Idén is el akartunk menni valahova karácsonyi vásározni, és valahogy Stockholmra esett a választás, ahol nagy eséllyel lesz hó, könnyen megközelíthető fapadossal, és tapasztalatból tudom, hogy meseszép. Ha már karácsonyi vásározás miatt ilyen messze elmegyünk, akkor viszont több napra terveztünk, így a második decemberi hétvégét teljesen a svéd fővárosnak szenteltük. Fox, jóanyám és én indultunk neki az északi fagyvilágnak.

2022. december 9. péntek
Ennyire hajnalban régen keltem repülés miatt: hajnal 3-kor csörgött az ébresztő. Éjszakaival mentünk a Kálvinra, ahol átszálltunk a reptéri járatra, ami tömve volt. Szerencsére gyorsan a reptérre vitt, nem kellett sokáig ácsorogni a buszon. A reptéren megreggeliztünk, aztán vártuk a gépet. Az már a kapunál látszott, hogy nem lesz tele a repülő: nem voltunk túl sokan, és egy rakás utasnak új ülőhelyet adtak, nekik mind a hátsó sorokba szólt a jegyük – arra tippelek, hogy kisebb gépet küldtek. Nekünk teljesen össze-vissza volt a helyünk, két ablak melletti meg egy folyosó, de felszállás után átültem Fox mellé, akinek egy egész sora volt. Sokat nem láttam, mert felhős volt az ég, a Tátrát egy rövid ideig, a tengert, aztán már a havas svéd táj következett.

A kifutópálya is havas volt, és landolás után egy teljes fordulást csinált a pilóta a géppel, amit elsőre nem tudtam mire vélni, egy pillanatig azt hittem, megcsúsztunk. Kiszálláskor megcsapott a jeges hideg és a hó, elcsúszkáltunk a terminál épületébe. Mindig lenyűgöz, mennyire apró a Skavsta reptér! A második Flygbussarna járatra ültünk csak fel, az első már nagyon tele volt. Útközben végig a tájat bámultam, a behavazott sziklákat és fenyveseket, csak Stockholm külvárosánál szundikáltam el kicsit.

A T-Centralennél rakott le a busz, közben nagy örömünkre szállingózott a hó is. Nagy szerencsénk volt, mert előző nap esett a hó hetek óta először, szinte a mi tiszteletünkre. A szállásunk 900 méterre volt a pályaudvartól, de becsekkolni csak 3-tól lehetett, viszont a csomagjainkat a tárolójukban hagyhattuk, úgyhogy arra vettük az irányt. Útközben beugrottunk egy Systembolagetbe sört venni estére, még mindig lenyűgöz az a hely. Meglepve láttam, milyen sok gluténmentes sör van a kínálatukban.

A lakhelyünk a hétvégére a Best Western Kom Stockholm Hotel volt. Közel van a centrumhoz, van svédasztalos reggeli, esténként volt glögg kirakva, volt szauna, és háromágyas szobában tudtunk aludni. Én teljesen elégedett voltam vele, bár kicsit hideg volt a szobában, de amennyire tudom, északon amúgy se szokás annyira felfűteni a szobákat télen, mint Magyarországon.

Miután lepakoltunk, a Vasa múzeum felé vettük az irányt. Végigsétáltunk a stockholmi bevárárlóutcán, aztán a part mentén végig a Djurgården szigetig. Stockholm most is csodálatosan gyönyörű volt a behavazott utcákkal, mesébeillő épületekkel, a minden ablakban kint levő ünnepi díszítéssel. Tényleg egy winter wonderlandban érzi magát az ember.

A Vasa múzeumhoz menet megálltam melegedni egy tűzrakásnál, egészen átfagytam, mire odaértünk. Szokás szerint sokan voltak az épületben, de ebben semmi meglepő nincs. Végigjártuk a kiállítást, megnéztük a hajó történetéről szóló dokumentumfilmet. Jó látni, hogy a múzeum folyamatosan fejlődik; mióta legutóbb ott jártam, két új termet is nyitottak: az egyikben a Vasa és a kor nőit mutatták be, a másikban egy vetítés volt a hajó elsüllyedése utáni meghallgatásról.

Pont másnap olvastam a múzeum facebook oldalán, hogy a Nobel-díj jelöltjeit megtisztelik azzal, hogy felengedik őket a fedélzetre. Már csak annyi teendőm van, hogy jelölt legyek, sima ügy. 😀 Pont azon a hétvégén volt a díjátadó, emiatt a városháza épületébe nem jutottunk be.

Már sötétedett, amikor kijöttünk a múzeumból, Stockholmban 3 óra előtt ment le a nap azon a hétvégén. Gyalog indultunk vissza a hotel irányába. Útközben igazi nagypelyhes hóesés vette kezdetét, ami egyrészt baromi szép volt és hangulatos, másrészt alig láttam, mert folyton a szememben landoltak a pelyhek. Éhesek és fáradtak voltunk, és nagyon megörültünk, amikor utunkba akadt egy Max Burgers. Itt megestebédeltünk, és bár továbbra is fázva (a burgerezőben sem volt meleg), de legalább jóllakottan ballagtunk szállásunk felé. Elfoglaltuk a szobát, pihentünk kicsit, és újra nekiindultunk a városnak.

Tervben volt a Medelhavsmuseet meglátogatása, mert péntekenként este 8-ig nyitva van, de túlzásnak éreztünk első napra ilyen kevés alvás után ennyi programot. Elsétáltunk a Gamla stanra, ahol már a szuvenírshopok és a karácsonyi vásár bódéi is zárva voltak, de egy sétát azért tettünk.

Megnéztük az egymásnak dőlő falakat a lámpással, de még mindig nem érte el a házfalat. Kicsit kavarogtunk és csúszkáltunk még az óvárosban, aztán egy másik hídon indultunk vissza, ami közelebb vitt minket a városházához. Ezen a héten volt a fényfesztivál is, aminek a fő attrakciója a városháza kivilágítása volt.

Ahhoz már későn értünk vissza a hotelbe, hogy szaunázzunk, de egy sört azért elkortyoltunk alvás előtt. Rég aludtam ennyire mélyen.

2022. december 10. szombat
Reggel az ébresztő keltett, magamtól bőven tudtam volna aludni még úgy is, hogy egyébként 9 és fél órát durmoltam. Svédasztalos reggelivel indítottuk a napot, ami elég káoszos volt, mert bár fel kellett iratkozni idősávokra, úgy tűnt, hogy a mi sávunk volt a legnépszerűbb, és hosszú sor állt az ételekhez. Cserébe legalább minden nagyon finom volt, délutánig nem voltam éhes egyáltalán.

A skanzen volt az aznapi fő látnivalónk. Tanulva az előző napból inkább a buszozást választottuk a Djurgården szigetre. A buszon csak oda kellett érinteni a leolvasóhoz a bankkártyánkat, és már élt is a 75 perces jegy. Mivel sokan igyekeztek a skanzenbe, gyorsan megtelt a busz. Nem tudom, mennyire mindennapos ez a tömeg, vagy csak a téli időszakra jellemző, bár tény, hogy most karácsonyi vásár és Lucia előadások is várták a látogatókat. A főbejárat előtt is kígyóztak a sorok, de gyorsan bejutottunk. A lépcsőn felsétálva máris karácsonyi énekesek előadását hallottuk, akik svéd dalokat énekeltek.

Próbáltunk odaérni a 11-kor kezdődő Lucia ünnepségre, de már bezárták az ajtókat a Seglora templomban, pedig még csak akkor lett pontban 11, mikor odaértünk. Sebaj, fél órával később kezdődött egy másik Lucia, ahol az 1920-as évek ünnepségeit elevenítették fel. Ez a Ordenshuset Brofästet épületében volt, ami a Mértékletesség házát jelenti. Svédországban – ahogy a legtöbb skandináv országban – nagyon súlyos probléma volt az alkoholizmus, aminek megfékezésére már a 19. század második felében szabályozásokkal és szigorításokkal próbáltak gátat vetni. A mértékletesség mozgalom is ennek volt a része: Svédországban már 1837-ben megjelentek a mértékletességre buzdító szervezetek. A mozgalom részeként közösségi házakat emeltek, ahol alkoholizálás helyett összejöveteleket, közös foglalkozásokat tartottak.

A Lucia mindig is a kedvenc skandináv ünnepem volt, nagyon is tudtam azonosulni vele, pláne, hogy aznap születtem. Régi álmom volt látni egy Lucia ünnepet. Ahogy beléptünk, kedvesen megszólítottak, hogy hányan vagyunk és biztosítottak róla, hogy lesz angol nyelvű magyarázat az előadás elején. Amikor mindenki leült, kérték, hogy a telefonokat kapcsoljuk ki, hogy tényleg meglegyen a régi ünnepségek hangulata. Ezután megjelentek a korabeli fotók alapján felöltözött énekes lányok és csillaghordó fiúk, élükön a gyertyakoszorút viselő Luciával. A színpad közepén állt Lucia, körülötte a kórus gyertyákkal, a két szélen a fiúk. Bár a szöveget nem értettük, a dalok így is átadták a hangulatot. Aranyosak voltak a gyerekek, látszott rajtuk, hogy nem kényszerből csinálják, a tapsnál a végén nagyon boldogan mosolyogtak. Csak ekkor lehetett elővenni a telefonokat fotózni.

Az előadástól fellelkesülve jöttünk ki az épületből, és indultunk egy körtúrára megnézni a skanzen többi részét. Az állatok közül sokan elbújtak, nem láttuk a hiúzokat, vidrát, a medve téli álmot aludt éppen. Láttuk viszont a sarki rókát, gotlandi pónikat és kecskéket, őshonos svéd malacot, teheneket, tenyérből magokat csemegéző mókust és cinkéket. A sétálást egyszer megszakítottuk forralt borozással és péksüti evéssel, meg akkor már a forró csokit is megkóstoltuk. A karácsonyi vásárban is körbenéztünk, de főleg ehető dolgokat lehetett kapni, a többi meg vagy nagyon drága volt vagy nem annyira szép.

A skanzen éttermébe ültünk be ebédelni. A menzaszerű helyen legutóbb még húsos, ezúttal vegán húsgolyót ettem, a többiek a húsos verziót választották. Meglepően finom volt a húsutánzattal is, a szósz, krumpli, uborka és vörösáfonya együtt eszméletlen jó ízkombinációt adtak ki. Nagyon finom volt, és éhes sem maradtam utána, Fox répatortájából is csak egy kóstolót kértem.

A Vasa múzeumhoz közelebbi kijárat felől hagytuk el a skanzent, de előtte még átsétáltunk a régi városi épületek között. Hazafelé a buszra alig fértünk fel, a mi megállónkban hármunkon kívül még két ember tudta felszuszakolni magát, de már nagyon fáztam, úgyhogy felpréseltem magam a buszra. A centrum felé közlekedő villamosnál még rosszabb volt a helyzet, ott aztán tényleg egymás után érkeztek a már teljesen tömött járatok. Kicsit aggódtam, le tudunk-e szállni, de már szellősebb lett a tömeg, mire a mi megállónkhoz értünk. Kicsit megint pihentünk és melegedtünk a szobánkban, aztán újra elindultunk esti bevásárlóutunkra.

Megint a Gamla Stanra mentünk, de most céltudatosan: elsőnek a Science Fictions Bokhandelnbe (csak két könyvet vettem), a Coopba, aztán egy szuvenirshopba, végül a karácsonyi vásárba. Az árusokat most sem találtuk ott, de glöggöt még tudtunk inni. Tettünk egy kitérőt a parton álló karácsonyfához. Legnagyobb csalódásomra megtudtam, hogy ez nem egy nagy fenyő, hanem több fából állítják össze – én 2016 óta abban a hitben voltam, hogy ez egy nagy élő fa. Egy világ dőlt össze bennem.

Ahogy sétáltunk vissza a szállásra, nagy dudálás és hangos kántálás zavarta meg a csendes hóesést. Pont véget ért egy meccs a focivébén, és Marokkó bejutott a döntőbe. A Sergels torgnál tömeg gyülekezett ujjongva, marokkói zászlókkal, még a forgalmat is meg kellett állítaniuk a rendőröknek.

8 előtt nem sokkal értünk vissza a hotelbe, egy gyors glöggkör után lepakoltunk, és siettünk szaunázni. Kicsit meglepődtünk, mert azt hittük, van egy nagy szauna, de nem, az edzőterem női és férfi öltözőiben volt egy-egy finn szauna, így kénytelenek voltunk külön izzadni. Nagyon jólesett a melegben üldögélni, végre azt éreztem, hogy felmelegednek a végtagjaim. Ezen az éjszakán sem volt problémám az alvással.

2022. december 11. vasárnap
Már céltudatosabban mentünk reggelizni: a sávunk kezdete előtt negyed órával már lent voltunk, hogy elkerüljük a nagy rohamot. Valószínűleg mások is hasonlóan gondolkodtak, mert jobban eloszlott a tömeg, nem is alakult ki akkora sor, mint előző nap. A reggeli legváratlanabb része az volt, amikor nem elég, hogy magyar szót hallottam, de ráadásul egy olyan sráctól, akin a mi céges pólónk volt. Kiderült, hogy a Craft konferencián szerezte, de így is megdöbbentő, milyen kicsi a világ.

Nagy örömünkre csak délben kellett elhagyni a szállást (ez megmagyarázza, miért délután 3-tól lehet csak becsekkolni), úgyhogy kényelmesen összepakoltunk. 11 körül indultunk a városba, a hátizsákokat ezúttal vittük magunkkal.

A péntekre tervezett Medelhavsmuseet látogatást most ejtettük meg. Az egész múzeum alapos bejárására nem volt idő, de a legizgalmasabb részeket megmutattam a többieknek. Legtöbbet az egyiptomi tárlatnál időztünk. Meg akartam mutatni a 2016-ban látott Békéssy György-féle adományozott ékszereket, de kicsit macerás volt, mert átrendezték a vitrint azóta, de össze tudtam a régi blogbejegyzésem fotója alapján vadászni őket.

A múzeumtól a Strömkajenre siettünk a Strömma jegyirodájához, ahonnan az 50 perces Royal canal tour indult. Ugyanezen a hajótúrán voltam már 2016-ban is, de most kicsit módosított útvonalat jártunk be, mert a Djurgårdsbrunnsviken öböl be volt fagyva. Érdekes volt a part menti épületeket közelebbről megnézni, meg kicsit a várost is más szögből, de egy idő után annyira bepárásodtak az ablaküvegek, hogy alig lehetett kilátni.

Hajózás után elsétáltunk a Historiska Museetbe, hogy megnézzük a viking kiállítást. Az egész hétvége alatt ekkor fáztam a legjobban, ahogy a hóesésben baktattunk a múzeumhoz. Megfordult a fejemben, hogy tényleg Észtországba akarok-e költözni, ahol szintén ilyen hideg van télen… A történeti múzeum idén még ingyenes, jövőre viszont már 150 SEK belépőt kell fizetni. (Ez nem annyira nagy összeg, a Vasa múzeum 170 SEK volt.) A kávézóba ültünk be először kicsit felmelegedni, sütit ettünk és chai lattét ittunk.

Teljesen úgy emlékeztem, hogy a viking kiállítást egy óra alatt végig lehet járni, azzal nem számoltam, hogy itt is jelentős fejlesztések történtek: interaktív táblákon az összes lelet hátterét el lehet olvasni, emellett kultúrtörténeti érdekességeket, mitológiát, társadalmi berendezkedést, minden aspektusát a viking életnek. Nem emlékszem, hogy ennyire részletesen bemutatták volna 2016-ban a vikingeket, de hát nem meglepő, ha 6 év alatt történtek változások. Nagyjából a végére értünk, de még lehetett volna időzni, csak már közeledett a záróra.

Egy dolog volt még, amit mindenképpen meg akartam mutatni jóanyámnak: a stockholmi metróállomásokat. Tettünk egy kis metrókört a T-Centralen, Rådhuset és a Kungsträdgården állomásokon, mindegyik híresen szép.

Visszaérve a T-Centralenre még vettünk karácsonyi képeslapokat és nasit az útra, aztán már állhattunk is be a Flybussarnára várakozók sorába. Teljesen úgy voltam vele, hogy nem kell rohanni a reptérre, az esti járatok úgyis mindig késnek. Ehhez képest átmentünk a securityn, bóklásztunk kicsit a duty freeben, és mikor leültünk megenni a szendvicseinket, már kezdődött a boarding. 10 perccel hamarabb el is indultunk Budapest felé. Foxszal egymás mellett ültünk, a jegyünk szerint középen és folyosón, de nem ült senki az ablak mellett, úgyhogy átcsúsztam oda. Jóanyám alapból ablak mellett ült, csak máshol. Sokat nem láttam az éjszakai tájból, megint sok volt a felhő. Éjfél előtt leszálltunk, és szállingózott a hó Ferihegyen. A buszokkal is jól jártunk: a 200E hamarabb a Kökihez ért, így egy korábbi éjszakait értünk el, amivel gyorsan hazaértünk.

Nagyon jó kis hétvége volt ez, amit lehetett ennyi időbe besűríteni, azt megnéztük. Jóanyámnak nagyon tetszett Stockholm, nekem is jó emlékeztető volt, mennyire szép is az a város, szebb, mint amire emlékeztem. Karácsony előtt meg külön szépséges volt a minden ablakban világító gyertyadíszekkel és a kivilágított utcákkal.