Újabb görög kalandok, 2023 márciusában már megjártuk Thesszalonikit, ezúttal Athénban és környékén töltöttünk pár napot. Még tavasszal láttam, hogy októberben lesz egy tesztelő konferencia a görög fővárosban, és gyorsan kértem a cégtől, hogy az éves education budget-m részeként fizessék az egyébként kifejezetten kedvező árú early bird jegyet. A pénteki konferenciára csütörtök reggeli járattal volt csak értelme érkezni, és akkor már a hétvégét is ott töltöttük. Fox elkísért a hosszú hétvégére, csak a konferenciát hagyta ki.

2023. október 5. csütörtök
Rég utaztunk ennyire korán: 6:50-kor indult a gépünk, úgyhogy 4-kor elindultunk az éjszakai buszhoz, amiről átszálltunk a 200E-re. Ferihegyen még volt időnk reggelizni (Burger King sült krumplit ettem – egyéni döntés, gluténérzékeny bevállalja-e, egészen biztos, hogy keresztszennyeződik). Szerencsés módon ablak mellett ültem, pedig random helyet kértünk; végig tudtam nézelődni, a görög szigetekből egészen sokat láttam, és szerintem Thesszaloniki felett is elrepültünk.

A reptérről metróval lehet a városba jutni, ezt előre tudtuk, utaztunk már vele, és élénken élt az emlékezetünkben, mennyire hosszú az út, úgyhogy nagyon igyekeztünk úgy helyezkedni, hogy legyen ülőhelyünk. Ez azért sem egyszerű feladat, mert a metró félóránként jár csúcsidőben is, és sok turista használja, elég nagy tömeg tud összegyűlni. Szerencsénk volt, volt ülőhelyünk, nem kellett 40 percet állnunk.

Már egészen rutinosan közlekedtünk a városban. A szállásunkat még nem tudtuk elfoglalni, de amúgy is az volt a terv, hogy előbb ebédelünk egyet, úgyis útba esett egy gluténmentes étterem, a Nudie Foodie. Nagyon finom spenótos gnocchit ettem, a smoothiek is csodálatosak voltak. Nem bírtunk magunkkal, vettünk péksütit is, valamint a saját lisztkeverékjükből is hoztam.

Kellemesen jóllakva sétáltunk el a Hotel Cosmosig, ahol a következő pár napot töltöttük. Furcsa volt az értékeléseket olvasni róla, mert sokan teljesen kiakadtak, hogy mennyire koszosak, graffitisek a környező utcák, fura alakok járnak arra, és konkrétan féltek. Értem, miért éreztek így, de egy teljesen átlagos athéni utcában volt a szállás, és a környező utcák sem voltak kirívóan rosszak. Tény, hogy Athénban sok a romosnak tűnő épület, több a graffiti, de egy teljesen más világ, nem egy gazdag nyugat-európai ország fővárosa, ez tény. Mi egyáltalán nem éreztük kényelmetlenül magunkat még este sem. Maga a szállás egyébként aludni jó volt, bár vékonyak a falai, és az utca iszonyat zajos volt éjszaka is, pedig mellékutcában laktunk, de vittem füldugót. A személyzet pedig udvarias volt végig.

Mivel elég fáradtak voltunk a korán keléstől, és nem ez volt az első athéni utunk, ledőltünk kicsit aludni, és csak este vágtunk neki a városnak. Egy célunk volt csak, a Lükabéttosz-hegyről megnézni a naplementét. Teljesen be voltam zsongva, hogy a hegyi siklóval megyünk fel a hegyre, elképzeltem, ahogy elém tárul egész Athén. Sikerült is a legjobb helyre beállni a kocsiban, már alig vártam, hogy fotózhassak… aztán kiderült, hogy ez a sikló zárt rendszerben jár, egyáltalán semmi kilátás nem volt, csak a fekete alagút. 😀

Odafent már hatalmas tömeg állt a kilátópontnál, fel is adtuk egy idő után, hogy onnan bármit is lássunk. Kicsit lejjebb sétálva a kaktuszok és agavék között vezető úton le tudtunk ülni a kövekre, és ugyanúgy láttuk az Akropolisz mögé lebukó napot, mint a kilátóponton állók, ha nem is jobban… Kényelmesebb volt, az egészen biztos. Megvártuk, amíg besötétedett, és kivilágították a műemlékeket és az Akropoliszt is, egészen varázslatos látvány volt.

Mikor teljesen sötét lett, lesétáltunk a hatalmas kaktuszok és virágok között a hegyről, és kerestünk magunknak vacsorahelyet. A Winners Vegan étteremre esett a választásunk a közelben, ahol csodálatos sütőtökös tésztát ettem, és izgalmas koktélokat kóstolhattunk – Fox még az extra csípős Going Mary koktélt is bevállalta (többfajta csiliszósszal), meglepően ízlett neki.

2023. október 6. péntek
A We Test Athens konferencia napja. Reggel elmetróztam az Athens Concert Hallhoz, a konferencia helyszínére. Kezdés előtt körbejártam a kiállítók standjait, szereztem tollat meg jegyzetfüzetet, hogy ha bármi fontosat le kéne írni, legyen hozzá eszközöm. Azt hiszem, egyedüli magyarként voltam ott a konferencián, a többség helyi volt, de azért akadtak külföldi vendégek is. A legtöbb előadást meghallgattam, pici rendezvényként egyszerre mindig csak egy előadás volt, és voltak köztük számomra is érdekesek. A tanulság a szokásos volt: automatizálás, programozással ismerkedés tesztelőként, minél több skill felszedése, akkor az AI még nem futott annyira, mint ma. Az mindenesetre látszott, hogy viszonylag fiatal rendezvény ez még, négy éve tartották az elsőt.

Ebédidőben kicsit elszöktem a helyszínről, hogy együtt együnk Foxszal. A GreekStories nevű étterembe ültünk be az Akropolisz metrómegálló közelében. Az a furcsa, hogy teljesen gluténmentes a hely, mégsem reklámozzák ezt a tényt harsányan: ha csak elsétálsz előtte az utcán, nem fog feltűnni, ahhoz be kell ülni és megnézni az étlapot. Nem teljesen értem ezt a filozófiát: aki gluténtalanul enne, annak extra erőfeszítés megtalálni. Pedig jó hely, ahol tradicionális görög ételeket lehet megkóstolni, én például vegán muszakát ettem, ami gyakorlatilag rakott padlizsán, az esetemben hús helyett darált szójával.

Visszamentem a konferenciára, megvártam az utolsó előadást, aztán újra összeszedtük egymást Foxszal, és megvacsoráztunk a Veganiki étteremben. Nem volt rossz, de azért érződött a vegán ízvilág, sokkal jobban, mint az előző esti helyen. A kinti részen ültünk le, de kicsit sem volt hangulatos, egy borzasztó forgalmas út vezet mellette. Egynek azért jó volt. Az éjszakába nem vetettük be magunkat, másnap korán keltünk, hogy egy egésznapos túrán részt vegyünk.