2022. június 21. kedd
Reggelivel nem igazán készültünk, de a hostel konyhájában találtunk kétszersültet és lekvárt, azt eszegettük. Nem sokkal később egy tál eper is került a szerény reggelisarokba, azt is megkóstoltuk. Becsekkoláshoz egy számzáras széfből szereztük meg a kulcsokat, kicsekkoláshoz egy postaládába kellett csak bedobni őket.

Visszasétáltunk a kikötőbe, és betáraztunk svéd csokiból. Imádom a Marabu csokit, és minden alkalmat megragadok, hogy vegyek belőle. Itthon is lehet kapni az IKEA-ban, de csak a tejcsokis és daimos változatát, pedig nagyon sok fajtája van, én a mogyoróst szeretem a legjobban.

Előző nap túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy kimásszunk a fedélzetre, de ezúttal végig ott utaztunk. Az út 20 perc összesen, és a fedélzeten meglehetősen erős szél fújt. Megunhatatlan, ahogy közeledik a Kronborg kastély, de néha annyira fújt a szél, hogy nem bírtam kimenni a korlátig megnézni.

Szerencsésen visszajutottunk Helsingørbe. Innen vonattal akartunk továbbmenni Hillerødbe, még bent is állt a következő járat, de a jegyautomatánál sor volt, le is fagyott, úgyhogy mehettünk a kisboltba jegyet venni, addig meg a vonat elment. Fél óra múlva ment a következő, de azért kicsit bosszantó volt. Pláne, hogy utána láttam, hogy amúgy a vonaton is van jegyautomata.

Hillerødbe apró, bájos kis településeken keresztül vitt a vonatút. Bő fél óra alatt meg is érkeztünk. Persze az ottani vasútállomáson sem volt csomagmegőrző (a dánoknak nincsenek csomagjaik?), úgyhogy megint megutaztattuk a bőröndöt. A Frederiksborg kastély, ahova igyekeztünk, negyed óra sétára volt csak. A kastély egy tó partján terül el, és egy kis hajó jár körbe a tavon, aminek az egyik megállója a kastély bejáratától nincs messze. Mókás lett volna utazni vele, de túl sokat kellett volna várni rá, és nem volt végtelen sok időnk, inkább odasétáltunk.

A Frederiksborg kastély ránézésre nagyon hasonlít a Kronborg kastélyra: ugyanolyan tornyok, vörös téglából húzott falak, zöld tető, szimmetrikus, szinte egyenlő oldalú négyszög elrendezés. Még az is stimmel, hogy víz veszi körbe mindkettőt: Hillerødben tó, Helsingørben meg az öböl vize. A fő különbség, hogy a Frederiksborg jóval nagyon Kronborgnál, és van szökőkútja.

A Frederiksborg kastély helyén állt egy kisebb kastély korábban, amit 1560-ban II. Frigyes építtetett, ám a fia, IV. Keresztély lebontotta, és egy pompás reneszánsz kastélyt húzott fel, ezzel hirdetve az erős európai uralkodó státuszát.

A többszintes kastélyban olyan mennyiségben halmoztak fel bútorokat, festményeket, szobrokat és használati tárgyakat, hogy néhány szoba után gyorsan belefáradt az ember. Mi a kápolnával kezdtük a sétát, az még érdekes volt, de hamarosan giccsparádéba csapott át a túránk. Egy idő után tényleg nem lehet befogadni azt a rengeteg hasonló képet és tárgyat.

A kastély legfelső szintjén egy kiállítás volt, az kicsit felüdülést jelentett. A kastélyparkra már egyáltalán nem maradt időnk. A kijáratnál figyelmeztetett minket a bőröndöt látva az ajtónálló hölgy, hogy menjünk ki időben a reptérre, mert pár hete 3 órát várt a securitynél. Hétköznap volt és este, kicsit túlzásnak éreztem 3 órát pluszban rászámolni, így is elég luftot terveztünk hagyni a reptéren.

A közeli Rib House étteremben megebédeltünk, és na mit ettem? Igen, hamburgert. Ahhoz képest, hogy alapvetően steakes hely, nagyon finom vegaburgerük van. Talán egész dániai ottlétünk alatt ezen a helyen ettük a legfinomabbat.

Ezután már semmi más dolgunk nem volt, mint eljutni a reptérre. Vonattal mentünk vissza Koppenhágába, ahol újabb vonatra szállva értük el a repteret. Gyorsan átértünk a securityn, nem kellett órákat várnunk szerencsére, és még bőven volt időnk a gépig – ami természetesen késett. Amikor kiírták a kaput, a gép még sehol se volt, és egy órára becsülték a késést. Megnéztem a flightradart, még éppen csak elindult Budapestről. Pont akkoriban volt sok járattörlés meg utasok reptereken hagyása, úgyhogy izgultam, nehogy lejárjon a személyzet munkaideje, mire Koppenhágába érnek, de szerencsére bár jó nagy késéssel, de haza tudtunk repülni. Sajnáltam, hogy már sötétben szálltunk fel, hetek óta azt vártam, hogy még este 10-kor a világosból repüljünk bele a sötétségbe, de már északhoz képest is túl késő volt. Hajnal egy után értünk Budapestre, taxival mentünk haza.

Jó kis kaland volt ez a dán út, azóta is emlegetjük. Jóanyám már felvetette, hogy mehetnénk máskor is, vagy akár másik skandináv országot is megnézhetnénk. Legutóbb Izland került szóba, ami bár nagyon jó lenne, de iszonyat drága. Lehet, hogy Svédország jobb választás lenne következő úticélnak. Vagy Dánia nyugati szigetei. Én nem fogok nemet mondani egy újabb utazásra. 🙂