Észtország 2021 – 01_Érkezés Tartuba

Tavaly nagyon szerettünk volna eljutni Észtországba, de a hülye vírus miatt nem sikerült. Idén augusztusban kivettem egyben három hét szabadságot, hogy elmehessünk mindenhova, ahova már régóta szerettünk volna. Ez bő egy hét Észtországot, négy nap Prágát, és 9 nap MTT tábort jelentett. Táborba egyébként valószínűleg nem mentünk volna, ha nincs a koronavírus, de most úgy éreztük, ott a helyünk a hosszú közösségtől elvonás után.

2021. augusztus 7. szombat
Maga a tény, hogy Ferihegyen vagyok, átmegyek a securityn és nézem, mikor nyit a kapu, már egy hatalmas élmény volt. Milyen megszokott dolog volt ez 2020 előtt, és mennyire nagy dolog 2021-ben! Az út előtt minden adminisztrációt megcsináltam, amit kértek: letöltöttem az uniós covid igazolást az eeszt appra, regisztráltam Lettországba és Észtországba is, mint utazó, kinyomtattam mindent – hogy aztán a kutya ne legyen kíváncsi rájuk. Se Ferihegyen, se a rigai reptéren nem nézték meg még az oltási igazolást se, kvázi simán elrepülhettem volna oltatlanul is. AirBalticcal repültünk, ablak mellett ültem, de alapvetően eseménytelen volt az út.

Riga közelében

Rigában kicsit izgultunk, mert a busz, amivel Tartuba mentünk tovább, a hivatalos érkezési időnk után másfél órával indult a belvárosból – ha azt lekéssük, aznapra már nincs más opciónk, Rigában kellett volna éjszakáznunk. Készültünk erre az eshetőségre is, de alapvetően szerettünk volna még aznap átlépni az észt határt. Végül bőven ott voltunk a busznál, még várnunk is kellett. Sőt, a reptéren is felszállhattunk volna ugyanerre a buszra, mert korábban leszálltunk, de ebben az opcióban nem bíztunk a jegyvásárláskor, és a belvárostól vettük a jegyet. Indulás előtt még tudtunk inni egy kávét, és bevásároltunk az északi túrórudiból, a kohukkéból.

Gyors fotó a buszból Rigában

A busz modern volt és kényelmes, felváltva néztem észt rövidfilmeket és bámultam a tájat. Este 9 körül értünk Valgába, a kisvárosba, ahol a biciklitúráinkat indítani szoktuk. A busz is megállt egy pihenőre, mi is leszálltunk friss észt levegőt szívni.

Valga vasútállomás – észt földön! Nem a legjobban sikerült szelfink, de már kezdett sötétedni.

Tartuba fél 11-kor értünk, és meglepett, milyen sötét volt. Legkésőbb július elején jártam eddig Észtországban, és akkor mindig fehérek voltak még az éjszakák, teljesen váratlanul ért, hogy ezúttal sötét volt és látszottak a csillagok az égen.

A tartui belvárosban éppen bor és street food fesztivál volt Éreztük az energiát még egy gyors körbenézésre. A standok többsége éppen zárt, és egyébként se találtunk kedvünkre valót, úgyhogy beültünk a Pahad Poisid kocsmába egy sörre. Teltház volt, nagyon sokáig tartott, mire sörhöz jutottunk, de megérte várni az igazi észt sörre. Még lett volna kedvem üldögélni és sörözni, de késő volt már és fáradtak is voltunk, elsétáltunk hát a szállásra. A Looming Hostel egy ökohostel a vasútállomás környékén, a belvárostól 15 perc sétára. Éjszakai recepció nincs, de megkaptuk a kapukódot, és a kulcsot elrejtették egy kép mögé – valójában a kulcs nem volt sehol, de szerencsére a szobaajtónk nyitva volt. Az másnap reggel derült ki, hogy tényleg elfelejtették kirakni a kulcsot. Még szerencse, hogy így is bejutottunk.

Bedőltünk az ágyba, és már aludtunk is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s