Kicsit sűrű nap volt a július 24: délután 3-kor indult a Pride a Madách térről, a K&H futóest 5 km-es távja pedig este 6-kor rajtolt a Hősök terénél. Egyiket se akartam kihagyni, úgyhogy a Pride menetéből a Gellért térnél lecsatlakoztunk, és pont időben odaértünk a rajtcsomag felvételére. A Pride egyébként szuperjó volt, a szokásos jó hangulatban vonultak az emberek, és a rendezvényt megzavarni próbáló nácik is olyan kevesen voltak, hogy szinte én éreztem magam kellemetlenül a helyükben, nagyon szánalmasak voltak. A kedvenc jelenetem az volt, amikor gyalázkodó rigmusokat ismételgettek, aztán jött a ‘Ria, ria, Hungária’, amit a Pride tömege átvett és elkezdte skandálni. Ugyanígy jártak a ‘Hajrá magyarokkal’. 😀 Annyira vicces volt, ez akkora öngól volt a nácik részéről, mint egy ház.

Természetesen meleg nyári nap volt, és a Hősök tere sivár térköves helyszínénél kevés nyomasztóbbat tudtam volna elképzelni egy verseny központjaként. Semmi árnyék nem volt és a kő nyomta vissza a meleget. Gyorsan felvettem a rajtcsomagot és fedezékbe vonultunk. Fox elszaladt vizet venni, én átöltöztem – illetve pólót cseréltem, mert már a Pride-ra futócipőben és nadrágban mentem. Eleinte nem akartam felvenni a rendezvény pólóját, de úgy éreztem, jobb lesz technikai pólóban futni ilyen melegben. Amúgy jó is volt.

Egyszerre rajtolt az 5 és a 10 km táv. 10 km-en két kört kellett tenni a pályán, ami nem volt annyira izgalmas, hogy érdemes legyen duplázni – nem is bánom, hogy csak a kisebbikre neveztem. Szokás szerint a leglassúbb zónába álltam be, de lassan változtatni fogok ezen a szokásomon, mert azt tapasztalom, hogy sokan egy-két zónával is előbbre állnak, mint ami reális lenne nekik, aztán nem győzöm kerülgetni az első kilométereken már sétálókat. Eddig ez nem zavart, de most tök gáznak érzem, pár hete a Midicittán is ez volt. Tényleg nem tettünk meg 1 km-t, és a jóval előttem rajtolók közül sokan már sétáltak. Igenis zavaró, amikor próbálsz egy egyenletes tempót tartani, és folyamatosan keresed a helyet, ahol átslisszolhatsz a gyaloglók között.

Végig betonon futottunk, a talpam annyira nem szerette, de emeltem a lábam rendületlenül. Az Andrássyn futottunk egy keveset, aztán a Dózsán, onnan kanyarodtunk be a Városligetbe, majd vissza a Hősök terére. Nem igazán volt izgalmas ez a verseny, inkább le akartam csak tudni. Olyan borzasztóan nem éreztem az energiát, de szerencsére a 7 perc/km-et nagyjából így is sikerült végig tartanom. Nagyon hamar volt egy frissítés még az első kilométer után, utána egy tuti volt még 3 km körül, talán még egy harmadik is, de ez teljesen kitörlődött az agyamból.

A vége felé már nagyon nem esett annyira jól a futás, de 34 perc 54 mp-vel értem be, ez 6:58-as perc/km. Ez még jobb eredmény is, mint a Midicitta, pedig most sokkal kevésbé éreztem stabilnak magam fejben, melegebb volt, és előtte már elég sokat sétáltam a Pride-on. Annak örülök, hogy már nem megyek 7 perc/km fölé.

Olyan nagyon nem élveztem, de sikeresen letudtam ezt a futást. Következő versenyre még nem neveztem idénre, de szemezek a szeptemberi Női Futógálával és az októberi Spar futóhétvégével is.