Nagyon rég, utoljára 2017 őszén indultam az 5vös 5K-n. Akkoriban az Inforparkban dolgoztam, és munka után csak átsétáltam a Lágymányosi kampuszra, futottam, aztán az irodában visszaöltöztem. Most sem dolgozom sokkal messzebb, a Corvin sétánynál, 20 percre kb. a helyszíntől. Keddre esett a verseny napja, nagy naivan úgy gondoltam, munka után elmegyek futni, aztán légtornával fejezem be a napot. Még mindig megdöbbent, mennyire váratlanul ér, hogy egy futás akkor is elveszi az energiát, ha az csak 5 km.

2022. szeptember 20. kedd
Nem akartam kapkodni a rajtszám átvételével meg a ruhatárral, ennek eredményeképpen nagyon hamar odaértem, már 4 után az ELTE-nél voltam. Meg is ijedtem elsőre, hogy nem is aznap van a verseny, annyira nem láttam jeleit a futásnak. Megláttam aztán néhány sátrat meg egy-két futóruhás embert, úgyhogy megnyugodtam, hogy jó helyen vagyok és jó időben, de aggasztóan kevesen voltak ott. Attól féltem, hogy nagyon kevesen indulnak, és én leszek az utolsó beérkező. 😀 Szerencsére 5 előtt már kisebb tömeg volt a rajt előtt, sokan az utolsó pillanatban estek be.

Ennek a versenynek ugye az egyik poénja az lenne, hogy 5 óra 5 perckor kezdődik, de ez már 2017-ben sem jött össze. Összeterelték az embereket 5 után nem sokkal, aztán beszédek jöttek meg miniinterjúk, amikből a minimális hangosítás miatt egy szót sem lehetett érteni. Azt legalább megtudtam, hogy ez a 42. 5vös 5K, ami szép szám, az élet értelme, még jó, hogy erre pont eljöttem. Amikor már azt hittük, mindjárt rajt, kiderült, hogy még most kezdődik a közös bemelegítés. Ez általános derültséget váltott ki, hiszen már jó sűrűn álltunk, hogy kezdhessük a futást, és egyébként is már mindenki bemelegített egyénileg. Nem is volt túl lelkes a tömeg a közös bemelegítésen, a többség csak álldogált vagy lépkedett. Amikor ez is lement, végre elindultunk.

Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy az 5vös 5K az a verseny, ahol tényleg nem szabad az elején túltolni a tempót, mert itt hatványozottan nehéz is lassítani: a sok egyetemista úgy elszalad, hogy csak porzik utánuk a föld, és húzzák magukkal a lassabbakat is. Igyekeztem nem elfutni, de így is lett egy 6 perc 6 mp-s első kilométerem, ami nálam elég jó, sőt, a második kilométer 6:17 lett, ami baromi jó a 6:40-7:00 közötti átlagjaimhoz képest. Még a harmadik kili is 7 perc alatti lett, aztán kezdtem belassulni, de még így is 7:06 lett a legrosszabb.

Maga a futás egészen eseménymentes volt. Emlékszem, régen arra panaszkodtam, hogy a verseny biztosítása mennyire béna volt, türelmetlen autósok között kellett futni. Valószínűleg az Infopark irodáiban is népszerű lett a home office, mert bár volt némi forgalom, és kellett várniuk az autósoknak a futók elhaladására, kategóriákkal kevesebben voltak, mint öt éve. A pálya egy picit változott, de ez leginkább a terjeszkedő irodaházak miatt van. Érdekes élmény volt úgy futni az Infoparknál, hogy már nem ott dolgozom – sőt, már a régi munkahelyem is elköltözött onnan. Futás közben nézelődtem és figyeltem, mi változott.

A harmadik kilométer környékén kezdtem kicsit unni a futást, eléggé vártam a végét. Egyre több sétáló embert értem be, közben persze engem is hagytak le mások. Az utolsó párszáz méter már szenvedős volt, de nem álltam meg egyszer sem. Az órám szerint 33 perc 18mp lett a vége, ami 6:40-es átlag, és elég jó 5K-s eredmény nekem. Sajnos a hivatalos mérést nem tudom, mert nem működött a chipem, úgyhogy én küldtem be az eredményem a szervezőknek. Nők között 61. lettem, összesítettben 298. Ahhoz képest, mennyire keveset futok, nem lett sokkal rosszabb az eredményem, mint a 2016 őszi (33:12). Azért ez megnyugtató.

Ahogy beértem, szinte azonnal elkezdett csöpögni az eső. Azonnal el kellett volna indulnom légtornára, ha időben oda akartam volna érni, de elfáradtam, és éreztem, hogy így nagyon keserves lenne az edzés. Elkezdtem fázni, és semmi másra nem vágytam, csak egy forró fürdőre. Meg kell tanulnom végre, hogy verseny utánra nem szervezek programot, mert nem reális, hogy el is tudok menni rá.