A következő utazásunk Prágába szólt. Az augusztusi hosszú hétvégét bővítettük ki egy kicsit, szerdától vasárnapig voltunk a cseh fővárosban. Húg is csatlakozott hozzánk, de ő csak pénteken érkezett meg. A pár nap alatt sokat sétáltunk, találkoztunk Ralistáékkal, és szinte naponta jártunk cukrászdába.

2021. augusztus 18. szerda
Alig értünk haza Észtországból, megint Ferihegyen voltunk, és a fapadosok újonnan nyitott várójában vártuk a Ryanair prágai járatát. Nagyon kellett már a reptérre egy igényes váró a hírhedt vágóhíd helyett.

Amellett, hogy vannak wc-k, kávézó és ülőhelyek, a nagy ablakokon keresztül azt is végig lehet nézni, ahogy befut a gép, kiszállnak az előző utasok, és felkészítik a gépet az új fordulóra. Ég és föld a különbség a régi fapados hangárhoz képest, az tényleg embertelen volt, hogy le se lehetett ülni, be voltál zárva gyakorlatilag, és azt se tudtad, mi történik odakint a gépnél. Most kifejezetten kellemes élmény volt a várakozás.

Bár nem fizettünk felárat, ablak mellé osztott be minket az automata helykiosztó. Elég sokszor repültem már, de még sosem sikerült a Balatont a levegőből látnom, ez volt az első alkalom. Elképesztő volt, hogy tényleg úgy néz ki, mint a térképeken. Iszonyat mázli, hogy pont most ablak mellett ültem és tiszta időnk is volt – nem fogom elfelejteni egyhamar ezt az élményt.

Végignézhettem azt is, ahogy elrepülünk Prága fölött északi irányból. Még a Károly híd is tisztán kivehető volt!

A reptérről gyorsan kijutottunk, és megkerestük a szállásunkat a Táncoló ház közelében. Az Emma hostelben szálltunk meg, ami egy régi műemléképületben található. Teljesen átlagos hostel volt egyébként, nagyon nem maradtak intenzív érzéseim róla. Aludni jó volt.

Kipakoltunk, pihentünk kicsit, aztán sétálni indultunk. Nem volt komolyabb célunk, csak járni akartunk egyet a városban.

Tettünk egy kisebb kört. A Táncoló háztól átsétáltunk a folyón, végigmentünk a Vltava partján, át a Károly hídon, majd az óváros téren és a Vencel téren át visszasétáltunk a szállásunkhoz.

Este a közeli Da Antonia pizzériában vacsoráztunk, aztán még kiültünk sörözni a folyóparton az egyik hajókocsmába. Jó volt újra Prágában lenni.