Eesti 2022 – 03_Biciklivel Muhura

2022. július 27. szerda
Reggel igyekeztünk hamar elindulni, mert hosszú út várt ránk Muhu szigetére. Házinéninkkel már nem találkoztunk, elsietett valószínűleg dolgozni. Lehúztuk az ágyneműt, összepakoltuk a szobát, el nekivágtunk a Virtsu kikötőjéig tartó 70 km-es bringázásnak.

Házinénink virágoskertje

Pärnu szélén egy cukrászdában megreggeliztünk és vettünk egy kis útravalót, aztán tényleg elindultunk. Eleinte a biztonságot jelentő bicikliúton haladtunk, aztán sajnos a bringaút véget ért, mi pedig a forgalmas főútra kényszerültünk. Alapvetően a széles padka miatt ez nem jelentett nagy gondot, de jártak arra kamionok és buszok is, meg autók nagy sebességgel. Egyszer pont egyszerre ért mellém egy kamion és a másik sávban egy busz, na akkor nem kifejezetten éreztem magam biztonságban, pláne hogy a kamion még rám is húzta a kormányt, hogy a busz mellett elférjen, az azért elég para volt. Az Aruvälja kauplusba bementünk sört meg energiaitalt venni, ekkor jártunk 17 km-re Pärnutól. Ott volt egy rövid szakasz, ahol megint volt bicikliút, de hamar véget is ért.

Pihenő Kalli után

Akkor álltunk meg egy nagyobb pihenőre, amikor Kalli után a nagyon forgalmas 60-as útról a kevésbé forgalmas 180-asra tértünk át olyan 36 km tekerés után. Az út melletti fűbe heveredtünk el, elkortyoltunk egy sört – úgy éreztem, miután az életemért küzdöttem az autók között, igazán megérdemlem. Ezen az úton szerencsére már tényleg azok közlekedtek, akik a kikötőbe tartottak, úgyhogy sokkal nyugodtabban tudtunk tekerni.

Széles utak

Volt egy érdekes szakasz Nurmsi előtt pár kilométerrel, ahol az út nagyon kiszélesedett. Nem is értettem, miért, olyan volt, mintha kamionparkoló lenne, de Bogi felvilágosított, hogy ez egykor repülők leszállóhelye volt.

Kohukeevő pihenő

Hamarosan a Vatla Coophoz értünk, ahova betértünk, majd kohukeevő szünetet tartottunk. Úgy döntöttünk, hogy nem az előre eltervezett úton haladunk tovább, hanem átváltunk egy még kevésbé forgalmasra, ami a Vatla uradalom mellett vezetett el.

Vatla kastélya

Ha már erre jártunk, odagurultunk az épülethez. A vatlai uradalmat a 16. század végén alapították, a kastélyát pedig 1810-1820 között építették klasszicista stílusban. Ma könyvtár üzemel benne.

Kellemes kis bringaúton, aztán frissen felújított betonúton gurultunk, amíg egy érdekes szoborcsoporhoz nem értünk: egy férfihoz és a kutyájához. A szobor 2017-ben került az Nehatuba vezető út mellé, és sokáig senki nem tudta, ki helyezte oda. Kisebb nyomozás után kiderült, hogy egy finn szobrász, Ari Liimatainen szobrász készítette, aki a faluban szokott nyaralni a barátaival. A szobor apropóját az adta, hogy pár évvel korábban a helyiek sikeresen megakadályozták, hogy dolomitbányát nyissanak mellettük. A bányát tervezők végük kénytelenek voltak eladni a földet, ahol a bányát nyitották volna, amit a szobrász ismerőse vett meg. A földtulajdonos szeretett volna valami emléket állítani erre a helyre, ami a nyugodt és békés életet jelképezi, ez lett a férfi kutyával.

Murva…

A mi életünk viszont nem volt nyugodt és békés: eddig tartott a betonút, kezdődött egy kb. 3.5 km-es murvás szakasz. Hogy én mennyire gyűlölöm ezeket a murvás utakat Észtországban…

Lealatu puisniit

Szerencsére ezután egy nagyon kellemes kis szakasz következett. A Laelatu puisniit egy fáslegelő, ami Észak-Európában a leggazdagabb a növényfajok számában: egy négyzetméteren 76 faj is élhet – ezzel az egész világot tekintve második helyen áll növényekben való gazdagság tekintetében. Nagy meglepetésemre orchideafajok is élnek itt.

Gát

Még egy gáton kellett átgurulnunk, és elértünk Virtsu kikötőjébe. A komp félóránként járt a szigetre, a következőre fel is szálltunk.

Indokolatlan baba Muhun

Muhu kikötőjének kávézójában ettem egy palacsintát, mert úgy éreztem, hogy az jár, na meg egy sör is dukált mellé. Még 15 km tekerés várt ránk a szállásunkig, és útba ejtettünk egy nagyobb boltot Liivaban, ahol grillezéshez szükséges dolgokat vettünk. A legemlékezetesebb egy hatalmas őz volt, aki átszaladt előttünk az úton.

Muhui szállásunk, az agancs melletti sárga ajtó volt a szobánk

A szállást, a Jaagu-Mihkli Muhu island summer house-t kicsit nehezen találtuk meg, és odaérve sem volt egyértelmű, jó helyen járunk-e, de megtaláltuk a háziasszonyukat, aki megmutatta a szobánkat. Egy nagy faház egyszobás lakosztályában laktunk, gyakorlatilag volt egy ágyunk meg egy kisasztalunk, de iszonyat hangulatos volt.

A helyi kecske

A szálláson saját kis farmocska is üzemelt tyúkokkal és kecskével, akit meg is lehetett simogatni! Természetesen éltünk a kecskesimogatás lehetőségével, nagyon barátságos kis jószág volt.

Megnyitott a Miku Baar (Bogi fotója)

Vacsorára sajtot grilleztünk, aztán betársultunk a házigazdához és egy finn házaspárhoz, akik a háziúr privát bárjában friss mentából készült mohitót iszogattak. Nagyon kellemes volt az este, jó volt kint üldögélni, közben a kabócák, mint az őrültek, úgy muzsikáltak.

Összesen 80 km-t tekertünk aznap, a sörözés után én úgy aludtam, mint akit agyonvertek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s