Háromszor csináltam már végig a száraz novembert, az idei volt a negyedik. Tavaly valamiért nem izgatott annyira a dolog, az kimaradt, de idén újra belevágtam. Egy hónap alkohol nélkül, a koronavírus, korlátozások és az éjszakai kijárási tilalom idején – biztos jó buli lesz…

Kicsit aggódtam, mert mostanában gyakran megesett, hogy este megiszogattam egy sört pihenés közben csak úgy. Sajnos a sör ízét továbbra is nagyon szeretem, de szerencsére a vele járó kábultság már nem igazán kell az életembe. Különösen igaz ez 2020-ra: nincs is kivel inni, nincs társasági élet, amihez le kéne kicsit lazulni, nincs mire koccintani, és még a kocsmák sincsenek nyitva. Azt mondhatom, hogy sima ügy volt ez az alkoholmentesség, nagy kísértések nem értek. Az előző években akadtak kihívások: céges csapatépítők, baráti találkozók, koncertek, wellnesshét, karácsonyi vásározások… Hát idén nem volt semmi ilyesmi. A szokásos bükfürdői telelés is elmaradt a hülye vírus miatt.

Az állandó home office és itthonlét velejárója, hogy gyorsabban telik az idő is. Kevésbé tartalmasak a napok, az idő szétfolyik, egy nagy massza minden nap. Tudtam, hogy gyorsan véget fog érni a november. És így is lett.

Végülis azért kicsit büszke vagyok magamra, mert újra megcsináltam, de azért felemás az érzés. Ez a nyomorult év még a sikerélményt is elveszi tőlem.