2025. május 2. péntek
A Linz Industriezeile megállóhoz negyed óra alatt vitt a 19-es busz. Ez tényleg egy ipari telep, gyárak vannak itt, a hőerőmű, autómosók és benzinkutak, hipermarketek. Egy benzinkúton vettünk kávét és nasit azt útra, aztán megkíséreltünk átjutni az út túloldalára, ahol a buszmegállónk volt. Ez nem is volt annyira egyszerű, zebra vagy lámpa nem volt a négysávos úton, egy körforgalom előtt szaladtunk át, és ott is nagyon kellett figyelni. Még oda sem értünk, megérkezett a buszunk, de még 20 percet várakozott, hogy tartsa a menetidejét, 9:20-kor indult tovább. Prágába ment, de mi csak Český Krumlovig, ami alig másfél órányira fekszik Linztől. Persze kicsit késve értünk oda, mert a busz megállt tankolni, meg építkezés miatti torlódásba kerültünk, de 11 körül megérkeztünk. Rali Prágából jött, hogy velünk töltse a napot, az ő busza még többet késett.

Český Krumlov területén már nagyobb település volt a kőkorban és a bronzkorban is. Kelták éltek itt, majd a 6. században megérkeztek a szlávok. Első említése 1253-ból származik, Chrumbenowe néven. A 13. században kezdték a várat építeni a Vítkovciak, de előbb haltak ki, minthogy elkészüljön, a munkát már a Rosenberg család fejezte be, akik aztán felvirágoztatták a települést. A 15. században aranyat találtak a közelben, ami odavonzotta a német bányászokat, ezzel az etnikai arány a németek javára kezdett kedvezni. A 17. század elején aztán a Rosenbergek becsődöltek, és a német-római császárhoz került a birtok. A 18. században a bécsi udvar mintájára építették át a kastélyt. A 19. században lecsökkent a város jelentősége, nem épültek új épületek, ennek köszönhető, hogy ma gyakorlatilag egy reneszánsz-barokk időkapszula. Az I. világháború után a helyiek Ausztriához szerettek volna tartozni (a lakosok 85%-a német volt), de a csehszlovák haderő bevonult és erőszakkal Csehszlovákia részévé tették, ekkor kapta mai nevét. 1938-ban a náci Németországhoz került, de a II. világháború után a németeket kitelepítették, és újra a cseheké lett. 1992 óta az UNESCO Világörökség része.

Amikor 2011-ben Prágában töltöttem egy félévet Erasmuson, a külföldi diákoknak szerveztek egy kirándulást, és választani lehetett, hogy Český Krumlovba vagy Kutna Horába menjünk. Számomra teljesen érthetetlen módon Kutna Hora nyert, ahol én már korábban jártam osztálykiránduláson, és labdába sem rúghat Český Krumlov mellett, de a többség valamiért azt akarta. Az én társaságom kihagyta azt a kirándulást, elmentünk inkább borkóstolni Brno közelébe. De most végre eljutottam erre a csodaszép helyre, ami azt hiszem, a legszebb városka, ahol valaha jártam. Elképesztően csodálatos.

Már a buszmegállótól pár méterre egy kilátóponton találtuk magunkat, ahonnan az egész városra ráláttunk. Ha csak eddig megyünk és nem tovább, már akkor is egy helyes kis városkának tartottam volna, de az ámulat csak ekkor kezdődött. Besétáltunk a macskaköves utcákon át a régi házak közé, mindegyik úgy nézett ki, mintha a középkorból maradt volna itt.

Zeneszó ütötte meg a fülünket: egy fúvós zenekar tartott rögtönzött koncertet Seminární zahrada kertjében. Éppen az utolsó számot játszották, megálltunk hallgatni őket, majd még a parkból is megnéztük a kilátást. Külön képet nem látom értelmét feltölteni, nagyon hasonló volt az előző panorámához.

Kerestünk egy nyitva tartó, és árnyékos kávézót, a főtéren található Regional&Deli kávézó “teraszán” ültünk le, az árkádok alatt. Beszélgetés közben a piaci kirakodóvásár forgatagában bámészkodtunk. Volt mindenféle árus: sört lehetett kóstolni, voltak kosarak, fa gyerekjátékok, ékszerek, szappanok.

Kávézás után útra keltünk. Talán hiba volt pénteki napon érkezni, rengetegen voltak, és magyar szót is elképesztő sokat hallottunk. Felsétáltunk a várhoz, ahol a várárokban két medve őrizte a rendet. Nem tudni, pontosan mikor kezdődött ez a tradíció Bohémiában, de Český Krumlovba a 16. század második felében érkeztek az első “kastélymedvék”. A hagyomány ma is él, számos cseh kastély várárkában ma is tartanak medvéket, ám nem mindenki örül ennek: a Bears in Mind szervezet évek óta küzd azért, hogy az állatok méltatlan körülmények között tartása megszűnjön, kisebb-nagyobb sikereket értek el eddig. Egyet tudok érteni a céljaikkal, tényleg nagyon kicsi a kifutójuk.

Elsőnek lepakoltuk a hátizsákjainkat a vármúzeum csomagmegőrző szekrényeiben, aztán gyorsan körbejártuk a múzeumot. A vármúzeum a “kis kastély” épületében működik. Az épület gótikus-reneszánsz stílusjegyeket tartalmaz, és a 13. század első feléből származik. Később további szinteket kapott, és a harangtorony is további díszítést kapott.

Nem volt túlságosan nagy a kiállítótér, és annyira izgalmas sem volt: régi bútorok, fegyverek, az egyetlen váratlan látnivaló egy csontváz volt. Ezek a 4. században Itáliában élt hittérítő, Szent Reparatus földi maradványai, aki mártírhalált halt. (Nem összekeverendő Szent Reparatával, aki a 3. században lett mártír Palesztinában.) Halála után Rómába vitték a holttestét, majd a 18. században Pozsonyba, és itt válik igazán komikussá a történet: a mai napig látható egy múmia a pozsonyi Ferences templomban, mint Szent Reparatus, de közben Český Krumlovban is van egy csontváz, akit szintén Szent Reparatusnak tartanak… valószínű, hogy egyik maradvány sem az övé, csak annak idején jó biznisz volt ereklyékkel kereskedni.

A kis kastély fő attrakciója a torony volt, aminek a tetejére mindenképpen fel akartunk menni. A szűk lépcsőkön többször alakult ki tumultus, a kétirányú forgalom nem igazán fért el egymás mellett. De megérte a kényelmetlenség: mondanom se kell, hogy odafentről elképesztő volt a kilátás.

A múzeum végigjárta után a hátizsákokat otthagytuk a megőrzőben, és átsétáltunk a kastély udvari folyosóin, már az is döbbenetesen szép volt. Magába az épületbe nem mentünk be, nem lett volna időnk rendesen végigjárni. Egyszer érdemes lenne visszatérni, hiszen ez a prágai vár után a legnagyobb kastély az országban

Mielőtt a kastélykertbe bementünk volna, megengedtünk magunknak egy fagyit, a melegben nagyon jól esett. A barokk kertet a 17. században hozták létre, van benne szökőkút, tó, ősfák és rózsaültetvények, zenepavilon és egy nyári lak is. Teljesen megdöbbentett, hogy egy ennyire kicsi városkának szinte a felét a kastély teszi ki, a másik felét pedig a kert.

Kezdtünk éhesek lenni, meg a múzeum is lassan zárt, visszasétáltunk hát a csomagjainkért, és átmentünk a folyó másik oldalára. Kis keresgélés után találtuk meg a Krumlovský Mlýn éttermet, amit előzetesen kinéztem: közvetlenül a folyó partján, a hűsítő víz mellett, a kastély sziklája alatt. Egykor malomként működött, ma szálláshely, étterem és régiségek múzeuma egyben. Egy hatalmas salátát ettem, azt hittem, sose végzek vele, és még fröccs is volt!

Estebéd után kiültünk a folyópartja élvezni a nyugalmat. Kenusok köröztek a város körül, turisták áztatták a lábukat (ahogy én is), sokan csak üldögéltek és pihentek az esti nyugalomban.

Egy kacsacsalád többször is a közelünkbe jött, a picik voltak a bátrabbak, a mamájuk nem túl nagy örömére. Megfogadtam, hogy ide vissza kell még jönni és kenut kölcsönözni – sajnos már zártak a kölcsönzők, mire eszünkbe jutott, hogy jó lenne csorogni egyet a vízen.

Volt még időnk a buszig, céltalanul sétálgattunk a szépséges épületek között, aztán még egy italra beültünk a Vltava Port partmenti teraszára. Nagyon békés volt a víz mellett gin-tonikot iszogatni.

A buszhoz csak az utolsó pillanatban mentünk oda, amíg lehetett, a kilátópontról néztük a naplementét. Ugyanazzal a busszal mentünk, mint Rali, csak mi jóval hamarabb leszálltunk, fél óra alatt már České Budějovicében voltunk, a következő két napi bázisunkon. A buszpályaudvar egy pláza tetején van, ilyet se láttam még. Annyiból mindenképpen praktikus, hogy be tudtunk vásárolni a szupermarketben, úgyhogy megvolt a reggelink. Már sötétedett erősen, amikor a szállásunk felé sétáltunk, és meglepett, milyen gyenge az utcai világítás fénye.

Elsétáltunk a kivilágított óváros tér mellett, az első benyomásunk az volt, hogy milyen kár, hogy egy nagy parkoló veszi körbe. Becsekkoltunk a Hotel Dvorakba, ami nagyon hasonlított a szokásos bécsi helyünkhöz, a Hotel Allegro Wienhez: ugyanaz a hatalmas tér, nagy fürdőszoba, asztal és szék volt a berendezés. Azért maradtunk inkább itt két éjszakát, és nem töltöttünk egy estét Český Krumlovban, mert iszonyatos árak voltak ott, szinte feleannyiért tudtunk České Budějovicében megszállni. Persze jól elfáradtunk, és másnapra is volt programunk, nem maradhattunk fenn sokáig, így este már nem mozdultunk ki.