Jobban örültem volna, ha a 19-es szakaszt befejezzük még 2022-ben. Egy hétvégét akartunk összesen rászánni, hogy a hátralevő 26.7 km-t végigjárjuk: egy nap Nagybárkányig, szállás ott vagy a környéken, másnap pedig túra Mátraverebélyig. Novemberben lett volna egy hétvége legalább, amikor belefért volna az időnkbe, de akkor Fox nem akart menni, utána pedig nem voltak már szabadok a hétvégéink: Bükfürdőn wellnesseztünk egy hetet, Stockholmban karácsonyi vásároztunk, MTT karácsony volt, aztán karácsony meg szilveszter. Január elején nagyon éreztük már a túrázás hiányát, úgyhogy nem szórakoztunk szállásfoglalással, a Nagybárkányig tartó rövid 13.6 km-es szakaszt egy odautazós-hazajövős napba sűrítettük bele.

2023. január 7. szombat
Reggel 8:40-kor indult a közvetlen járat a Stadionoktól, ami elvitt minket a Kozárd, nagymezői elágazás állomásig, ahonnan párszáz méterre fekszik a Bableves csárda. Sajnos a nyitvatartás és a buszmenetrend nincsenek szinkronban egymással: negyed 11-kor szálltunk le a buszról, kényelmes sétával is ott voltunk 10.25-kor. Pontban 11-kor léphettünk csak be a csárdába. A magyaros hangulatú étteremben kikértünk egy-egy bablevest (én gombásat, Fox parasztosat), desszertnek palacsintát ettünk. Háromnegyed 12 volt, mire elindultunk.

Tele hassal nem annyira jó túrázni, ezt tudtam. De azt nem sejtettem, mennyire eltelít egy bögre leves, két palacsinta és egy korsó sör. A túra elején vánszorogtunk: majd kipukkadtunk, és az út is annyira sáros volt, hogy alig lehetett haladni. Szerencsére a kék letért a faszállítók által használt földútról, onnantól kicsit kevésbé volt dagonya, de azért továbbra is sár volt. Ez volt a jellemző egész nap: sár, csúszós utak, cuppogás a dagonyában. A Cserhát nem volt kegyes hozzánk: az összes túránk ilyen volt eddig ebben a térségben.

Télhez képest elképesztően meleg volt, 9 fokban másztunk a Tepkére. Útközben meg kellett állnunk vetkőzni, egyszerűen túl meleg volt, még vékonykabátban is izzadtunk. A pulcsit csak azért nem vettem le, mert éreztem, hogy azért a szellő még hűvös, amint megállunk, fáztam volna, de volt pár pont, amikor bőven elég lett volna a póló. Találkoztunk más túrázókkal, volt, aki pólóban nyomta. A Tepke környékén elég sokan jártak, a túra második felében, Garáb után viszont már senkivel nem futottunk össze, csak Nagybárkány határában jött szembe három srác.

A Tepke (567 m) kilátójába felmásztunk. Nincs tériszonyom, de ezen a kilátón nem annyira éreztem magam komfortosan, volt, hogy megremegett a lábam. A furcsa acélszerkezet tette, az alacsony korlát vagy a deszkatalpazat a tetején? Nem tudom, mindenesetre nem időztünk túl sokat a magasban. A kilátás szép volt, bár pára volt, a Mátra nagyjából látszott meg a közelebbi hegyek, de a távolban csak a nagy fehérség.

Folytattuk az utat a dimbes-dombos hegygerincen, le és fel. Itt volt a legszárazabb az út, jól tudtunk haladni. A fák jobb kéz felé a Mátra magasodott a távolban, balról a Cserhát dombjai és völgyei.

Garáb fölött kilestünk egy szikla tetejéről, leereszkedtünk a Macska-hegyről, és elkezdtünk felmászni a Varjú-bércre. Igyekeztünk szedni a lábunkat, mert ha nem érjük el a kinézett buszt Nagybárkányon, három órát kellett volna a faluban várnunk úgy, hogy még egy kocsma sincs, ahova be lehetett volna ülni.

A sár ellenére gyorsan hagytuk magunk mögött a kilométereket, bár már kezdett sötétedni. Nem messze a falutól meredek, nagyon sáros úton kicsit vesztegettük az időt, elég nehezen jutottunk le, de hamarosan kiértünk az erdőből.

Teljesen döbbenetes volt, ahogy Nagybárkány feltárult előttünk: a templomtoronynak csak a tetejét láttuk, és az egész település alattunk terült el a völgyben. Borzavár felé hasonló a kilátás, ott is csak a templom teteje látszik és le kell ereszkedni a faluba. Nagybárkányig azért jóval többet kell lefele sétálni, de hálistennek itt sár már nem volt.

A faluban ért minket a sötét, elsőre talán emiatt is vétettük el a pecsétet: egy nyitott kerítéskapun kellett besétálni az önkormányzat udvarára. Én simán azt hittem, hogy egy lakóház, meg se fordult a fejemben, hogy itt pecsét van. Internetes segítséggel azért meglett, pecsételtünk, átsétáltunk a buszmegállóba, aztán lecsutakoltuk a bakancsokat, hogy felengedjenek a buszra. Először Salgótarján, szécsényi útelágazásig mentünk, ott szálltunk át a budapesti járatra. Este 8-ra értünk haza.

Bár nem mentünk sokat, összesen alig 14 km-t, mégis jól elfáradtunk. 789 km van ezzel meg a kéktúrából, 68%-ot teljesítettünk összesen.