OKT 09 – Jásdtól Kisgyónig újra

Ezt a szakaszt én már bejártam húggal, de Fox akkor kihagyta. A két ünnep között Zircen voltunk, kellett egy kis séta a sok beigli után, elhatároztuk hát, hogy itt túrázunk egyet. Fox mellett kishúg is csatlakozott hozzánk.

2021. december 27.
Busszal mentünk Jásdra, az elindulás azonban nem sikerül azonnal, mert kishúg a buszon felejtette a sapkáját. Az volt a szerencséje, hogy a busz Jásdon fordult meg, és negyed óra múlva már jött is vissza, úgyhogy fel tudott szállni és megkeresni a sapkát. Győzelem! Végre elindultunk.

Jásdi betlehem

Jásd karácsonyi dekorációja megdobogtatta a szívem: nemcsak betlehemet állítottak kissé másnaposnak tűnő pásztorokkal, de még egy Mikulás szánt is kihelyeztek a feldíszített karácsonyfa mellé. Sötétben nagyon szép lehetett, sajnálom, hogy csak világosban láttuk.

És a Mikulás szánja

Az előző napokban hó és eső is esett, számítottunk rá, hogy lesz sár. Amit tapasztaltunk, az mégis felülmúlta minden várakozásunkat: a Tési-fennsíkra úgy másztunk fel, hogy többcentis sár ragadt a cipőtalpunkra, és sokszor azt se tudtuk menet közben, hova kapaszkodjunk.

Sejtelmes erdő

Tiszta sár volt az út, ami folyamatosan emelkedett. És az eső is eleredt. De legalább láttunk egy őzikét, aki kecses léptekkel ugrándozott tova a meredek emelkedőn, míg mi jól megszenvedtük a mászást.

Hegymászás

Tésen leráztuk a sarat a cipőinkről, és egy kis ideig a betonúton haladtunk. Nem sokáig, mert újra az erdőbe vezetett az út Csőszpuszta fele.

Cicák!

Az Alba Regia Barlangkutató Állomáson nagy örömünkre most voltak cicák, és a barlangászok is ott voltak. Pecsételhettünk az egyedi kéktúra pecsétjükkel, és a kiállítást is megnézhettük igazi szakvezetéssel. Nagyon izgalmas volt. A macskákat persze végigsimogattuk.

A kiállítás

A kiállítás után folytattuk az utat Kisgyón fele. Az út szélesen kanyargott, az eső továbbra is csöpögött.

Kisgyón fele

Nem jártunk messze a barlangkutató állomástól, amikor nagy mozgásra lettünk figyelmesek a távolban: egy egész szarvascsorda riadt fel a jöttünkre és rohant a nyílt mezőről a fák biztonságába. Viccesek voltak, mert amikor azt hitték, hogy nem látjuk már őket, az agancsaik még kikandikáltak.

Futás!

A Csikling várnál tettünk egy kis kitérőt, de olyan sár volt, hogy a vár közepébe nem másztunk fel. Az erdőben sokszor csúszkáltunk, de megúsztuk esés nélkül.

Csikling vár télen

Az egy elég megkapó pillanat volt, amikor a Tűzköves-árok mellett belesétáltunk a ködbe. Onnantól mintha egy horrorfilmben sétáltunk volna, de közben nem volt egyáltalán félelmetes, inkább sejtelmes a táj.

Tűzköves-árok ködben

Kicsit időztünk az ammonitesz lelőhelynél, köveket gyűjtöttünk kishúgnak, hogy ki tudja próbálni a karácsonyra kapott kőtörő kalapácsát.

Ammonitesz lelőhely

Kisgyónbányánal most körbe tudtunk nézni, egy pincét és egy épületmaradványt is találtunk -ez lett volna a vasúti töltés? Nyáron a sűrű aljnövényzetben nem vettük őket észre.

Romok

Kisgyónnál letértünk a kék vonaláról, és Bakonycsernye felé vettük az irányt.

Egy egykori pince

Arra már nem volt időnk, hogy a Túra sörözőbe beüljünk, mert nemsokára jött a buszunk. Még éppen világos volt, amikor odaértünk a megállóba. Sokat nem is kellett várni, és már Zirc felé robogtunk.

Rólam is legyen kép (Fotó: kishúg)

Meglepően hosszúra nyúlt ez a túra, a jásdi emelkedő és a kiállítás sok időnket elvette, de nem bántuk. Ezzel Foxnak már csak egy 20 km-es szakasz hiányzik, a Szeleste-Sárvár közötti. Ha egyszer azt is lesétáljuk, akkor az összes szakasza meglesz, ami nekem is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s