2018-ban voltam utoljára az idén Funky Run-ként elnevezett Föld alatt futáson, ahol a verseny egy része a kőbányai pincerendszerben zajlik. Viccesnek tűnt a fánk alakú érem, és kishúgot is sikerült meggyőznöm, hogy jöjjön el futni egyet.

2023. február 26. vasárnap
Az előző napi kéktúrától kissé fáradtan, de lelkesen vágtam neki a napnak. Busszal mentünk a Szent László térig, onnan csak pár perc séta volt a versenyközpont, a KÖSZI. Ahogy közeledtünk, már hallottuk a zenét és a konferanszét, a félmaratonisták még futottak. Kicsit néztük a menő távot futókat, aztán bemenekültünk a meleg épületbe átvenni a rajtcsomagokat. Szerencsénkre még sorba se kellett állnunk, az ábécé vége felé valamiért kevés már a családnév, mi az S-sel nagyon gyorsan sorra kerültünk. Az emeletre vezetett az öltöző felirat, ennek ellenére a női öltözőt egyszerűen nem találtuk meg, ahogy sokan mások sem. Mindegy, alapvetően futós ruhában voltunk, csak a versenypólót kellett felvenni. Már kifele menet vettem észre a női öltözőt a földszinten egy jelöletlen ajtó mögött, hát oda csak az talált el, aki megkérdezte a szervezőktől, hogy merre van. Leadtuk a ruhatárban a csomagjainkat, aztán már kezdődött is a bemelegítés.

Bemelegítés után álltunk is be a rajthoz, mi egészen előre kerültünk, az első hullámmal rajtoltunk. Nem terveztünk gyorsan futni, ez nem az a verseny, ahol érdemes. Nem sokkal a rajt után következett egy emelkedő, sokan már ott sétáltak, mi felkocogtunk. Még egy kis futás a felszínenen, aztàn màr kanyarodtunk is be a pince területére. A macskaköves udvaron raktárépületek között, valahai sínek mellett futottunk el. A lejárat előtt lelkes szurkolócsoport állt, mi pedig egy lépcsőn jutottunk a föld alá. Kicsit meglepődtem, mert az eddigi versenyeken nem itt mentünk le, hanem pont a másik oldalon, ahol most a kijárat volt.

Nagy bátran azt mondtam kishúgnak, hogy felesleges a fejlámpa, mert lesz azért fény odalent. Haha, régen lehet, hogy jobban ki volt világítva a pince, most sokszor éreztem a fejlámpa hiányát, és a többi versenytárs lámpájának a fényét kellett követnünk. A talaj is vizesebb és csúszósabb volt, volt, ahol csak a széleken eltipegve lehetett kikerülni a utat elálló pocsolyát. Alig értünk le, máris egy futó bicegett velünk szembe – számára gyorsan véget ért a futás. Ez azért megalapozta azt, hogy óvatosak legyünk.

Az kicsit csalódás volt, hogy a látványvilág a közelgő atlétikai vb reklámján alapult: kivetítők marketing videókkal, molinók, zászlók, alig volt valami, ami tényleg a rejtélyes, földalatti hangulatra alapozott volna. A zongoránál csontváz helyett egy bábu ült, nekem ez volt a legnagyobb csalódás. Zsonglőrök se voltak, a fényfestések minimálisak voltak. Kár, mert már nagyon bereklámoztam kishúgnak, milyen látványos lesz a pince. Így is van egy hangulata annak, ha az ember egy hatalmas hodályban fut a föld alatt, de lehetett volna sokkal szebb.

Annak viszont örültem, hogy érzésre több időt töltöttünk a pincében, mint régen. Kiérve az volt a furcsa, hogy a kinti hőmérséklet alacsonyabb volt, mint a lenti. Még párszáz méter, és a célegyenesre kanyarodtunk rá. Kishúg, akire végig figyeltem, buzdítottam, bevártam, most hirtelen nyomott egy sprintet a célig, és előttem rohant be. Esélyem se volt utolérni, mire észbe kaptam, elszaladt. 😀 Ez a hála! XD

A célcsomagot darabonként kaptuk meg: érem, alma, víz, fánk. A ruhatárnál viszont sokat álltunk, az önkéntesek nem voltak a helyzet magaslatán: össze-vissza rakosgatták be a holmikat, amiket aztán alig találtak meg. Volt, aki inkább bekéredzkedett és megkereste a saját cuccát.

Összességében jó futás volt, mindketten 34 perc 30 mp alatt futottuk le a 4.3 km-t. Kishúg csak azért van előttem eggyel a rangsorban, mert 1 másodperccel (!) kevesebb volt a bruttó idője. 😀