Az idei észt utam egészen spontán indult: Bogi rámírt júniusban, hogy tervezünk-e Foxszal a nyáron Észtországba menni. Ebből az lett, hogy július végére leszerveztünk (főleg Bogi) egy biciklitúrát a szigetekre, ami már régi álmunk volt. Pasik nélkül, csak ketten, mint a régi szép időkben.

2022. július 25. hétfő
Két napja még a Balatont úsztam át Foxszal, úgyhogy még bőven leégve indultam el Észtországba. Rigába repültem, onnan busszal utaztam tovább Pärnuba, a nyugat-észtországi tengerparti üdülővároskába. A repülőhöz kicsit talán túl lazán számoltam az időt, a reptéren annyi időm volt, hogy vegyek egy újságot és elugorjak mosdóba. Rigában is eléggé ki volt számolva az időm, ahogy leszálltam a repülőről, siettem a helyijárathoz, amivel a belvárosba tudtam menni. Persze pont felújították a buszpályaudvar környékét, a busz nem a szokásos útvonalán járt, úgyhogy még sétálnom is kellett – ami alapból nem lett volna baj, de tényleg nem számoltam ilyen extra időhúzó tényezőkkel. A buszhoz pont odaértem, bár majdnem egy másik pärnui járatra szálltam fel. Útközben filmet néztem (éljen a Luxexpress és az ülésekre szerelt kis tévé), meg a tájat bámultam.

Fél 8-ra kellett volna Pärnuba érnem, de késett busz, 8 körül szálltam csak le. Bogi már a pályaudvaron várt, ő hozta a két bringát Tartuból, melyeken a következő napokban tekertünk. Elgurultunk a szállásunkra, ami egy családi ház melletti garázsból átalakított szobácska volt. Az udvar tele volt virágokkal, a szállásunk oldala pedig fóliasátorral volt szomszédos, az ablakból nézegethettük a növekvő paradicsomokat. Bogi mesélte, hogy Észtországban csak fóliában érik be a paradicsom, máshogy nem a klíma miatt.

Mivel éhesek voltunk, visszamentünk a belvárosba. A sétálóutcán találtunk egy aranyos helyet, a Rüütlihoov pubot, ahol egy hangulatos belső udvaron ültünk le. Nagy meglepetésemre volt rántott sajt, amit Alexander sörrel öblítettem le. Olyan jó volt kicsit leülni, elmerülni a valóságban, hogy Észtországban vagyok, Bogival vagyok, és minden szép és jó. Kicsit szürreális volt még, hogy este negyed 11-kor nem volt teljesen sötét, de azért már jóval hamarabb sötétedett, mint jaanipäev környékén. Vacsora után fáradtan estünk be az ágyba, én aludtam is, mint a bunda.