2020-ban látogattuk meg utoljára a cseh tolkienitákat a szokásos januári TolkienConon, azóta az idei volt az első év, amikor újra megrendezték. Azonnal belelkesültem, ahogy megláttam az esemény hírét, és igyekeztem terjeszteni az igét az MTT-ben is, hátha nagyobb delegációval mennénk. Végül öten indultunk el Budapestről.

2023. január 20. péntek
Vonattal mentünk, de nem siettük el az indulást, ugyanis a kicsit későbbi, 9:29-es vonat jóval olcsóbb volt, mint a két órával korábbi, és még korán se kellett kelni. Kényelmes utunk volt Prágáig: két négyes, asztal körüli ülésnél telepedtünk le, ahol a laptopok is elfértek. Egész gyorsan eltelt az út: Lassit tördeltem, ebédeltünk az étkezőkocsiban, beszélgettünk, a többiek is cikket írtak, olvastak vagy éppen dolgoztak. Ahogy haladtunk észak felé, néha havassá vált a táj, de Prágába érve csalódottan szálltam le a vonatról, mert hó az nemigen akadt.

A Bohem Hotelben szálltunk meg, ami a Beltramka villamosmegállónál található. Nagyon tetszett a bejelentkezés, kóddal nyílt a kis rekesz, ami a kulcsot rejtette. A szobánk sajnos bár tágas volt, de elég hideg is, azonnal felcsavartuk az egy darab radiátort, ami volt. Pillangó is itt szállt meg, és a poén, hogy az ő szobája nagyobb volt, pedig egyedül lakott ott, és még kanapé is tartozott a lakrészéhez. Lepakoltunk, aztán átmentünk a szomszédos utcába, a Grafickára az általános iskolába, és beregisztráltunk a TolkienConra. Már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy gyorsan elmentünk vacsorázni. A közeli Smíchovská Krčmaba ültünk be, ahol translate appal fordítottuk az étlapot, mert csak cseh nyelvű volt. De volt rántott sajt! Mindig nagyon örülök, ha találok egy külföldi országot, ahol van, mert elég ritka. Barna kozelt ittam, mert volt csapon, és örök tapasztalat, hogy sokkal úgy finomabb, mint a dobozos. Mikor jóllaktunk, visszamentünk a suliba, de masala chai este még nem volt a büfében, nyelvtudás nélkül is élvezhető program meg csak a zenélés volt. Egy koncertet meghallgattunk, aztán visszamentünk a szállásra, mert álmosak voltunk.

2023. január 21. szombat
Reggel nagyon boldog voltam, mert nem elég, hogy az éjszaka havazott, még reggel is esett a hó. A bőséges reggeli után kimentünk a hostellel szemközti Malostranský hřbitov temetőbe. Ezt a temetőt a pestisjárvány idején hozták létre 1680-ban, ekkor még városon kívüli temetőnek számított, amit 1787-1884 között a Mala Strana (Kisoldal magyarul, a Moldva folyó “budai” oldala) lakosai használtak. 1884-re a város határa elért idáig, azóta nem is volt benne temetés. Mi szép régi sírköveket nézegettünk és élveztük, ahogy a szűzhó ropogott a csizmáink talpa alatt. Szentségtörésnek tűnt összemászkálni a havat, de nagyon élveztük.

Odanéztünk a TolkienConra, de főleg cseh nyelvű előadások voltak, úgyhogy a büfébe ültünk be. Végre volt masala chai! Teázás után kerestünk egy ebédelőhelyet, ami az Andelhez közeli Zlatý Klas étterem lett. Söröztünk már itt a szlovákokkal egyik évben, és úgy emlékeztünk, hogy finom volt a kaja. Így is volt, megkóstoltam itt is a rántott sajtot, jó volt.

Alig végeztünk az ebéddel és a pénzfelvétellel a plázában, futhattunk vissza a suliba, mert kezdődött a Beren és Lúthien musical. Hatalmas sor állt a tornaterem előtt, ilyet még nem tapasztaltunk. A szervezők székekkel és padokkal rohangáltak, aztán nagy sokára beengedték a közönséget. Eddig mindig a földön ültünk, ami azért volt jó, mert nagyjából azonos magasságban volt mindenki, de most székeket raktak ki a közönségnek. Emiatt aki hátra szorult – mint mi – csak állni tudott, de ha előtted is álltak, akkor esélytelen volt látni bármit is. Végül behoztak nekünk két iskolai padot, azokra ültünk le, de előttünk emberek álltak, szóval nagyon ritkán láttam bármit is. Legtöbbször a mellettem lévő asztalra rakott laptopon néztem a műsort, ott lehetett látni a kamerafelvételt.

Maga a musical nem lett volna rossz, ha nem énekelt volna mindenki hamisan. Beren minden megszólalása merénylet volt a fülek ellen, és Lúthien is olyan fejhangon énekelt időnként, hogy kínos volt hallani. Azért voltam kicsit mérges, mert ugyanezek az emberek énekelnek a musicalesten évek óta, és semmi pozitív változás nincs a hangjukban, sőt, mintha most rosszabb lett volna, mint korábban. Oké, hogy amatőrök, de egy kicsit legalább képezhetnék a hangjukat.

Az előadás végén kiosontunk, mert vacsorázni mentünk Ralitsával és Karellel. A Masarykovo nádraží épületében található Masaryčka étteremben töltöttük az estét. A változatosság kedvéért itt is rántott sajtot ettem, mert Raliék mondták, hogy az nagyon finom ott. 😀 Nagyon jó kis este volt, megbeszéltük, kivel mi történt az elmúlt egy évben, és mik a terveink a jövőre nézve. Kaptunk Karel szülőhelyéről származó karácsonyi limited edition Holba sört és korsót, nagyon örültünk neki. Jó volt újra látni Ralit és Karelt, mindig egy élmény velük a találkozó. Fél 12 körül indultunk vissza a szállásra, az egyik utolsó villamossal vágtunk át az éjszakai Prágán.

2023. január 22. vasárnap
Reggeli után kijelentkeztünk a hotelből, és átmentünk a TolkienConra. A büfében még beszélgettünk, körbejártuk az árusokat, én megvettem a The Fall of Númenort, vettünk printeket egy lánytól, aztán elbúcsúztunk a csehektől. A vasútállomásra mentünk, ahol leraktuk a táskáinkat a csomagmegőrzőben, hogy ne kelljen cipekedni. Volt pár óránk a vonatig. Elsétáltunk az óváros térre, megnéztük a hóesésben az Orlojt, aztán a Károly hidat is.

Ezután vissza is fordultunk, mert közös ebédet beszéltünk meg Raliékkal. Pillangó is velünk tartott, míg a többiek elmentek múzeumozni. A pályaudvartól nem messze van egy Husa, oda ültünk be. Már én is túlzásnak éreztem a rántott sajtot, ezért inkább hermelint kértem, úgyse ettem még igazi cseh hermelint. Finom volt, bár valójában nem sokban különbözött attól, amit Magyarországon ettem. Ebéd után elbúcsúztunk, remélem hamarosan újra találkozunk.

A hazaút nagyon hosszúnak tűnt. 15:25-kor indult a vonat, és menetközben több mint félóra késést szedtünk össze, úgyhogy 11 körül értünk a Nyugatiba. Az internet se volt túlságosan használható útközben, és most nem tudtunk asztalnál se ülni, úgyhogy a beszélgetés is nehézkes volt. Fáradtan értünk haza. Jó volt a hétvége, bár a nagy részét utazással töltöttük meg evéssel és sörözéssel. A TolkienConon bár voltunk, de nem túl sokat, de legalább a musicalt láttuk. Raliékkal örülök, hogy kétszer is tudtunk találkozni, és végre láttam igazán havas Prágát is. 🙂