt pulcsit vinni. A társaság nagy része járt már ott, minden évben elmennek Popicére kóstolni

Kóstolásra várva (Fotó: Ralitsa)

Mikor mindenki készen állt és a gazda is megérkezett, levonultunk egy kis terembe, mindenki megkapta a maga poharát. Minden bor kóstolása előtt rövid tájékoztatást kaptunk a bor kilétéről, milyen fajta, mikori szüret – Irka és az egyik lengyel fordított nekünk időnként. 14 féle bor volt, ennek a fele fehér, másik fele vörös.

A borok egyébként nagyon finomak voltak, pedig mindenki azt mondta nekem korábban, hogy a cseh borok borzalmasak, nem érdemes próbálkozni velük. Lehet, hogy a boltban kapható borokra ez igaz, de a popicei borok isteniek voltak. A fehér borok édesek, a vörösek meg cseresznyeízűek voltak. Sajnos mire a vörös borokhoz értünk, már mindenki részeg volt.

Nyilván annak is igaza lett, aki azt mondta, hogy hideg lesz, nem véletlenül volt rajtam a saját pulcsim meg Karelé is. A kóstolás alatt beszélgettünk Irkával meg a lengyelekkel, a többiek nem nagyon voltak hajlandóak megszólalni angolul.

Időnként felszaladtunk cigizni Feodorral és a helyzet odakint nem volt túl biztató. Meleg volt, aminek nagyon örültünk a pince hidege után, de a távolban villámok cikáztak, ami keresztülhúzhatta volna a szabad ég alatt alvós terveinket.

Mindenesetre egy kint cigizésünkkor úgy alakult, hogy Rali és Karel is feljöttek. Közös megegyezésre jutottunk abban, hogy seggrészegek vagyunk és ha többet iszunk, annak rossz vége lenne, így a maradék vörösbor kóstolóját kihagytuk. Karel és Rali a kocsiban aludtak, Feodorral meg a kocsi mellett találtunk szimpatikus helyet a földön heverő raklapokon, a többiek sátorban vagy hálózsákban aludtak. Egyébként az valami csodálatos érzés, amikor felkelsz hajnalban és az eget látod magad felett. Eső nem esett szerencsére az éjszaka, bár Prága felé az autópályán végig szakadt az eső.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s