OKT 19 – A Bableves csárdától Nagybárkányig

Jobban örültem volna, ha a 19-es szakaszt befejezzük még 2022-ben. Egy hétvégét akartunk összesen rászánni, hogy a hátralevő 26.7 km-t végigjárjuk: egy nap Nagybárkányig, szállás ott vagy a környéken, másnap pedig túra Mátraverebélyig. Novemberben lett volna egy hétvége legalább, amikor belefért volna az időnkbe, de akkor Fox nem akart menni, utána pedig nem voltak már szabadok a hétvégéink: Bükfürdőn wellnesseztünk egy hetet, Stockholmban karácsonyi vásároztunk, MTT karácsony volt, aztán karácsony meg szilveszter. Január elején nagyon éreztük már a túrázás hiányát, úgyhogy nem szórakoztunk szállásfoglalással, a Nagybárkányig tartó rövid 13.6 km-es szakaszt egy odautazós-hazajövős napba sűrítettük bele.

2023. január 7. szombat
Reggel 8:40-kor indult a közvetlen járat a Stadionoktól, ami elvitt minket a Kozárd, nagymezői elágazás állomásig, ahonnan párszáz méterre fekszik a Bableves csárda. Sajnos a nyitvatartás és a buszmenetrend nincsenek szinkronban egymással: negyed 11-kor szálltunk le a buszról, kényelmes sétával is ott voltunk 10.25-kor. Pontban 11-kor léphettünk csak be a csárdába. A magyaros hangulatú étteremben kikértünk egy-egy bablevest (én gombásat, Fox parasztosat), desszertnek palacsintát ettünk. Háromnegyed 12 volt, mire elindultunk.

Tipikus látvány a túráról

Tele hassal nem annyira jó túrázni, ezt tudtam. De azt nem sejtettem, mennyire eltelít egy bögre leves, két palacsinta és egy korsó sör. A túra elején vánszorogtunk: majd kipukkadtunk, és az út is annyira sáros volt, hogy alig lehetett haladni. Szerencsére a kék letért a faszállítók által használt földútról, onnantól kicsit kevésbé volt dagonya, de azért továbbra is sár volt. Ez volt a jellemző egész nap: sár, csúszós utak, cuppogás a dagonyában. A Cserhát nem volt kegyes hozzánk: az összes túránk ilyen volt eddig ebben a térségben.

A Tepke kilátója még csak egy kis csík a dombon

Télhez képest elképesztően meleg volt, 9 fokban másztunk a Tepkére. Útközben meg kellett állnunk vetkőzni, egyszerűen túl meleg volt, még vékonykabátban is izzadtunk. A pulcsit csak azért nem vettem le, mert éreztem, hogy azért a szellő még hűvös, amint megállunk, fáztam volna, de volt pár pont, amikor bőven elég lett volna a póló. Találkoztunk más túrázókkal, volt, aki pólóban nyomta. A Tepke környékén elég sokan jártak, a túra második felében, Garáb után viszont már senkivel nem futottunk össze, csak Nagybárkány határában jött szembe három srác.

Mátrai kilátások – avagy nemlátások

A Tepke (567 m) kilátójába felmásztunk. Nincs tériszonyom, de ezen a kilátón nem annyira éreztem magam komfortosan, volt, hogy megremegett a lábam. A furcsa acélszerkezet tette, az alacsony korlát vagy a deszkatalpazat a tetején? Nem tudom, mindenesetre nem időztünk túl sokat a magasban. A kilátás szép volt, bár pára volt, a Mátra nagyjából látszott meg a közelebbi hegyek, de a távolban csak a nagy fehérség.

Mögöttünk a fehérség

Folytattuk az utat a dimbes-dombos hegygerincen, le és fel. Itt volt a legszárazabb az út, jól tudtunk haladni. A fák jobb kéz felé a Mátra magasodott a távolban, balról a Cserhát dombjai és völgyei.

Garáb felett

Garáb fölött kilestünk egy szikla tetejéről, leereszkedtünk a Macska-hegyről, és elkezdtünk felmászni a Varjú-bércre. Igyekeztünk szedni a lábunkat, mert ha nem érjük el a kinézett buszt Nagybárkányon, három órát kellett volna a faluban várnunk úgy, hogy még egy kocsma sincs, ahova be lehetett volna ülni.

Moha

A sár ellenére gyorsan hagytuk magunk mögött a kilométereket, bár már kezdett sötétedni. Nem messze a falutól meredek, nagyon sáros úton kicsit vesztegettük az időt, elég nehezen jutottunk le, de hamarosan kiértünk az erdőből.

A négyfenyői menedékház népszerű bivakolóhely, elsiettünk mellette

Teljesen döbbenetes volt, ahogy Nagybárkány feltárult előttünk: a templomtoronynak csak a tetejét láttuk, és az egész település alattunk terült el a völgyben. Borzavár felé hasonló a kilátás, ott is csak a templom teteje látszik és le kell ereszkedni a faluba. Nagybárkányig azért jóval többet kell lefele sétálni, de hálistennek itt sár már nem volt.

Itt már sötétedett, a templomtorony épp kilóg a kép közepénél

A faluban ért minket a sötét, elsőre talán emiatt is vétettük el a pecsétet: egy nyitott kerítéskapun kellett besétálni az önkormányzat udvarára. Én simán azt hittem, hogy egy lakóház, meg se fordult a fejemben, hogy itt pecsét van. Internetes segítséggel azért meglett, pecsételtünk, átsétáltunk a buszmegállóba, aztán lecsutakoltuk a bakancsokat, hogy felengedjenek a buszra. Először Salgótarján, szécsényi útelágazásig mentünk, ott szálltunk át a budapesti járatra. Este 8-ra értünk haza.

Bár nem mentünk sokat, összesen alig 14 km-t, mégis jól elfáradtunk. 789 km van ezzel meg a kéktúrából, 68%-ot teljesítettünk összesen.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s