Anglia 2022 – 01_ Surrey Hill

2018-ban jártunk utoljára Angliában, úgyhogy ideje volt már visszalátogatnunk. A március 15-i hosszú hétvégét hosszabbítottuk meg úgy, hogy a maradék három napot kivettük szabinak, és így lett egy bő egy hetes “nyaralásunk”.

Március 12-én indultunk el Londonba, a Ryanairrel repültünk. Ferihegyen szinte kihalt volt a reptér, úgy tűnt, hogy akik hosszú hétvégézni indultak, szombat délutánra még rég elrepültek. Az út eseménytelen volt, szerencsésen megérkeztünk London Stanstedre. Onnan még hosszú út állt előttünk, míg Fox rokonaihoz megérkeztünk Wokingba, ahol a szállásunk volt az angliai út alatt. Fárasztó napon voltunk túl, és másnapra kirándulást terveztünk, úgyhogy nem maradtunk fent sokáig.

2022. március 13. vasárnap
Reggel időben felkeltünk, és a két kutya meg négy felnőtt autóba vágta magát, hogy a közeli Frensham Little Pond körül sétálgassunk. A tó közelében van egy erdei parkolóhely, ott hagytuk az autót, és gyalog folytattuk az utat. Első utunk a Tern Caféba vezetett, ami egy helyes kis kiülős hely a tó partján, itt töltöttük fel a kávé- és sütikészleteinket. Kell a sétához az energia, na.

Frensham Little Pond

Kicsit hűvös volt még, de sütött a nap. Egyszer csöpögött az eső kicsit, de hamar el is állt, nem zavart meg minket túlságosan.

Rohanás

A két kutya nagyon élvezte a sétát, mi meg a velük való játékot. És a táj is szép volt, nagyon tetszett a homokos talaj meg a sok sárga virágos bokor. A legkülönfélébb emberekkel találkoztunk séta közben: voltak lovasok, motorosok, kutyások, túrázók.

Sárgaság

Körbejártuk a tavat, és a végére kitaláltuk, hogy innen átkocsikázunk egy másik helyre, ahol sétálni lehet, és megnézzük az Atlantic wallt.

Tó a távolban

Itt is a parkolóban hagytuk a kocsit, aztán elindultunk labdázni a jószágokkal. Egy ponton látszott, hogy a kisebbik kutya már fáradt, úgyhogy őt Peti visszavitte az autóhoz, mi pedig elindultunk a falhoz.

Kilátás úton az Atlantic Wall felé

Elég sáros, mocsaras volt ez a vidék, és le kellett másznunk egy dombról, aztán fel egy másikra, de közben nagyon szép volt a kilátás. A fal nem volt messze, a fák között már látszottak a mohás kőfalak.

A fal

Az eredeti atlanti falat a II. világháború idején építették Európa nyugati partvonala mentén Finnország északi partjától kezdve egészen Spanyolországig. A fal bunkerekkel és őrházakkal volt tele, és a célja az volt, hogy a szövetségesek tengerfelőli támadásait megakadályozza, de legalábbis megnehezítse.

Ennek egy miniatűr verzióját építették fel 1943-ban az észak-franciaországi falszakasz mintájára, és a normandiai partraszállás előtt itt gyakorlatoztak a katonák. Ma legfeljebb a gyíkocskák és a bátrabb kirándulók másznak fel rá, de látványnak szép az “elfeledett” falmaradvány.

Innen már csak visszasétáltunk a kocsihoz, és sárosan, elfáradva visszautaztunk Wokingba.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s