OKT 23 – Szarvaskőtől Bélapátfalváig

A 23-as megint egy hosszabb szakasz: 62.6 km, át a Bükkön, aminek sűrűjében kevés a kiszállási lehetőség. Első túrának egy babatúrát terveztünk, ami csupán 11.2 km Bélapátfalváig. Ezután a Bélapátfalva-Mályinka 29 km-es szakaszt egy kétnapos túra alatt meg tudjuk majd tenni, majd pedig a Mályinka-Putnokot újabb egy nap alatt, hiszen az csak 22.3 km lesz. Most már ott tartunk a kéktúrában, hogy Fox anyukájától jobban megközelíthetőek a helyszínek. Egy csütörtök este elkocsikáztunk hát hozzá, és szombaton tőle indultunk el autóval Bélapátfalvára.

2023. április 1. szombat
Mehettünk volna busszal is, mert egészen jó a tömegközlekedés a környéken, de autóval nem voltunk semmihez sem kötve. Bélapátfalva 35 km-re van Sajóivánkától, a kátyús kis utak ellenére gyorsan odaértünk. A központban, a dohánybolt előtt leparkoltunk, és csak átsétáltunk a szemközti buszmegállóba, ahova pár perc múlva meg is érkezett az egri busz. Sirok negyed óra volt busszal. Az előző túrán már felfedezett kocsmában ittunk egy túraindítót: Fox kólát, én egy fröccsöt. Mivel reggelizni nem volt időnk, azt is itt pótoltuk, vittünk magunkkal szendvicseket.

Szarvaskő várhegye

Szép időnk volt a túra kezdetén, kellemes meleg és napsütés, felhő is akadt azért az égen. A faluból egyenesen a várhegyre tartottunk, legalább már az elején túlvoltunk a mászáson. Megnéztük közelről is várat és a kilátópontig is elsétáltunk, minimális kitérő volt csak. A szarvaskői vár (nem összekeverendő Szarvaskő várával, ami a Bakonyban van, és 2018 óta testvérvári viszonyban vannak) a II. Béla által elindított várépítési hullám részeként épült meg valamikor a 13. század második felében. A tatár betörések ellen nem igazán használták, inkább az erre vezető utat ellenőrizték innen, és az egri püspökség vendégei pihentek itt.

A torony maradványai

A török időkben Eger eleste után védői elmenekültek, ellenállás nélkül került török kézre. Mikor aztán a keresztény csapatok felszabadították a várat, 600 hátramaradott török felvette a Szarvaskői nevet és a keresztény vallást, és beolvadtak a helyi lakosságba.

Szarvaskő felett

A 18. századtól kezdve csökkent a vár jelentősége, felújításra szorult, ami azonban nem történt meg. Köveit a helyiek elhordták az építkezéseikhez. Az 1910-es években még több fala is állt (ezen a régi képeslapon is látható), aztán ezek leomlottak. Ma csak az egykori torony maradványai láthatók meg a várárok. Szomorú történet. A kilátás viszont gyönyörű a várból.

A vártól tovább emelkedett az út, és nyílt terepen, egy gyepes-sziklás domb tetején vitt minket tovább. Innen komolyan elképesztő kilátás nyílt Szarvaskőre és a sziklákból mesterségesen, robbantásokkal kivájt autóútra a dombok között. A távolban még rápillantottunk a Mátrára, emlékeztetőként, hogy honnan jöttünk. Meglepő módon még egy Buddha szobrocskát is láttunk az egyik fa tövében.

Üldögélő Buddha

A Gilitka-kápolnáig sok izgalom nem történt, egyszer elkezdett csöpögni az eső, de semmi egyéb. A kápolnát körbejártuk, belestünk az ajtaján. 1750-ben építették Szent Anna tiszteletére, Anna napkor a mai napig körmenetben vonulnak ki ide a helyiek és hallgatnak misét.

Továbbhaladva egy kis mászás után egy tisztásra értünk, majd a szokatlan nevű Papsűrű és Paphalom mellett haladtunk el. Ezeknek története a 16. század elejére nyúlik vissza: amikor a protestáns Perényi Péter elfoglalta Eger várát és az egri püspökség birtokait, a bélapátfalvi ciszterciek elmenekültek a monostorból, és a népi hagyomány szerint ebben a sűrűben bujkáltak (Papsűrű), a halott szerzeteseket pedig a Paphalomba temették. Hogy ez tényleg így volt-e, az nem bizonyított, de mindenesetre érdekes adalék.

Papsűrű

A Telkessy vendégház és a pecsét már nem volt messze. A vendégház lépcsője előtti pecséttel benyomtuk a füzetbe a lenyomatot, majd a padoknál ebédeltünk – a változatosság kedvéért szendvicset.

Telkessy vendégház

Tovább indulva nem kellett már sokat mennünk, hogy a lecsupaszított, kivájt Bél-kő hegy feltűnjön a fák között. Hamarosan ki is értünk egy betonútra, amit szélességét tekintve biztosan az egykori külszíni fejtés munkálataihoz használtak. Innen közelebbről is megcsodálhattuk a csupasz sziklákat: bármennyire borzalmas is a csontokként meredező sziklák rengetege, megkapóan gyönyörű a fehérségük. Külön öröm volt látni, hogy a kivájt sziklák közé visszatér a természet: fák meredeztek kis fogpiszkálókként a résekből. Egyszer fel akarok menni a hegyre, és fentről is körbenézni.

Miután útbaigazítottunk egy elkavarodott családot, a ciszterci monostor közelében haladtunk el, de megnézni nem tudtuk, mert éppen felújítják. Innen már végig betonúton sétáltunk, egészen Bélapátfalváig. Közben még egyszer felbukkant a távolban a Mátra is.

Bélapátfalván a vasútállomásnál pecsételtünk, aztán beültünk a kocsiba és visszamentünk Sajóivánkára. Este egy jó Mars terraformálása partival zártuk a napot.

884 km túrázás után már a táv 76%-át megtettük.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s