Úgy tűnik, az a trend nálam, hogy bár nem futok rendszeresen, de évi egy futóversenyre azért elmegyek. (Ezen szeretnék változtatni és újra elkezdeni futni.) Most szeptemberben tartották az 50. 5vös 5km versenyt, amire a szervezők “jubileumi” éremmel készültek, és ezúttal nem csak az első három helyezett, hanem az első ezer nevező kapott belőle, így muszáj volt neveznem. (Ez az 50. verseny az 5vös 5km történetében, de mivel évente két futás is van, évek számát tekintve most “még csak” 25 éves a rendezvény.)

2026 szeptember 23. kedd
Azért bevallom, az utolsó pillanatig ingadoztam, menjek-e vagy sem, hiszen olyan rég futottam, utána légtorna edzés lett volna… Az edzés probléma megoldódott azzal, hogy előző héten túlerőltettem a bal kezem, a hétvégén kezdett el igazán fájni a hüvelykujjam, így biztosabbnak tűnt pihentetni és kihagyni az edzést, viszont futni kéz nélkül is lehet. Végül összeszedtem magam, és 3/4 4 körül már sorban álltam a rajtszámért, amit hivatalosan csak 4-ig adtak ki a kiírás szerint, de nyilván még fél 5-kor is sorban álltak az emberek. Az látszott, hogy most jó sokan leszünk, a rajtszámok alapján olyan 1200 versenyző indult, ez még rekord is lehet. Még egy óra volt hátra a rajtig, addig felraktam a rajtszámom, ittam egy kólát (valamiért nagyon szomjas voltam), leadtam a hátizsákom, aztán körbejártam az északi tömböt megnézni, mi változott azóta, hogy erre jártam. A legszembetűnőbb változás a környéken a kiégett fű és a kiszáradt fák voltak az épületek mellett, a forró nyár nem kímélte őket sem. Ezzel szemben a verseny napja egész hideg volt, 17 fok, szél, és még egy kis eső is esett, mielőtt elindultam volna. Vacilláltam is, hosszú vagy rövidujjú legyen rajtam, de végül a rövid mellett döntöttem – lehet, hogy futás előtt kicsit fázok benne, de közben jó, ha szellőzik a bőröm.

3/4 5 körül kiballagtam a színpadhoz, kezdődött a megnyitó, aztán bemelegítés (szegény edzőlány mikrofonjának végig robothangja volt, de becsülettel végigcsinálta), majd 5 óra 5 perckor ténylegesen elrajtolt a mezőny. Most kifejezetten figyeltem rá, hogy nehogy elfussam az elejét, mert akkor a végére meghalok. Próbáltam olyan futókat keresni, akik kb. az én tempómban haladnak, de valahogy senkivel nem sikerült szinkronba kerülni, úgyhogy a saját tempómban mentem végig. Az egyetlen cél az volt (azon kívül, hogy beérjek), hogy ne álljak meg egyáltalán, és olyan 35 perc körül érjek be.

A pálya kicsit változott azóta, hogy legutóbb ezen a versenyen futottam, két kisebb és egy nagyobb kört tettünk meg. A kilométerek egyenletesen fogytak, végig szinte ugyanúgy éreztem magam, nem volt nagy eufória, de szenvedés sem, néha tudtam előzgetni, de nem volt cél egyáltalán, csak a sétálókat és nagyon lassan haladókat hagytam le. Az autós helyzet a legutóbb óta mintha rosszabbodott volna, valószínűleg többen járnak be az Infoparkba, mint covid után nem sokkal 2022-ben, ez a kijutni próbáló autók számán látszott, de viszonylag türelmesen megvárták, amíg a futók elhaladnak. (Sajnos emlékszem, hogy amikor az Infóparkban dolgoztam, sose jött semmi előzetes infó arról, hogy a verseny napján lezárások lesznek, az autók számát tekintve szerintem most sem nagyon szólhattak előre.) Ami nehezítő tényező volt, az a szél, amikor szemből fújt, az nem esett jól. A hideget nagyon hamar nem éreztem egyáltalán.

A pontos pályával annyira nem voltam tisztában, hogy meglepetésként ért, amikor ráfordultunk a célegyenesre. Tök jó érzés volt, hogy a cheerleaderek ott ugráltak a cél előtt, kaptam érmét, sőt, még póló is jutott, amire eddig még sosem volt példa! Hihetetlenül jólesett, hogy nem egy pakolófélben lévő célba kellett befutnom, mint a korábbi években annyiszor. Maga a futás is egészen kellemes volt, elfáradtam, de nem halálosan. Kaptunk monyós sörnek álcázott limonádét, azt elkortyolgattam, amíg megszereztem a táskámat és a pulcsimat. Kicsit még körbenéztem a célban, lőttem néhány fotót az éremről, aztán hazaindultam.

A hivatalos eredmény szerint 36 perc 20 mp alatt futottam le az öt kilométert, ami szerintem az eddigi legrosszabb eredményem ezen a versenyen, de egyáltalán nem készültem rá, és legalább nem sétáltam bele. És még így sem én lettem az utolsó, utánam még 73-án jöttek be a célba. (Összesítésben 1055. lettem az 1128 versenyzőből.) Baromi jó érzés, hogy az 50. versenyen ott tudtam lenni, az érmet és a pólót pedig nagy becsben fogom tartani, az biztos.