Július elején pár napot Borsodban töltöttünk Fox anyukájánál. Igazi nyári hétvége volt, az a fajta, amikor az ember semmi másra nem vágyik, csak csobbanni egyet egy hideg tóban és lángost enni két fürdés között. Bevágódtunk a Gyöngybe és elgurultunk a közeli Vadnára strandolni. Már a parkolóban gyanús volt, hogy egy autó állt csak ott rajtunk kívül. Kiderült, hogy aznap nincs strand, mert nincs úszómester. Elszomorodtunk, de számba vettük, hova máshova mehetnénk. A legközelebbi hivatalos strand Miskolcon van, elég messze, ezenkívül bánya- és horgásztavak vannak a környéken, amikben nem szabad fürdeni. Rudabányára esett végül a választásunk, ahova bár elég rossz minőségű utak vezetnek, de legalább nem volt nagyon messze.

Egykori bányászfalvak során vezetett át az út a mára feltöltődött bányagödör felé. A tó előtti parkolóhoz murvás út vitt, és nem kis meglepetésünkre belépőt kellett fizetni a látványossághoz: igaz, hogy csak 300 Ft/fő, de szokatlan, hogy egy bányatóhoz jegyet kell váltani. Kiépítve semmi nincs, a murvás parkolóban van egy toitoi, ami meglepően tiszta volt. A tóban tilos fürdeni, ezért igyekeztünk nem látványosan vinni a fürdős holmijainkat, aztán láttuk, hogy mások gumimatraccal érkeznek, és a kutyát se zavarta. A tóhoz murvás, köves út vezetett, és fenséges látványt nyújtott, amikor megpillantottuk a fák között. Tényleg mesés.

A parton strandtörölközők, fürdőruhás emberek, kétség nem fért hozzá, hogy nem csak mi jártunk tilosban. A víz hűvös volt, pont jólesett a nagy melegben. Nagyon nem mertem beúszni, a bányatavak elég kiszámíthatatlanok, inkább a biztos földnyelven maradtam, ahol láttam, mi van a talpam alatt.

Rudabánya már a nevében duplán is jelzi a bányászatot: a ruda vasércet jelent. Már az ókorban is bányásztak a környéken, és bár a történelem során volt, hogy szünetelt a bányászat (például a török hódoltság idején), egy idő után mindig újrakezdték. Az 1900-as évek elején Európa egyik legmodernebb bányaüzeme működött Rudabányán. A szocialista időkben újra felpörgött a bányászat, mígnem 1985-ben bezárt a bánya, már nem volt gazdaságos fenntartani. Járatait lassan elöntötte a víz, és a bányató vette át a helyüket.

A tó vize a mai napig emelkedik. 300 m hosszú, 80 m széles, és legmélyebb pontján 60 m mély, Magyarország legmélyebb tavaként szokták emlegetni. Fürdeni nem csak azért tilos benne, mert hirtelen mélyül (ahol mi bementünk, egy elég széles és mélyen benyúló földnyelven lehetett állni), hanem azért is, mert az egykori alagutakba simán beszippanthat az örvény. Pár évente történik is tragédia, legutóbb 2018-ban fulladt a tóba egy 17 éves fiú.

Pedig hatalmas kihagyott ziccer ez a tó, elképesztő szép a táj, a víz kellemes hűvös… bár belegondolva pont egy kiépített strand tenné tönkre az (kicsit ironikus egy bányató esetében, de) értintetlen tájat. Így is elé zavaró volt, amikor megjelent egy csapat quados, visszhangzottak a motorok a sziklafalakon, aztán megjelentek terepmotorosok is.

Pár perc sétára található egy kis kilátó, onnan letekintettünk a tóra, aztán átmentünk a fotóponthoz, amit külön tábla jelölt. Tényleg nagyon látványos képeket lehet onnan lőni.

Visszaszálltunk a kocsiba, és úttalan utakon jutottunk el a tó másik végébe a Rudapithecus Látványtárhoz. A rudapithecus hungaricus 10 millió évvel ezelőtt élt emberszabású ősmajom, maradványait 1965-ben a mai látványtár helyén fedezték fel. Gabinak nevezték el az itt talált állkapocs tulajdonosát, aki egy addig ismeretlen ősmajom fajhoz tartozott. Azért volt ez nagy felfedezés, mert a mai ember és az afrikai emberszabású majmok közös ősét sikerült megtalálni.

A látványtárnál nem lehet sokáig időzni: a bejáratnál egy tárlatvezető mesélte el a hely történetét, lenéztünk az egykori ásatási helyszínre, de például a csontokról, amiket találtak itt, még másolatot sem láthattunk, úgyhogy eléggé a fantáziánkra volt bízva minden. Vetítettek nekünk egy rövid filmecskét, ami azt mutatta be, milyen lehetett az élet Gabi korában, meg egy imázsfilmet a rudabányai tóról.

A tó ezen végében is van egy kilátó, amit megnézhettünk volna, de így is rettegtem, nehogy szembejöjjön valaki a szűk erdei úton, meg már láttuk a kilátást aznap. Természetesen jöttek szembe a szűk erdei úton, de túléltük a találkozást.

Bár a nagy vadnai pancsolás nem jött össze, izgalmas fürdős-kultúrprogramot csináltunk helyette. Utólag örülök is, hogy így alakult, Rudabánya megérdemelt egy látogatást.