Tavasszal, amikor elkezdték hirdetni az élő futóversenyeket, nagyon belelendültem, és több versenyre is jelentkeztem. Úgy terveztem, hogy a 7 km-es Midicittára bőven lesz időm felkészülni, a 10 km-t inkább nem vállaltam be első versenynek. És milyen jól tettem! A nagy felkészülésből annyi lett, hogy végre lecseréltem a futócipőmet (5 év után…), és egyszer elmentem futni. Aztán jött a kánikula, és akart a fene 40 fokban izzadni. Hát így történt, hogy még a verseny előnapján is azon morfondíroztam, érdemes-e egyáltalán másnap korán felkelni. Fox felajánlotta, hogy elkísér, úgyhogy eldöntöttem: ha ő felkel miattam, akkor igenis lefutom a 7 km-t.

Július 10-én reggel kicsit elszámoltam magam, azzal nem kalkuláltam, hogy nem elég a Margitszigetig eljutni, a versenyközpont a víztoronynál van, a buszok pedig már nem jártak, mire odaértünk. Rohamtempóban vágtunk át a szigeten. Aggódtam, hogy a rajtcsomag átvétele sokáig fog tartani, de pikkpakk megvoltam vele. Lehet, hogy közrejátszott, hogy csak oltási igazolvánnyal lehetett indulni, és emiatt valamivel kevesebben voltak, de egyáltalán nem volt tömeg a csomagfelvételnél. Bár az is igaz, hogy eléggé utolsó pillanatban érkeztem.

Sok idő nem volt a rajtig, a távolban már kezdődött a bemelegítés. Én egyénileg melegítettem be, még a folyóügyeket is el kellett intéznem. A megfelelő zónába beállva láttam, hogy mintha kevesebben lennénk a szokásosnál, paráztam is, hogy én leszek az utolsó. Emlékszem a 2018-as Midicittámra, hát nem volt egy túl jó élmény. Most annyi előnyünk volt, hogy reggel 9-kor volt a rajt, és meglepő módon az előző napoktól eltérően kicsit hűvösebb volt a szokottnál.

Felhangzott a sípszó, elindult a mezőny. 7 perc körüli kilométereket terveztem futni, ehhez az elején vissza kellett fognom magam – tudtam, hogy nem szabad elfutni, hosszú az a 7 km. Lelkileg úgy éreztem, felkészültem erre a futásra, nem zavart különösebben, hogy kínzom egy kicsit a testem, stabilan tartottam a 7 perceket. Azon kicsit csodálkoztam, hogy többen már az Árpád hídra felvezető emelkedőn sétáltak, az sosem jó, ha az ember már az első kilométerbe belesétál. Megnyugvással töltött el, hogy ennél azért jobb kondiban vagyok.

A két híd között igazából sok izgalom nem történt. A legemlékezetesebb az volt, hogy a frissítőpont előtt nem sokkal kikötődött az egyik cipőfűzőm (wtf új cipő), de már nem akartam megállni a frissítés előtt. Kicsit kényelmetlen volt így futni, meg szólt is valaki kedvesen, de azt a párszáz métert kihúztam így. Végig sütött ránk a nap, úgyhogy jólesett az a pohár víz, amit lehúztam. Itt jutott csak eszembe, hogy naptejjel viszont nem kentem be magam.

Nem nagyon nézegettem hátra, nem akartam azon aggódni, mennyien vannak mögöttem, de a Margit hídnál azért feltűnt, hogy elég nagy még a tömeg körülöttem, és meglepő módon még előzgettem is embereket. A sziget bejáratához érve már kicsit kezdtem unni a futást, jó lett volna a célban lenni, de nem álltam meg. A Palatinus előtt egy kanyarral a strand mögé kerültünk a futókörre, de előtte volt még egy frissítés, ott sétáltam pár métert.

Már nem volt sok hátra, és éreztem magamban az erőt, úgyhogy tovább előzgettem a nálam lassabb emberkéket. A kanyar a betonútra mintha soha nem akart volna megérkezni, de amikor kiértem, már a célegyenesben voltunk. 50 perc alatt akartam beérni, úgyhogy a végét egy jó sprinttel megnyomtam – én, aki szinte sose sprintel. Mikor megláttam a cél előtt szurkoló foxot, az adott még egy löket energiát. Végül 49 perc 7 másodperccel értem be, ami azt jelenti, hogy 7 perc 1 mp-s kilométereket futottam átlagban. Ez kifejezetten jó eredmény úgy, hogy alig futottam mostanában. Igazából még akkor is jó idő volt, amikor rendszeresen futottam.

Szereztünk ingyen alkoholmentes lónyál sört, azt kortyolva sétáltunk ki a szigetről. Otthon egy jó alapos fürdés után ledőltem aludni, délután pedig már a Hosszúlépés római kori Óbuda sétáján vettünk részt, utána meg rögtön Vad Fruttik koncert kezdődött a Kobuciban. A koncert elején még üldögéltünk kicsit a sörpadoknál, fárasztó nap volt.

A futásra meg nagyon büszke vagyok, az én szintemhez jó időt futottam. A K&H futóesten július 25-én 5 km-en próbálom majd ki magam, remélem az is ilyen jól fog menni.