2025. május 3. szombat
Úgy időzítettük az ébredést, hogy legyen opciónk válogatni a buszok között, és tudjunk még tovább pihenni, ha úgy esik jobban. Szerencsére egész gyakran mennek buszok Česke Budějovicéből a Hluboká kastélyhoz, fél óra alatt ott voltunk a mindenbokros járatunkkal is, ekkor jártunk 11 fele.

A kastélyhoz egy szuszogós emelkedőn keresztül jutottunk fel, de nem kellett sokat sétálnunk a busztól. Az eső néha ráeredt kicsit, aztán kisütött a nap, és ez ment egész nap felváltva. Az épület közelébe érve láttuk, hogy bizonyos részeit éppen átépítik, de magát a főépületet ez nem érintette.

Bemenni csak úgy nem lehet, csakis vezetett túra keretében látogatható a kastély. Ami viszont szerintem vérlázító, hogy odabent nem lehet fotózni. Egy angol nyelvű vezetést sikerült pont elcsípnünk, és a túravezető is felhívta a figyelmet a fotózás tiltására, és végig úgy terelte a csapatot, hogy ne is lehessen sutyiban kattogtatni. Ami szégyen, mert az épület belülről tényleg nagyon szép. Ha vakuval nem lehetne fotózni, abszolút megérteném, de a teljes tiltásnak nem látom értelmét.

A Representation rooms túrára jutottunk be, a túra brosúráján végignézhető, hova vittek be minket. A Schwarzenbergek különböző funkciójú termein jártunk végig: láttuk Eleonóra hercegnő hálószobáját, öltözőjét és tanulószobáját, jártunk a könyvtárban és a dohányzószobában, a reggeliző szalonban, olvasószobában, különféle étkezőkben, és végül a fegyverteremben.

A Hluboká kastélyt a 13. században építették gótikus erődítményként. Királyi birtokként gyakran került zálogba, így több nemesi család is birtokolta. Többször átépítették: a 16. században reneszánsz épület lett belőle, majd a 18. században barokk stílusban építették át. A 19. században kapta jelenlegi formáját, akkor a windsori kastély mintájára kapott viktoriánus gótikus stílusjegyeket. A legtovább a Schwarzenberg család birtokolta, majdnem 300 évig volt a rezidenciájuk: vadászkastélyként használták. 1947-ben külön törvényt iktattak be, a Lex Schwarzenberg törvényt, hogy a birtokaiktól kompenzáció nélkül megfoszthassák a családot. És vajon ki írta alá a törvényt? Ugyanaz a Beneš, aki a felvidéki magyaroktól vette el a földjeiket, és amely dektérumok a mai napig élenk, és ha úgy tartja az állam kedve, érvényesíti is.

Van némi magyar vonatkozása is a kastélynak, a fegyverteremben látható egy festmény a török kiűzésében szerepet játszó Savoyai Jenőről – ő maga ott volt Buda visszafoglalásakor 1868-ban. A terem közepén pedig egy nagy szobor látható Adolf von Schwarzenbergről, akinek Győr és környéke felszabadítását köszönhetjük a törököktől 1598-ban.

A vezetés után a kastély egyik melléképületében található Hotel Stekl éttermének kiülős részén telepedtünk le egy rendezett park szökőkútja mellett, és ott megkávéztunk.

Felfrissülve tértünk vissza a kastélyhoz, és miután kívülről is körbesétáltuk az épületet, felmentünk a toronyba megnézni a kilátást. Ez persze külön belépőt igényelt, de nem volt vészes. A torony rég nem az eredetileg épített 13. századi építmény, a 16. században lebontották és újjáépítették, aztán a 18. század elején egy viharban úgy megsérült, hogy félő volt, hogy leomlik. Ekkor megint kijavították, de amikor a kastély az 1840-es években mai neogótikus formáját kapta, a torony építkezés közben leomlott. Megépült a ma is látható torony, ezúttal biztos alapot is ástak neki: 52 méter magas, és 245 lépcsőfok vezet a magasba.

A kilátás tényleg szép volt fentről, láttuk Česke Budějovicét is meg a hatalmas kastélyparkot – mit park, erdő az valójában! Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, pontosan ide siettünk vissza: leültünk a fűbe, elnyammogtuk a szendvicseinket, aztán utánoztuk a domboldalon játszó kisgyerekeket, és legurultunk a domb aljáig. Felszabadítóan jó móka volt.

Tettünk még egy ráérős sétát a parkban, ami már szinte túrának ért fel. Jólesett az óriás fák között sétálni, odáig nem is nagyon ért el a turistatömeg, alig találkoztunk másokkal. Egy két és fél kilométeres kis túraút megy körbe, információs táblákkal ellátott állomásai vannak, ezt követtük mi is nagyjából.

A kastélytól lesétálva még volt időnk a következő buszig, beültünk addig a Fiore Caféba, ahol csodálatos gluténmentes tiramisùt ettem. Nagyon aranyos kis hely volt a kávézó.

Visszafele a buszról egy korábbi megállóban szálltunk le, ami közelebb volt a szállásunkhoz. Így még volt alkalmunk sétálni egy kicsit a történelmi belvárosban, amit egyik oldalról a Moldva folyó ölel körbe, és egészen úgy néz ki, mintha egy sziget lenne – pedig nem az.

Česke Budějovicét 1265-ben alapította meg királyi városként II. Ottokár cseh király, bár előtte is létezett már falu a helyén. Városfalakat húztak fel és kapukat, és hamarosan Dél-Bohémia gazdasági és politikai központja lett. A 14. században zsidó családok is beköltöztek a városba, ekkor épület az első zsinagógája. A 16. század eleji pogromban aztán a zsidókat elűzték, és hamarosan a németek lettek nagyobb létszámban. A 19. században az iparosodással kereskedelmi központtá nőtte ki magát, a Linz-Česke Budějovicé lóvasútvonal is sokat lendített ezen. 1895-ben alapították a Český akciový pivovart, a mai Budějovický Pivovar (Budvar) elődjét. Érdekesség, hogy a Švejk, egy derék katona egy része is a városban játszódik.

Sajnos ugyanazt állapíthattuk meg a belváros többi részéről is, mint a fő térről: eszméletlen sok az autó. Nyilván a helyieknek valahol parkolniuk kell, de nagyon elrontja a macskaköves utcák hangulatát az út mentén parkoló rengeteg jármű.

Belebotlottunk az egykori domonkos kolostor épületébe, ami a város legrégebbi gótikus műemléke, valószínűleg a város első épülete lehetett. A 13. század közepén kezdték építeni, de csak a 14. század elején fejezték be teljesen, később persze átépítették. A domonkos rendet a 18. század végén feloszlatták, utána a piaristák vették át az épületet. Ma művészeti iskola működik benne.

Végre napfénynél is láttuk a fő teret, amit a városalapító alapító II. Ottokárról nevezték el (de a német megszállás idején például Adolf Hitler tér volt a neve). Közepén a Sámson-kút áll, amit a 18. század elején építettek a város vízrendszerének részeként.

Körben csupa történelmi épület áll. Az egyik legszebb szerintem az új városháza barokk épülete 1730-ból, amit azért emeltek, mert a régit tűzkárok értek. A kék épület elegánsan illeszkedik a környezetébe.

Kis pihenő után elmentünk vacsorázni, nagy örömünkre volt egy Husa étterem a közelünkben, a franchise más helyeit Prágában már többször kipróbáltuk. Kicsit aggódtunk, hogy beférünk-e, mert az utcáról picikének tűnt a hely, de felvezettek minket az emeletre, ahol egy teljes tetőteraszuk volt még. Nagyon hangulatos volt a folyó partján enni és iszogatni, és volt gluténmentes tésztaopciójuk is.

Tettünk még egy kis sétát a folyóparton, aztán nyugovóra tértünk a szálláson. Még az este összecsomagoltuk a holmijainkat, mert másnap Prága felé vettük az irányt.