Nagyon vártam a Dunakanyar Félmaratont, mert az 5 km-es távra együtt neveztünk be kishúggal: neki ez lett volna az első 5K-s versenye, nekem egy kellemes futás lett volna a legkedvesebb futóhelyemen, a Dunakanyarban. Szeptember 20-án rajtoltunk volna Nagymarosról, de egy héttel korábban írtak a szervezők egy levelet, miszerint az önkormányzat visszavonta a verseny rendezésének az engedélyét. Egy mód maradt a teljesítésre, a virtuális futás. Szeptember 30-ig lehetett lefutni a választott távot, és a teljesítés igazolásaként feltölteni egy screenshotot a futáshoz használt sportappból. Persze az utolsó pillanatig húztam a dolgot, és nem is sok kedvem volt szeptember 30-án futni, de azért elindultam.

A Városligetbe mentem ki délután, megtehettem, mert szabadságon voltam. Hűvös nap volt, jó futóidő. Nagy izgalmak nem értek a Ligetben, a szokásos körömet kezdtem el, az Asztana úton, majd a Kondrad Adenauer úton végig a Vajdahunyad váráig. Innen át a hídon, Hősök tere mögött el, aztán végig az Olof Palmén a kiindulási pontig. Ez a kör olyan 3.5 km, de nem volt kedvem tovább kacskaringózni a parkban, inkább hazafelé vettem az irányt, a Stefánián kocogtam még, de előbb a sarokra értem, minthogy a kilométerek elfogytak volna, úgyhogy kénytelen voltam még egy kört tenni a tömb körül. Az egész művelet 35 perc 4 mp-ig tartott.

Ennél többet nem is tudok írni róla, nem volt izgalmasabb, mint akármelyik edzésem. Feltöltöttem az eredményt, és már másnap megkaptam az oklevelet róla, pár nap múlva pedig postán érkezett az érem és a mágneses rajtszámtartó.

Azért ez az élmény meg sem közelítette azt, ami a Dunakanyarban lett volna. Reméljük, jövőre már személyesen is eljutunk a versenyre. (Jó, voltam az éjszakai futáson, szóval legalább egyszer sikerült ott futnom idén.)