A Cutty Sark meglátogatása az első londoni utunkból származó elmaradásunk pótlása. Amikor 2015-ben Greenwichben jártunk, már bezárt a múzeum, mire odaértünk. A londoni tavaszolásunk utolsó teljes napján meglátogattuk a híres teaszállító hajót.

2022. március 19. szombat
Nagy volt a forgatag a Cutty Sark környékén, amikor szombat délután megérkeztünk: turisták, árusok, gyerekfoglalkoztató, minden volt a múzeum előtti téren. Megnéztük a kilátást a városra, és én akkor tudtam meg, hogy innen indul a Greenwich foot tunnel, amivel gyalog át lehet kelni a Temze alatt. Sajnos nem volt időnk végigmenni rajta, de egyszer szeretnék.

A Cutty Sark múzeumot nem nagyon lehet eltéveszteni: arról lehet felismerni, hogy kilóg belőle egy hajó. Éppen nem voltak nagyon sokan, amikor odaértünk. A múzeum a hajóba és köré épült gyakorlatilag: bent végigjárható a hajó két szintje és a fedélzet, a hajó alá pedig egy büfé és kiállítótér épült. Egészen szürreális élmény egy épületen belüli hajó belsejében sétálni.

A Cutty Sark 1869-ben épült azzal a céllal, hogy az éppen fellendülőben lévő Kína és Anglia közötti teakeresekedelembe segítsen be. A hajót úgy tervezték, hogy minél nagyobb sebességgel szelje a habokat. Szegény Cutty Sark pont a vitorlások végnapjaiban kezdte meg működését: 1869-ben készült el a Szuezi-csatorna, ami leginkább a gőzhajóknak tette lehetővé, hogy Afrika megkerülése nélkül hajózzanak Ázsiába. Az átkelés a csatornán nagyon drága volt, ráadásul a Vörös-tengeren nem voltak ideálisak a körülmények a vitorlásoknak. A Cutty Sark nyolc alkalommal tette meg az utat London és Kína között, az 1877-es utolsó ilyen útján viszont nem talált teaszállítmányt, amit Londonba vihettek volna – a gőzhajók teljesen átvették az uralmat a szállításban. Innentől egyéb rakományokkal járta a világot: gyapjút, szenet, ricinusolajat szállított Anglia és Ausztrália között.

1895-ben portugál tulajdonoshoz került. 1922-ben a Cutty Sark volt az utolsó működő klipper típusú hajó, és ebben az évben nyugdíjba is vonult. Egy viharban megsérült, kikötőbe vontatták, és ott fedezte fel magának egy nyugalmazott hajóskapitány, aki meg akarta menteni a hajót. A szükséges javításokat elvégezte, és a továbbiakban kadétok gyakorlatoztak Cutty Sarkon, és a nyilvánosság számára is megnyitották. A hajóskapitány halála után a hajó a tengerészeti akadémiához került. 1954-ban vitték Greenwichbe, hogy a nagy túlélőt méltó körülmények között kiállíthassák. Ehhez először restaurálni kellett az eddigre meglehetősen rossz állapotba került hajót, majd 1957-ben nyílt meg a múzeum. A 2000-es években újra munkálatok folytak a hajó körül: a belső szerkezet rozsdásodni kezdett, és a vízen lebegéstől eltérő súlyeloszlás elkezdte deformálni a hajótestet. 2007-ben tűz ütött ki a hajóban, amit valószínűleg egy bekapcsolva felejtett ipari porszívó okozott. A kár nagy volt, de szerencsére a hajó belseje “üres” volt a helyreállítási munkák miatt a tűz idején. A helyreállítás részeként került a hajó 3 méteres magasságba, így tehermentesítve a hajószerkezetet. 2012-ben adták át újra újra a látogatóknak.

A Cutty Sark múzeumként is érdekes: kezdésnek teásdobozok között felépített mini moziban néztünk végig egy kisfilmet a hajó történetéről, majd hajózással és a Cutty Sark útjaival kapcsolatos kiállítási tárgyakat néztünk végig. Törekedtek az interaktivitásra is valamennyire: volt egy digitális navigációs játék, ahol a Cutty Sarkot kellett eljuttatni Londonból Kínába.

A fedélzeten is körbe lehetett sétálni, és a hajó lakóinak kabinjaiba is bekukkanthattunk. Volt hajóskapitánynak öltözött túravezetővel séta a fedélzeten, de inkább gyerekprogram volt, úgyhogy kihagytuk.

A hajómúzeumozás után stílusosan a menetrend szerinti hajójárattal mentünk vissza a központba egy ismerőssel találkozni. Másnap pedig már repültünk is haza.

Egy hétig voltunk Angliában, és örülök, hogy eljutottunk helyekre, ahova még az első utunk után elhatároztuk, hogy visszamegyünk. Szép és izgalmas helyeken jártunk, jók voltak a kiállítások, találkoztunk barátokkal. Csak a hamburgert untam már nagyon a végére. 😀