Észtország 2021 – 05_Biciklitúra a Peipsi järvhez

2021. augusztus 11. szerda
Reggel összepakoltunk a szálláson, de nem csekkoltunk ki, hiszen csak egy éjszakát töltöttünk máshol. Ért annyit fenntartani a szobánkat, hogy ne kelljen az összes holminkat magunkkal cipelni és másnap újra becsekkolni.

A Mandel Koogipoodban találkoztunk Bogival, és édes élményekkel indítottuk a napot. Olyan finom sütit ettem, hogy sírni tudtam volna. Ha ilyen helyen eszek valami finomat, mindig elszomorodom, mert lehet, hogy soha többé nem fogok ott és olyat enni. Mire legközelebb Tartuban járok, lehet, hogy nem is létezik már a cukrászda, vagy pont az a süti. Vagy más lesz a recept vagy a cukrász. Vagy csak eszembe se jut oda visszamenni. Ah, az elég kemény dolgai. 😀

Innen a közeli biciklikölcsönzőbe mentünk, ahol béreltünk nekem egy bringát. Fox Bogitól kapott kölcsön egy férfivázast, ami egész úton úgy nyekergett, hogy néha attól féltem, szétesik alatta, de hősiesen elvitte Foxot a Peipus-tóhoz és vissza.

Hűvös, de bringázáshoz ideális időnk volt. Tartuból kifelé egy benzinkúton megálltunk, ott vettem autóra való pókot, ami tökéletesen bevált a bringához is. A csomagtartóra kötöttem a hátizsákomat, és máris kényelmesebb lett a tekerés.

A betonút hamar murvás földúttá változott, nem könnyítve meg a dolgunkat. Ezt az egyet nem szeretem Észtországban: autóútként feltüntetett utak váratlanul földúttá válnak, amik ráadásul tele vannak szórva murvával. Kocsival még csak-csak lehet itt haladni, de bringával kevésbé. Jó pár kilométert tekertünk, mire újra szilárd talaj került a kerekeink alá.

Úton

Koosa felé sok elhagyatott épületet láttunk az út mentén: boltokat, iskolákat, lakóépületeket. A vidék látványosan pusztult errefelé.

Leszakadófélben lévő híd, Koosa

Koosában beugrottunk a helyi kisboltba kohukkét és sört venni. A település közepén, egy kis tó partján megebédeltünk. A tavon egy híd is átvezet, ami ránézésre életveszélyesnek tűnt, mert az egyik oldala kissé le volt szakadva, de sikerült átkelnünk rajta.

Szamovár múzeum

Varnja felé tekertünk tovább, végig a Sibulateen, azaz a hagymaúton. Itt már a Peipsi järv partján jártunk. Az itteni hagyma Észtország szerte híres, és a házikók előtt sok helyen nénik üldögéltek kötözött hagymáik társaságában. Lett volna kedvem vásárolni tőlük, de a hostelban nem főztünk, hazavinni meg macera lett volna. Majd egyszer.

Samovari maja

A Szamovár múzeumnál megálltunk, de nem volt egy nagy durranás – tényleg csak egy kis egyszintes ház az egész. Ha már fizettünk érte belépőt, alaposan megnéztük. Voltak benne vicces szamovárok.

Cserép helyett

A múzeum után újra bringára pattantunk. Nem kellett sokat tekernünk, és egy kilátó várt minket a kis település szélén. Foxszal megmásztuk, és pont láttunk egy nagy csapat vadludat V alakban vonulni.

Húznak el a vadludak

Alatskiviben megálltunk vacsorázni. Pont rázendített ez eső, amíg ettünk, de innen már nem volt messze a szállásunk. Mire továbbindultunk, már csak szemerkélt.

Kallaste tópart

Kallastében egy kis bungallóban szálltunk meg közvetlenül a tó partján. Leparkoltuk a bringákat, aztán körbenéztünk a környéken.

Közvetlenül a házikó előtt már a tó vize hullámzott. Mellettünk egy löszfal tele volt csivitelő fecskékkel. A löszfal tetején egy kilátópontra felmászva messze terült el a tó vize, és mintha még az orosz oldalt is láttuk volna a távolban.

Kallaste ortodox temető

A Peipus-tó Észtország és Oroszország között fekszik, körülbelül egyenlő arányban osztozik rajta a két ország. A Peipus-Pszkovi-tórendszer része, ami három tóból áll össze. Átlagosan 7 méter mély, legmélyebb pontján 15 m. Ez Európa ötödik legnagyobb tava. Kallastét a 18. században alapították az óhitűek, akik Novgorod környékéről menekültek. Ezek egyébként ugyanazok az óhitűek, akikről ukrajnai utunk során Vilkovóban hallottunk. A Peipus-tó észt oldalán túlnyomórészt ilyen óhitú ortodoxok éltek, és ez a terület a mai napig hagymakupolás templomokkal van tele.

Löszfal a parton végig

Az egésznapos bringázás után jólesett bedőlni a nyugágyakba, sörözni és megváltani a világot. Éjszaka tartottam tőle, hogy az állandó hullámverés hangjától folyamatosan pisilni járok majd, de inkább csak hozzásegített a monoton zúgás az alváshoz. Kacérkodtam a gondolattal, hogy majd kimegyek napfelkeltét nézni hajnalban, de túl jól aludtam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s