Ez a szakasz kifejezetten könnyűnek ígérkezett a mátrai tortúra után: Sirok és Szarvaskő között 18 km a táv, a szint sem vészes: 585 m felfele, 520 m lefele. Ez a rész köti össze a Mátrát és a Bükköt. Mivel mindkét település jól megközelíthető busszal, ezért egynapos túrát terveztünk.

2023. március 25. szombat
7:45-kor indult a buszunk a Stadionoktól. Az út vagy két óra, de legalább közvetlen járattal mentünk. Ismerős tájakon vitt a busz: Gyöngyösön át Mátraháza felé mentünk, aztán a kis falvakon át jutottunk Sirokra. Nem a központban szálltunk le, hanem eggyel korábban, mivel az előző túrát ott fejeztük be.

Leszálláskor ért az első kellemetlen meglepetés: a jobb talpam minden lépésre fájt. Azt hittem, csak valami húzódás, ami hamar elmúlik, de a túra első felében végigkísért ez a fájdalom. Azóta se tudom, hogy a cipő volt a ludas, az előző napi rúdtánc vagy rosszul léptem. A Nimród vendéglőbe siettünk, ami épp akkor nyitott. Ittunk egy kávét meg egy üdítőt, pihentettem kicsit a lábam, és felkészültünk az előttünk álló túrára.

Kora tavaszias, napsütéses időnk volt, a faluban sétálva láttunk egy gólyát is a fészkében. A várhoz felfele menet megálltunk vetkőzni, nem kellett a kabát, és egy idő után a pulcsi sem. A siroki várhoz vezető út meredek volt, a tetején kis parkkal és pihenővel, de mi addigra már megálltunk egy padnál megenni egy szendvicst. A várba nem mentünk fel, nem lett volna időnk alaposan körülnézni, és belépőt is kellett volna fizetni. Helyette kis kitérővel felmásztunk az Apáca- és Barát-sziklákhoz, ahonnan eszméletlen kilátás nyílt, a Kékestetőt és a Galyatetőt is látni lehet.

Az hamar kiderült, hogy bár reménykedtünk benne, hogy nem lesz, volt azért sár rendesen. Alapvetően az árnyékosabb erdei utakon, de Rozsnakpuszta előtt a fakitermelés miatt az út járhatatlan dagonya volt, a fák között tudtunk csak haladni, és még így is néha majdnem beleragadt a cipőnk a sárba. Pedig amúgy kellemes erdei utakon haladtunk, kezdődő tavaszi virágillatban, rügyező fák alatt.

Rozsnakpuszta elhagyatott épületeitől betonút vezetett, amit egészen sokáig követtünk. Közben egyre gyűltek az esőfelhők, és a szél is felerősödött.

Mikor kiértünk az országútra, egyértelművé vált, hogy hamarosan bizony esni fog, pedig délutánra nem ígértek esőt, csak délelőttre. A túra felén voltunk még csak túl, kiszállási lehetőség nem volt, de volt nálunk esőkabát, úgyhogy nem estünk kétségbe. Ahogy elkezdett esni, átöltöztünk, és mentünk tovább.

Nagyon jó lett volna megpihenni kicsit, de pont szakadt az eső, amikor padok mellett haladtunk el. Elállt vagy 20 perc múlva, de addigra már másztunk felfele egy hegyre. Fokozatosan emelkedtünk, nem volt vészes, de egy követ se láttunk az út mellett, ahova leülhettünk volna. Végül két ottfelejtett betonhenger lett a padunk, azokra telepedtünk le.

Megállapítottuk, hogy ez egy alapvetően kedves kis túra, semmi nehézség nincs benne, mi mégis szenvedünk. A talpam már nem fájt, helyette a cipő kezdte kidörzsölni a kislábujjaim és a sarkam – pedig volt már rajtam ez a cipő többször is. Lehet, hogy kicsit túl sűrű volt ez az időszak túra tekintetében, hiszen előző héten is úton voltunk – kellett volna talán egy kis pihenőt tartani a két túra között.

Már nagyon szerettünk volna látni valamit abból, ami a hegyen túl van, de még jópár kilométer hátra volt Szarvaskőig. Aztán egyszer csak elénk tárult a mindenség: a Bükk, Eger, körben a hegyek és dombok, legelésző lovak… Le is ültem kicsit csak bámulni a tájat.

A Szarvaskő fölötti üdülőtelep egyik háza előtt felirat kínálgatott cukorkát a fáradt vándoroknak, éltünk is a lehetőséggel. A cukrot nyammogva ereszkedtünk le a faluba egy keskeny domboldali ösvényen. Hamarosan Szarvaskő várával néztünk szemve, de oda már nem kellett felmásznunk. Egy cica társaságában pecsételtünk, aztán a kocsmában ittunk egy fröccsöt.

Busszal mentünk Egerbe, ahol kicsit sétálgattunk és várost néztünk, aztán kishúgékkal vacsoráztunk. Az utolsó busszal mentünk vissza Pestre, 11 előtt nem sokkal értünk a Stadionokhoz. Alaposan elfáradtunk, de jó nap volt, főleg az egri városnézéssel kiegészítve.

A kéktúra 75%-a van mögöttünk, 872 km összesen. Következő túránk már a Bükkbe vezet minket.